A film a Donyec-vidéken, Ukrajna keleti részén játszódik, ahol a manipuláció hatására elkezd szétmorzsolódni a társadalom. A háborút itt békének hívják, a politikai propagandát igazságnak, és a gyűlöletet szeretetnek.
A különleges látásmódú, dokumentarista stílusban dolgozó, közéleti és politikai kérdésekre reflektáló Loznyica a Ködben és a Majdan című, szintén Cannes-ban bemutatott filmjeivel vált híressé. A rendező néhány hete lemondott EFA-tagságáról, mert szerinte az Európai Filmakadémia nem állt ki elég hangsúlyosan az agresszió ellen. Nyílt levelében gyávának nevezte a szervezetet: „Micsoda szégyenletes szöveget hozott össze az Európai Filmakadémia: »Ukrajna megszállása erősen aggaszt bennünket. (...) Közöltétek, hogy 61 ukrán tagotok van. Hát mától kezdve csak 60. Nincs szükségem arra, hogy »éberek legyetek, és kapcsolatban maradjatok velem«, nagyon szépen köszönöm!”
Loznyica ugyanakkor kiállt orosz kollégái mellett, amikor kiderült, hogy sem az Európai Filmdíjon, sem a cannes-i filmfesztiválon nem versenyezhetnek orosz filmek, és az Oroszországból érkező delegációkat sem hívják meg. „Rengeteg barátom és kollégám, orosz filmkészítők felléptek a háború ellen. Amikor hallottam a híreket, hogy betiltják az orosz filmeket, arra gondoltam, ők ugyanannyira a háború áldozatai, mint mi” – mondta a Variety című lapnak.
A Donyeci történetek abszurd, helyenként kifejezetten humoros, ugyanakkor mellbevágó és mélyen felkavaró alkotás, amelynek segítségével megérthetjük, mi vezetett a napjainkban zajló eseményekhez.
