A filmet idén januárban mutatták be a Sundance-en, majd versenyzett Berlinben, és bár díjat nem kapott, a kritikusok elaléltak tőle, olyan legendás elődöket emlegetve, mint Linklater Mielőtt-trilógiája. Az előzetes alapján úgy tűnik, hogy nincs szó high conceptről, csak egy nagyon szépen megvalósított, évtizedeken átívelő melodrámáról, amely bizonyos ponton valóban erősen emlékeztet arra, ahogyan Ethan Hawke és Julie Delpy egymásra pillantgatva végidumál egy több órás városi sétát.  

Nora és Hae Sung gyerekkorukban, Szöulban találkoznak először, ám a lány Kanadába költözik szüleivel, és csak tizenkét évvel később beszélnek újra egymással, majd újabb évtizeddel később találkoznak, ekkor azonban a nő már házas. Van egy szó a koreai nyelvben – hangzik el a film előzetesében – ez az inyeon. Gondviselést, sorsot jelent – végzetet. Az ember életen át tartó kötelékét az első szerelmével. De a koreaiak csak csábításra használják ezt a szót – mondja Nora a filmben.  

 

„Ez egy puha, türelmes film, csendesen erős, elgondolkodtató befejezéssel” – olvashatjuk a sok lelkes kritika egyikében. Minden csak egy apróságon múlik, egy mellékesnek tűnő választáson, a földrajzon és az időzítésen, de vannak megbonthatatlan kötelékek – sok nagy és még több kisebb filmet (Last Night), adaptációt (Egy nap), sőt, sorozatot (A New York Time cikksorozatából készült Modern Love) láttunk már ezzel a történettel, hogy a Past Lives mitől lesz mégis olyan eredeti és lehengerlő, ennek kiderítéséhez valószínűleg meg kell várnunk a premiert.  

A Past Lives-t az A24 gyártja, ahogyan Ari Aster várva várt új filmjét is.   

Forrás: The Film Stage