A hazai stand up szcéna két karakteres és emblematikus alakja Kiss Ádám és Hadházi László sok rajongót tudhat magáénak, közösségi oldalukon hatalmas követőtábor figyeli őket nap mint nap, így szerepeltetésükkel már szinte a nézőszám is garantált, talán épp ezért sajnálatos, hogy a Dumapárbaj forgatókönyve ennyire sablonos történetet húzott rájuk.
Eszenyi Enikő, a menedzser
A film nem a stand up-ról szól, hanem egy olyan emberről, akinek a stand up a munkája, ami lényegében lehetne táncdaléneklés vagy tányérzsonglőrködés is. Kalmár Tamás (Hadházi László) országos hírnévnek örvendő komikus, de poénjai nem csattannak már úgy, mint régen, ellentétben az ifjú trónkövetelő Nagy Tóbiással (Kiss Ádám). „A gyengeséget a kereskedelmi tévék világa nem tolerálja”, szól a film kissé közhelyes alapvetése, és mivel még Vigécnek (Eszenyi Enikő), a két humorista elfuserált menedzserének sem sikerül rávennie Tamást a kompromisszumra, ezért haknizni küldi őt. A szebb és jobb napokat látott sztár, aki tiszta szívből gyűlöli fiatal riválisát, végül megaláztatik, legatyásodik, megromlik a párkapcsolata (ezeket a stációkat persze szemléletesen végigügyetlenkedi a kedvünkért), hogy aztán egy végső csatában, a dumapárbajban mérkőzzön meg Tóbiással.
Hadházi László lazít
A két humorista itt-ott eszünkbe juttatja a nagy nevettető párosokat, Bud Spencert és Terrence Hillt, Stan és Pant, a koncepció és a film valahol mégis megbicsaklik, amelynek elsődleges oka a forgatókönyv sikerületlensége, a sok helyütt papírízű dialógusok és a sekélyes monológok, ami egy sikeres stand up-os esetében teljesen életidegennek hatnak.
Van egy egy-két igazán vicces, valószerű csúcsjelenet (például amikor a bejelentett létszámleépítés után kellene felvidítani egy céges buli közönségét), de a jelenetek a verbális humor helyett többször kínos és esetlen csetlés-botlásra épülnek.
Kiss Ádám, Jordán Adél és a rózsaszín paróka
Dacára a menő brandnek, a méltán népszerű alkotó csapatnak és a humor iránt megmutatkozó össztársadalmi igénynek, a megvalósítás kudarcot vall: a két karizmatikus humorista dumái helyett a film a helyzetkomikumot helyezi előtérbe, a mellékszereplők halvány skiccek csupán, a karakterekről, motivációikról szinte semmit nem tudunk meg, jellemábrázolásuk kimerül a külsőségekben, legyen szó a parókáját gyakran váltogató barátnőről (Jordán Adél), vagy a méretes pótfenékkel kacsázó menedzserről.
„Missed opportunity” - ismételgeti Woody Allen az egyik klasszikusában természetesen a nőkről. Lehet, hogy nem véletlenül jutott ez most eszembe. És az is lehet, hogy benéztem a Dumapárbajt, a műfaj és a sztárok rajongói pedig megtöltik majd a vetítőket. Meglátjuk.
