2014. 10. 14. Gyürke Kata
„Minden felhőnek ezüst a szegélye”
A tolonc ősbemutatójával kezdődött el a Filmhét
Kertész Mihály száz évvel ezelőtt forgatott filmje, A tolonc ősbemutatójával kezdődött el az első Magyar Filmhét. A szívet-lelket melengető történet, mai szemmel nézve talán kicsit túl egyszerűnek tűnik, de mégis tökéletes választásnak bizonyult az ünnepi alkalomra. A szakma végre mosolygós tekintetekkel, derűsen távozott a vetítőteremből.
A tolonc nem csak azért filmtörténeti különlegesség, mert az egykori magyar némafilmgyártás szinte minden alkotása elveszett, mindössze 54 teljes filmet ismerünk, hanem azért is, mert a Casablanca Oscar-díjas rendezőjének, Michael Curtiznek ez a legkorábbi fennmaradt filmje, és Jászai Marit sem őrzi más mozgókép. Tóth Ede népszínművéből, az ártatlanul kitoloncolt cselédlány történetéből az a Janovics Jenő írt forgatókönyvet, aki nemcsak a Kolozsvári Nemzeti Színház igazgatója volt, hanem az erdélyi némafilmgyártás meghatározó alakja, az első magyar filmstúdió alapítója. A mostani bemutatóra Pacsay Attila komponált zenét, amelyet a Pannonia Symphony Orchestra adott elő, korabeli hangulatot teremtve.
A tolonc 2008-ban, a Duna Televízió filmállományának átvizsgálásakor került elő rozsdás, agyonázott dobozokból, angol inzertes filmtekercseken. A Filmarchívum munkatársai alig hittek a szemüknek, amikor a képeken Jászai Marit pillantották meg. A lelet beazonosítása Balogh Gyöngyinek,a Filmarchívum munkatársának köszönhető, és viszonylag egyszerűen ment, miután Jászai Mari mindössze két filmben játszott, Gertrudisként a Bánk Bánban, és egy öregasszony szerepében A toloncban, Kertész Mihály 1914-es némafilmjében. A főszerepeket az első magyar filmsztárok, Berky Lili, és a később világhírűvé vált Várkonyi Mihály játszották.
A kor sztárszínészei játszottak A toloncban
A toloncra a New York-i Magyar Ház pincéjében talált rá Cselényi László, a Duna Tv egykori igazgatója, aki egy portugál halászhajó és egy madridi karnagy közreműködésével hozatta haza, bár még nem tudta, hogy mekkora kincsre lelt. A film Kolozsváron, Torockón és a gyönyörű erdélyi tájakon, a Tordai-hasadékban és az Aranyos partján játszódik, és a 20-as években angolosított szerepnevekkel, The Undesirable címmel került az amerikai közönség elé. Ezért vannak angol feliratok a felújított kópián is.
A kópia megmaradását valószínűleg selejtességének köszönheti, mert annak idején hibásan kopírozták, egyik legsúlyosabb hibája a képremegés volt. „A tolonc a filmfelújítás iskolapéldája lehet” – tudtuk meg Fejes Katalintól, a MaNDA mb. főigazgató-helyettesétől, aki szerint nagy nemzetközi érdeklődés várható a százéves film iránt, a díszbemutató másnapján egy workshopot tartanak Budapesten, majd a lyoni Lumiére Filmfesztiválon vetítik. „Mindig sok kérdés merül fel egy restaurálás során, főleg etikai kérdések, hogy meddig szabad beleavatkozni egy adott filmbe, hiszen a technika bármire képes – folytatta. De a „bármivel” lehet, hogy „bármit” állítunk elő, és nem azt, amit Kertész Mihály rendezett.”
A MaNDA munkatársai, de talán a világ összes archívumában dolgozók azt vallják, hogy azt az állapotot kell visszaállítani, amit az a közönség láthatott, amikor a film keletkezett, de természetesen nem lehet eltekinteni az azóta rárakódott száz év lenyomatától sem. Fejes Katalin szerint „ahogy egy régi könyv elsárgult lapjait sem fehérítjük ki, így azokat az apróbb szöszöket, karcolásokat sem szabad eltávolítani egy filmről, melyek az azóta eltelt időt jelzik. Nem szabad digitálisan visszatükrözni, szinte sterilizálni a képet.”
Elnézve A toloncot, olyan érzésünk támad, hogy a Magyar Filmlabor munkatársai hallatlan munkát végeztek, mert rendkívül részletgazdag a felújított film, visszakerültek a fehér-fekete kontrasztok, megszűnt a képremegés. Főképp, ha tudjuk, hogy milyen rossz állapotban volt a kópia, és hány éve tart a felújítás. Először a holland filmlaboratórium, a Haghefilm munkatársaihoz kerültek a tekercsek, hogy biztonsági másolat készüljön róluk, de nem tudták a képremegést megállítani, aztán volt egy kitérő az Egyesült Államokba, de végül a Filmlabor vállalta a restaurálást. Fejes Katalin azért is örül ennek nagyon, mert a Magyar Nemzeti Filmalap 14 milliós támogatásának köszönhetően, mód és lehetőség nyílt arra, hogy egy százéves magyar filmet, amely magyar színészekkel, stábbal, magyar színműből készült, végül egy magyar laboratóriumban restauráljanak.
Tulajdonképpen már az is csoda, hogy A tolonc túlélt száz évet, hát, még hogy olyan „pártfogóra” is talált, mint Gyürey Vera, a Filmarchívum korábbi igazgatója, aki sokat lobbizott a felújításáért. És nem kérdés, hogy miért. A bájosan egyszerű, ugyanakkor nagyszerűen sűrített, különlegesen megkomponált jelenetek, alakítások, a mai napig tökéletesen működnek. Ma ugyanúgy izgulunk a bájos cselédlányért, mint száz évvel ezelőtt tehették a nézők, ugyanúgy hisszük, hogy „minden felhőnek ezüst a szegélye”, még ha ki is zsuppoltathatnak bennünket.
További előadások:
Uránia Nemzeti Filmszínház:
október 14., kedd, 17 óra
október 18., szombat, 19 óra
október 19., vasárnap, 15 óra
