Lévai Balázs filmje valahol itt kezdődik: a Youtube-ra feltöltött családi videóknál, ahol pizsamás kislányok és amatőr tehetségek, szintetizátoros lakodalmas zenészek és külföldi énekesek adják elő tört magyarsággal a dalt. Szerencsére azonban nem sokat időzünk ezeknél a jeleneteknél, rögtön egy erdélyi településen találjuk magunkat, ahol elkezdődik a dal titkos és elbeszéletlen története, amit eddig nem ismerhettünk. A film három szálon fut, három zenész újrakezdését mutatja be, akiket a Most múlik pontosan kötött össze. Kiss Tibi, a Quimby dalszerzője és énekese 2004-ben, tizenhárom hónapnyi elvonóról visszatérve megírta a dalt, amely új lendületet adott az együttesnek. Három évre rá jött Csík János, aki egy csaknem végzetes balesetből felépülve feldolgozta a számot a Csík zenekarral, és hirtelen az ország egyik legkedveltebb együttesévé váltak. És megjelenik egy erdélyi muzsikus család, akik minderről mit sem tudtak, csak zenéltek Erdőszombattelke lakodalmaiban és táncházaiban, úgy, ahogyan azt apjuk, Varga “Balog” László tanította nekik.
A klasszikus három szállal induló, és a különböző karaktereket egyenlő arányban adagoló dramaturgia magában rejti, hogy ezek a szálak végül összeérnek. Az izgalmat azonban a Varga család jelenléte kelti, hiszen az alkotás első szakaszában még nem sejtjük, hogy a magyarul nem beszélő muzsikusoknak mi közük a mi nagy slágerünkhöz. Ha van a filmnek fő szála, akkor az nem Kiss Tibi, nem a Quimby és nem is a Csík zenekar, hanem az erdélyi muzsikus család, akik mindeddig mit sem sejtettek arról, hogy valahol a határon túl arénákat tölt meg egy magyar népzenekar, és ebben az ő édesapjuknak is érdeme van. A Csík zenekar ugyanis belecsempészett egy erdőszombattelki népzenei motívumot a Quimby feldolgozásba, amely az ő édesapjuktól jutott el hozzájuk. Így kapcsolódik az erdélyi lakodalmas zenekar a történethez, bár minderről csak a film vége felé közeledve hull le a lepel. Az alkotás egyik legkedvesebb jelenete is az a momentum, mikor a három vidéki muzsikus e-mailt kap a Csík zenekartól, a csatolásban a Most múlik pontosan feldolgozással: az erdélyi zenészek megszeppenve döbbennek rá, hogy apjuk zenéjét szőtték a számukra kissé furcsa számba. A történet végén pedig összefutnak a szálak, és együtt áll a színpadon a film összes szereplője.
Csík János, Kiss Tibi és a Varga testvérek más-más habitussal állnak hozzá a zenész léthez, az elhivatottság azonban közös pont mindegyikük életében. A filmben is jól megfér egymás mellett a vidéki tangóharmonikás, aki hagyománytiszteletről mesél a muskátlis verandán és Kiss Tibi, aki merész nyíltsággal beszél függőségről és széthullásról is. Ez a hozzáállás a film egyik nagy érdeme, a Quimby frontembere ugyanis olyan természetes őszinteséggel beszél az elvonón eltöltött hónapokról, ahogyan azt ritkán halljunk. Az Engedem, hadd menjen sokrétű alkotás, ami kultúráról, hagyományokról, sikerről és a zene univerzális nyelvéről szól. Így fonódik össze a reflektoroktól fénylő koncertterem egy csillárfényes színházzal és egy neonzöldre mázolt vidéki táncházzal.
A 74 perces dokumentumfilm itt-ott veszít a ritmusából, de a katartikus finálé feledteti a döccenéseket, és visz mindent. Lévai fogta a Most múlik pontosant, alaposan megvizsgálta, és vadonat új életet lehelt belé azzal, hogy eddig ismeretlen kontextusba helyezett, és hiteles történeteket szőtt köré. Remek tévéfilm vasárnap estére.
A filmet május 24-én 21 órakor vetítik az m2-n.
