Az elsősorban a fiatal közönséget megszólító animáció nem először szerepel az egyébként is mindig rendkívül színes cannes-i palettán, ám a fesztivál idén úgy döntött a nyitófilm kiemelt szerepét osztja a Pixar és a Disney Pictures Up című gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt szóló meséjének. Mindenképpen úttörőnek mondható Peter Docter író és rendező mesefilmje, mivel az egészestés 3D mese lenyűgöző látványvilága jó magasra emeli a lécet a többi animációs stúdió számára. Peter Docter már igazi Pixar veteránnak számít. 1990 óta dolgozik a stúdiónál, és Lasseter és Andrew Stanton mellett ő is közreműködött a Toy Story figuráinak és történetének a kidolgozásában, részt vett az Egy bogár élete és a Toy Story 2 munkálataiban, és két Oscar jelölést is begyűjtött a stúdiónak a Szörny Rt-ért. és a WALL•E-ért. Ez utóbbit, amelyben Docter az eredeti történetet jegyzi, sikerült is a Pixar-nak díjra váltani.
 |
| Aki dönt: Isabelle Huppert |
Peter Docter legújabb filmjében a pazar látvány, jól megrajzolt karakterekkel és nagyon emberi történettel párosul, amely nélkül 3D ide vagy oda, az egész nem lenne több három percig tartó csodánál. Docternek sikerül szívvel és őszinte emberi érzésekkel megtölteni a pixel-mesét, amelynek hőse egy kedves öreg léggömbárus, aki a lelke mélyén még mindig az a merész kalandor, mint nyolc éves korában, amikor először találkozunk vele és hozzá hasonlóan kalandvágyó Ellie-vel. Mr Fredricksen sosem lett felfedező, ehelyett feleségül vette Ellie-t és takaros otthont rendeztek be maguknak. A gyermekáldás elkerülte őket, de így is szépen éldegéltek, míg Ellie el nem távozott az élők sorából.
A magára maradt Mr Fredricksen otthona körül felhőkarcolók nőnek ki a földből, és igencsak útjában van a sötétöltönyös építkezési vállalkozóknak. Egy nap aztán az idős úr úgy dönt, mégsem hajlandó öregek otthonába vonulni, helyette inkább felfújja léggömbjeit és segítségükkel kirepíti házát ebből az elembertelenedett környezetből, el oda, ahová ő és Ellie mindig is vágytak: Dél-Amerikába. A ház felszáll, és úgy tűnik, semmi sem állhatja útját, egy kis bökkenő van csak: Russell, a potyautas.
 |
| Szívvel és őszinte emberi érzésekkel: Peter Docter |
Russell az a nyolc éves, kövérkés a sok csokoládétól és buzgalomtól majd kicsattanó kiscserkész, aki azért kopogtatott be Mr Fredricksen-hez, hogy segítsen az öregnek és így megszerezze az utolsó hiányzó cserkész jelvényt. Az öreg megpróbálta ugyan lerázni az önjelölt „vadonfelfedezőt”, de azzal úgy látszik nem számolt, hogy a túlbuzgóság és a gyermeki naivitás olyan veszélyes kombináció, amelyen nem lehet oly könnyen kifogni, mint az építési vállalkozókon, vagy az ápolókon, akik az idősek otthonába akarták éppen kísérni Mr Fredricksent, mielőtt házastól, Russell-estől el nem röppent a fejük felett.
Az igazi kalandok azonban csak ezután kezdődnek. Feltűnik egy ritka madár és egy különös beszélő nyakörvet viselő kutyafalka, de útjuk során találkoznak Mr Fredricksen gyerekkori bálványával, a híres felfedezővel Mr Muntz-al is, aki évtizedek óta azon fáradozik, hogy egykoron fényes, de később ugyancsak megtépázott hírnevét visszaállítsa és ezért semmitől sem riad vissza. Mint minden mesében itt is győz a jó és a rossz elnyeri méltó jutalmát és a tanulság sem marad el, miszerint a szeretet és a barátság mindennél fontosabb és legyőz minden akadályt.
 |
| Színes léggömbökön a kalandok birodalmába |
Hőseink nem csak a gravitációt győzik le sikeresen, de a két dimenzió egysíkúsága fölött is diadalmaskodnak. Az eredmény pedig a kőszívű fanyalgókat is lenyűgözte. Sokan nem tartották ugyanis méltónak a fesztivál rangjához, hogy egy rajzfilmmel nyisson, de be kell látni talán éppen az Up és a hozzá hasonló 3D mesék mutatnak majd kiutat a mozi válságából, amelyet az internetes letöltések indítottak el és amihez a jelen gazdasági válság már csak az utolsó lökést adta. Kérdés, hogyan tudnak majd ehhez a rendezők alkalmazkodni. A cannes-i versenyprogramot elnézve, talán Tarantinóhoz vagy Park Chan-wok-hoz még illene is az új csúcstechnika, no de Ken Loach vagy Michael Haneke 3D-ben?
