Az Angénieux és a cannes-i filmfesztivál tavaly alapított díjával a világ filmgyártásában maradandót alkotó operatőröket tünteik ki. A díjat első alkalommal Philippe Rousselot kapta, idén pedig a magyar Zsigmond Vilmos előtt tiszteleg a Croisette közönsége.
A bevezető beszédében Thierry Frémaux, a fesztivál igazgatója méltatta a magyar operatőrt: "Mi mindannyian azokon a filmeken nőttünk fel, amelyek képi világát és fényeit Zsigmond Vilmos munkája határozott meg." Hozzátette, hogy az általa létrehozott fény-árnyék hatásokból és beállításokból érdemes ihletet merítenie a most felnövő operatőr generációnak is."
A vásznon Zsigmond Vilmos mind a 65 filmjének címe feltűnt, a Fekete Dália (2006), a Halál a hídon (1981), A mennyország kapuja (1980), A rózsa (1979), A szarvasvadász (1978), Harmadik típusú találkozások (1977), A sugarlandi hajtóvadászat (1974), a Madárijesztő (1973), A hosszú búcsú (1973), A bérmunkás (1971) és a McCabe és Mrs. Miller (1971) című alkotásaiból pedig részleteket láthattak a jelenlévők.
Zsigmond Vilmos köszönő beszédében elmondta, hogy azért is örül különösen az elismerésnek, mert európai díjról van szó. Ugyan Amerikában gyakran díjazták, mégis eddig az európai British Academy szobra volt a kedvence, amelyet A szarvasvadászért kapott.
A díj átadásán Thierry Frémaux-on túl jelen volt még Jerry Schatzberg, akinek Arany Pálmával díjazott filmjét (Madárijesztő) Zsigmond Vilmos operálta, illetve Catherine Deneuve, aki a díj patrónusaként átadta a szobrot Zsigmondnak.
Videóüzenetet küldött Robert de Niro, amelyben a gratuláción túl megkérte az operatőrt, hogy "helyette is egyen egy jó kis francia kaját". A vásznon több gratuláló levél is megjelent, többek között Woody Allen, Hillary Swank, Kevin Klein és Gena Rowlands írásai.
Az 1930-ban született Zsigmond Vilmos Budapesten tanult a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, majd 1956-ban emigrált az Egyesült Államokba. Bár első jelentős munkája Peter Fonda rendezte Bérelt kezek volt, hollywoodi karrierje Robert Altmannal közösen készített McCabe és Mrs Miller című film bemutatója után indult el.
Az 1970-es évek amerikai új hullámos realista filmjei mellett a sci-fi-ket is forgatott. Együtt dolgozott Steven Spielberggel is, az 1977-ben, François Truffaut főszereplésével készült Harmadik típusú találkozások című produkcióért Zsigmond Vilmos elnyerte a legjobb operatőri munkáért járó Oscar-díjat.
Több műfajban kipróbálta magát: fényképezett zenés filmet, (a The Band búcsúkoncertjé - Az utolsó valcer), vígjátékot (Az eastwicki boszorkányokat, a Maverick), az HBO számára egy Sztálinról szóló életrajzi televíziósfilmet (amelyért 1992-ben Emmy-díjat kapott), erotikus thrillert (a Sliver, a Vágyak vonzásában), és többször dolgozott Woody Allen rendezővel (a Melinda és Melinda, vagy a Kasszandra álma című filmeken).
