A készítők maguk is úgy jellemzik az évadokat, mint egy-egy kötet ugyanabból a nagy regényfolyamból. Minden epizód egy újabb fejezet. Ezért is érdemes a legelejétől elkezdeni, hiszen így fejti ki a legnagyobb hatást. Még ha komoly figyelmet is követel a nézőtől, igazi elégtétel, amikor az évad végső harmadában elkezdenek összeérni a szálak, és értelmet nyer egy csomó korábban történt esemény. Katartikus élmény minden egyes évad konklúziója.
A minőség következetesen magas, nincsenek töltelék-epizódok. Mégis, ha sorrendet kell állítani, azt mondanám, a harmadik évadra csúcsosodik ki igazán a történet, talán azért, mert ekkorra már ismerősként nézünk a szereplőkre.
Igazi addiktív sorozat a Drót. Ellentétben azonban a 24-gyel, itt nem az arcba vágó csavarok és fordulatok kényszerítik a nézőt a mielőbbi folytatásra, hanem a cselekmény színvonala. Óriási élmény látni, miként élnek mások, milyen problémákkal küszködnek, milyen vágyakat dédelgetnek a világ másik végén.
Ha valaki csak egyetlen tévésorozatot akar végignézni egész életében, akkor az a Drót legyen.
