A film egy leukémiás kislány és Vajdaságból elszármazott édesanyja kálváriáját dolgozza fel. A donorra váró kislány orvosa komoly döntés elé állítja az anyát, aki történetesen a kórház gazdasági vezetője. Bele kell egyeznie egy drága műszer megvásárlásába, amelyet a főorvos felesége forgalmaz. A kislánynak csak pár hete van hátra donor nélkül, ám sem az anya, sem az apa nem alkalmas erre a szerepre. A teljesen szétzilált családban végül az alkoholista, lecsúszott, távoli testvér, az anya bátyja, jelenti az utolsó reményt. Hogy hogyan kutatják fel a Szabadkán élő, züllött férfit, miként alakítja át a kislány betegsége a körülötte élők életét, s hogy hogyan emeli ki a szereplőket a tragédia saját konfliktusaikról, erről szól a film.

A történetet a rendező két éve elhunyt állandó alkotótársa, Kardos István kezdte el írni, az általa elkészített bő filmnovellát végül Pozsgai Zsolt dolgozta forgatókönyvvé. Az Üvegfal teljes költségvetése, amely a befejezéséig körülbelül 80-90 millió forintra rúg majd, az MMK, az NKA és a Duna Televízió támogatásából áll össze. Erdőss Pál számára már a forgatás előtt egyértelmű volt, melyik karakterre ki a legmegfelelőbb színész. A kislányt alakító Terech Biancával a Duna tévének készült Kiliki a Földön című magyar nyelvi oktatóprogram készítésekor dolgozott együtt, míg Szilágyi Tiborral, akinél tökéletesebb főorvost elképzelni sem tudna, az anyát megszemélyesítő Szalay Mariannal, aki különleges érzékenységével hívta fel magára a figyelmet, és az alkoholista fivér bőrébe bújt, filmen ritkán látható Anger Zsolttal színházi munkája során került kapcsolatba.

A rendező azt is elmondta a filmhunak, hogy bár a filmben felvetett problémák valós alapokon nyugszanak, az Üvegfal nem megtörtént eseményeket dolgoz fel. Erdőss Pál, akiről köztudott, hogy komoly társadalmi és szociális kérdéseket feszegető témáit dokumentarista alapossággal tárja fel (lásd az Adj király katonát! állami gondozott hősnője vagy a Gondviselés börtönviselt házaspárja, akik a gyerekeikért küzdenek), ezúttal azt próbálja körüljárni, vajon az emberek miért csak baj idején kezdenek el figyelni egymásra. Maga a sztori egy leukémiás kislány sorsán keresztül az egészségügyben létező, a rendező által úgynevezett „második paraszolvenciának” nevezett jelenséget és az alkoholizmust, mint korproblémát is bemutatja. A film végkicsengése mindazonáltal pozitív lesz, hiszen, mint azt az alkotó ígéri „a végére két halálraítélt a hajánál fogva rángatja ki egymást a gödörből, s a családot is újra összerántja a közös sors.”


Én vagyok, Jeromos -1970 - felvételvezető
Arc - 1970 – rendezőasszisztens
Madárkák - 1971 – rendezőasszisztens
Valami mást … - 1972 – rendező
Utazás Jakabbal - 1972 – rendezőasszisztens
Petőfi '73 - 1972 – rendezőasszisztens
Álmodó ifjúság - 1974 – rendezőasszisztens
Hajdúk - 1974 – rendezőasszisztens
Regruták - 1974 – rendezőasszisztens
A járvány - 1975 .- rendezőasszisztens
Kenyér és cigaretta - 1975 – rendezőasszisztens
Ékezet - 1977 – rendezőasszisztens
Tárgyilagosan -1977 - forgatókönyvíró és rendező
Egyszeregy - 1978 – rendezőasszisztens
Adj király katonát! -1982 – rendező
„…vagyunk az ifjú gárda…” - 1983 – rendező
Visszaszámlálás - 1985 – rendező
Gondviselés - 1986 – rendező
Pókok - 1989 – rendező
A túlélés ára – 1990 – rendező
Homo novus -1990 – rendező
Gyerekgyilkosságok - 1992 – stúdióvezető
Fényérzékeny történet – 1993 - forgatókönyvíró és rendező
Vérvonal - 1993 – rendező
Csajok - 1995 – producer
Gyilkos kedv-1996 – rendező
Kölcsönkapott idő - 1996 producer