A Cirko-Gejzír első otthona a VIII. kerületi Lőrinc Pap téren volt, egy kultikus, de balhés szórakozóhely, az Egocentrum helyén. A mozi és a filmforgalmazó alapítója, Balassa Péter felidézte a legkedvesebb emlékeit erről az állomásról, ahol olyan világsztárok megfordultak, mint Ben Gazzara vagy Salma Hayek. A mozi előterét El Kazovszkij ikonikus kutyái díszítették, de egy másik állatnak, egy bizonyos „grúz kecskének” is kulcsfontosságú szerepe volt az első években.
Garancsi Ági pár évvel később csatlakozott a csapathoz, miután már elfoglalta mai helyét az V. kerületi Balassi utcában. Az új helyszín kialakításáról, a termek felosztásáról, és a digitális átállásról is meséltek, ami majdnem minden mozit utolért a 2010-es évek közepén, és nekik is hirtelen, szinte egyik napról a másikra kellett rá reagálni. A környékükön sorra hullottak el a mozik (pár éven belül bezárt a Hunnia, az Odeon, a Kossuth, a Szindbád és a Szikra), de a Cirko a függetlenségének köszönhetően végig fent tudott maradni a “háborgó óceánon”, és a digitális átállással együtt a változó nézői szokásokra is gyorsan reagáltak.
A Cirko az indulás után pár évvel nem csak moziként, hanem forgalmazóként is színre lépett a magyar piacon, mert Péterék úgy érezték, túl sok olyan értékes film van, ami nem jut el Magyarországra. Nekik köszönhetjük a Haneke-életmű legjelentősebb filmjeit, ők hozták el Ferzan Özpetek, Anders Thomas Jensen, Roy Andersson és Ruben Östlund első filmjeit is a magyar mozikba. Egyfajta inkubátorként indították el itthon ezeknek a rendkívüli filmeseknek a hazai karrierjét, mielőtt világszerte befutott, díjesővel elhalmozott rendezőkké váltak.
Ági és Péter a forgalmazók közötti versengésről és a változó piacról meséltek, ahol a produkció és a filmforgalmazó közötti bizalmi kapcsolatot az utóbbi évtizedekben sokkal inkább felváltotta az anyagi érdek. Meséltek a cirkós filmek címadásáról, és hogy tudnak-e még egyszerűen, puszta élvezetből filmet nézni, anélkül, hogy közben a forgalmazási szempontokon gondolkoznának.
A Cirko-Gejzír abban is más, mint a többi art mozi, hogy a méretének és a csapat közvetlenségének köszönhetően személyes kapcsolatot ápol a nézőivel. Az állandó bérletes közönség mellett folyamatosan fedezi fel magának a helyet egy fiatalabb filmrajongó generáció. A Cirko egyik legfontosabb alapszabályát is a nézői igények szülték: a többi artmozival és multiplex-szel ellentétben itt tilos a film közben enni, inkább „a kultúra fogyasztására” biztatják a közönséget.
A harmincadik születésnapot egy egész nyáron át tartó programsorozattal, régi cirkós és nem cirkós filmek újrajátszásával, Tarr Béla és Ruben Östlund-retrospektívvel, illetve Chantal Akerman 1975-ös, 200 perces opuszával, a Jeanne Dielman, 1080 Brüsszel, Kereskedő utca 23. I-II. című filmjével ünneplik, ami ősztől a Cirko jóvoltából itthon most először, hagyományos forgalmazásba is bekerül.
A podcast meghallgatható a lenti lejátszóra kattintva, elérhető a népszerű podcast alkalmazások keresztül, illetve ezeken a felületeken találjátok meg az adásainkat: Spotify, Apple Podcasts és Google Podcasts.
