Az első szereped a Megáll az időben volt, csak ott még te játszottad a gimnazistát. Arról szólt, milyen volt fiatalnak lenni a 60-as években, a Kádár-rendszerben. Érzel párhuzamot a két film között?
Jó régen volt. A párhuzam mindenképpen az, amit a Sőth Sanyi, vagyis Pierre mondott akkor: olyanok vagytok, mint a saját apátok és anyátok. És most, amikor egy olyan filmben játszom, ami szintén elég erős társadalmi problémákról beszél, akkor eszembe jut az, hogy olyan lettem, mint a saját apám és anyám. Nincs mese, olyanná válunk. Nagyon fél az ember attól, hogy az ő gyereke ne ilyen legyen. A nagyobb fiam tizennyolc éves, éppen most lett egyetemista lett. Tulajdonképpen róla szól a film.
Pierre Nyugatra akar szökni, ebben a filmben pedig az építesz munkatársad beszél állandóan arról, hogy elege van az országból, elköltözik Nyugatra. Több évtized választja el őket egymástól, két másik rendszer, mégis hasonló okokból akarnak menni.
Tulajdonképpen mindegy, hogy mi a szorítás, ha nem kapunk levegőt. Ugyanaz van, mint a kádárizmusban, amikor nem kaptak levegőt. Persze sok minden szempontból más a mostani világ, de a fiataloknak ennél már több kell.
Magyarázat mindenre / Fotó: Cirko Film
Neked megfordult valaha a fejedben, hogy elhagyd az országot?
Minden nap megfordul a fejemben, csak az én szakmám ehhez a nyelvhez van kötve, és nem beszélek egyetlen másikat sem annyira jól, hogy ebből kint meg tudjak élni. Máshoz meg nem értek.
A Megáll az idő Bereményi Géza forgatókönyve alapján készült, főleg az ő fiatalkorát jeleníti meg. Te fiatalabb generációhoz tartozol, mennyire tudtál akkor azonosulni a ’60-as évek fiataljaival?
A '80-as évek eleje, amikor a filmet forgattuk, sok szempontból nem volt más, mint a '60-as években játszódó Megáll az idő. Más volt persze a zene, az öltözködés, de a lényeg nem változott.
A Megáll az idő tele volt akkoriban politikailag érzékenynek számító témával. Kamaszként bármilyen érezted annak kockázatát, hogy szerepet vállalsz benne?
Dehogy volt a fejemben ilyesmi. Az éreztem, hogy miről van szó, bár nyilvánvalóan még nem értettem. Minden nap hallottam én is a saját apámat és anyámat, ahogy a rendszerről beszélgettek. Hallottam azt a vitájukat is, amit az egyik augusztus 20-i utcabál után a rendszerhez hű szomszédokkal folytattak, és amiről azt hitték, hogy nincs más fültanúja. Előszőr csak beszélgettek, aztán üvöltöztek egymással. Másnap viszont ugyanúgy haverok voltak. Ma ez nincs így.
Átjárhatatlanabbnak tartod a mai törésvonalakat a társadalomban, mint a szocializmus idején?
Átjárhatatlanabbak, és ez a baj. Nekünk nem a felsővezetőkkel kellene beszélgetnünk, függetlenül attól, hogy melyik oldalról van szó, hanem egymással. Azokkal, akik szembejönnek az utcán, és mást gondolnak. De most már ott tartunk, hogy most már azt se csináljuk.
Magyarázat mindenre / Fotó: Cirko Film
Reisz Gábor is azt mondta Velencében, hogy szeretné, hogy kezdjünk el beszélgetni, amíg van kivel.
Az egy csodálatos pillanat volt, és Gábor nyilván egy fantasztikus eufórikus állapotban mondta ki ezt. Amiben egyébként igaza van, csak picit idealistának tartom. De a viccet félretéve, mindannyian azt szeretnénk, ha nem egymással kiabálnánk végre, hanem együtt kiabálnának. Ennek el fog jönni az ideje.
Manapság ritkán fordul elő, hogy egy magyar film nyíltan foglalkozik politikai témával. Zavar, ha a Magyarázatra emiatt rásütik, hogy ellenzéki film?
Valóban egy politikával foglalkozó film, az kétségtelen. De nem propagandafilm, nem kurzusfilm, és legfőképp nem a baloldal propagandafilmje, teljes tévedésben vannak azok, akik ezt gondolják. Fontos, igazi társadalmi problémákra reagál, ezekről tesz fel kérdéseket, némelyikre megpróbál választ adni, de a legfontosabb, hogy arról beszél, hogy egy átjárhatatlan probléma van köztünk, amivel kezdeni kell valamit. Erről szól, semmi másról. Propaganda filmet meg csináljon az, aki úgy érzi, hogy mindenképpen Gyurcsány Ferencről vagy a taxisblokádról kell filmet forgatnia. Engem az nem annyira érdekel.
Megáll az időben és a Magyarázatban is központi elem az érettségi. Mire emlékszel a sajátodból?
Szörnyűségekre. Vannak a nagyon-nagyon jó tanulók, nekik jól megy az érettségi, és vagyunk mi, a kevésbé jó tanulók, nekünk egy rémálom. A mai napig álmodok néha azzal, hogy újra le kell érettségiznem bizonyos tárgyakból.
És melyik tárgy volt a legijesztőbb a számodra?
A matematika.
Magyarázat mindenre / Fotó: Cirko Film
Ezt átérzem! Említetted, hogy legidősebb fiad most érettségizett. Hogyan éltétek meg?
Lehet, hogy erről inkább őt kéne megkérdezni. Nyilván, amikor érettségizik a gyereke, azt szülőként az ember ugyanúgy látja, mint György. Én mondjuk nem erőltettem rá, hogy miből hányast szerezzen, még ha természetesen meg is voltak a vágyaim ezzel kapcsolatban, ugyanúgy, mint bármelyik másik szülőnek. Igazság szerint én megpróbáltam fegyelmezni magam ebben a dologban.
Szülőként milyennek látod a mostani fiatalok helyzetét?
Látjuk kívülről, hogy milyen problémái vannak a gyerekeknek, látjuk, hogy tanácstalanok, hogy nem minden gyereknek vannak határozott elképzelései a jövőjéről vagy ha mégis, akkor azt nem itt képzeli el. Mindenki Elvis Presley akar lenni, mint ’62-ben, és nem itt akar Elvis Presley lenni. Ma már legalább nem kell disszidálni, ellenben mennek is elég rendesen.
Hogyan talált meg Ábel apjának szerepe? Reisz Gábor közvetlenül keresett meg, vagy castingra hívtak?
Volt egy casting, de azt Gábor tudja elmesélni, hogy miért pont engem választott. Én az első pillanattól kezdve úgy éreztem, hogy van valami közös, amiről beszélni akarunk. Ha egy rendező tényleg ennyire el akar mondani valamit, arról beszélni, ami most van, akkor azt akár telefonnal is megcsinálja.
Mi fogott meg a legjobban a Magyarázatban?
Az első, ami megfogott, a vitajelenet volt. Ebben a filmben egy erősen jobboldali érzelmű embert játszom, a saját maga igazságaival, amikre rá kellett találnom. Nem volt nehéz dolgom. Nyilvánvalóan ez azt jelenti, hogy mind a két oldalnak, abban is, amiben én hiszek, és abban is, amiben a karakter hisz, megvannak a maga igazságai, a maga túlzásai, a maga hazugságai. Meg vagyunk mérgezve. És én attól félek, hogy a gyerekeinket is ezzel mérgezzük lelkileg.
Magyarázat mindenre / Fotó: Cirko Film
Hogyan építették fel a karaktert, mennyire tudtál rajta formálni?
A legelején még nem volt hagyományos forgatókönyv, kaptunk egy vázat, ebből már éreztem, hogy mik a karakter számára fontos ügyek, amikbe bele kell majd helyezkednem. Jelenetek voltak meg Gábor fejében, ezeket leírta, mi elpróbáltuk, utána Gábor átalakította őket, és mire eljött a forgatási időszak, kialakult a forgatókönyv. A cselekménnyel régóta tisztában volt, de hagyta, hogy a karakterek úgy fejlődjenek, ahogy próbálunk.
A közötted és a Rusznák András által játszott liberális tanár között lezajló veszekedés a film nagyjelenete. Milyen volt ennek a felvétele?
Nehéz ügy volt, mert igen sokszor fölvettük. És az embernek nagyon mélyen le kellett ásni bizonyos dolgokért ahhoz, hogy ez tényleg jól működjön. Én voltam az, aki a kilencedik felvétel után azt mondta, hogy én most elfáradtam.
Hogy érzed, most, hogy bele kellett helyezkedned egy tiédtől ennyire eltérő mentalitású ember fejébe, jobban megérted azokat, akik így gondolkodnak?
Inkább azt mondanám, hogy jobban meg akarom érteni őket.
Ha lenne rá mód, leülnél Györggyel sörözni és dumálni vele? Ha igen, szerinted mi lenne a kifutása ennek a beszélgetések?
Nem tudom, hogy mi lenne a vége, de természetesen leülnék, hogyne. Főleg, ha György is én vagyok, a skizofrénia határait feszegetve.
Milyen apának látod Györgyöt?
Szerintem egy szerető, aggódó apáról van szó, aki bármit megtesz a fiáért. És ebben nincs semmi kivetnivaló, hogy úgy mondjam, természetes.
A Magyarázat mindenre stábja Velencében / Forrás: A Magyarázat mindenre Facebook-oldala
Milyen volt Adonyi-Walsh Gáspárral apát és fiát játszani? Hasonló idősen kezdted a filmezést, tudtál neki valamiben tanácsot adni?
Nem akartam tanácsokat osztogatni, nem szeretem, amikor egy színész elkezd duruzsolni a másiknak. Főleg nem egy feszített tempójú forgatáson. Gáspárnak nem is kellett semmit mondanom, nagyon tehetséges és csodálatosan csinálta a dolgát. Kifejezetten jó partner volt.
Látsz megoldást a Magyarázatban a társadalmom kettészakítottságára?
Nem fog megoldást adni. Egy film nem tud helyettünk létrehozni egy megoldást, azt nekünk kell megtalálni. A magyarázat mindenre azt a tanácsot adja, hogy itt az ideje, hogy elkezdjük ezt a megoldást keresni.
Milyen volt Velencében megélni a bemutatót? És utána, amikor kiderült, hogy díjat kapott?
Meglepőt fogok mondani: fantasztikus. Velence nem akármilyen város, ezt mindenki tudja, aki már járt ott. Mi, színészek ilyenkor nagyon szeretjük magunkat, és főleg azt, ha dicsérve vagyunk. Amikor egy ilyen filmfesztiválon ott állunk a vörös szőnyegen, azt jelenti, hogy marhára meg vagyunk dicsérve, Európa, és talán a világ által is.
Mit tapasztaltál meg a film külföldi fogadtatásából?
Nagyon jól fogadták, olyannyira, hogy másnap, amikor a Lidón sétáltam, folyton megállítottak emberek, vacsora közben utánam nyúltak, és mondták, hogy milyen csodálatos a film, hogy milyen csodálatos benne mindenki, és hogy fantasztikus az egész. Nagyon jól vették és nagyon is értették, mert ez a helyzet nem csak a magyar politikára jellemző, máshol is egyre élesebb. De tudják rólunk, hogy nálunk nagyon erős.
Szerinted lehet akkora kultfilm a Magyarázatból, mint amivé a Megáll az idő vált?
Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de bizonyos reakciók és sajtóorgánumok alapján néha egy kicsit úgy tűnik nekem, hogy már az. Nagyon sok filmet forgattam életemben, volt, amit kifejezetten szerettem forgatni, és volt, amit nem annyira. Két film van az életemben, ami meghatározó élmény, az egyik a Megáll az idő, a másik a Magyarázat mindenre. Körbeért a dolog, és valahogy azt érzem, hogy innentől már mindegy. Két ilyen meghatározó filmben főszerepet játszani – szerintem mázlista vagyok.
