filmhu: Az Itt vagyok sikere után felmerült, hogy játékfilmet készítetek ugyanezzel a stábbal, ugyanebben a témában. Elkezdtétek már forgatni?
Szimler Bálint: Van ez a Cannes-dolog, ami eléggé belezavar a képbe. Mi már régóta tudtuk és már akkor elkezdtünk ezen gondolkozni, hogy a nagyjátékfilmmel mi lesz. Nagyon szeretném megcsinálni, van rá valamennyi pénzünk is, ráadásul az összes díjat beletettük a játékfilmes költségvetésbe. Viszont Cannes-nál, ahogy hallom, az a helyzet, hogy nem akarják kétszer ugyanazt látni. Én korábban azt gondoltam, hogy ezt a filmet még ki lehet kerekíteni, egy egész nagyjátékfilmmé bővíteni. Viszont amiről szól, az alaphangulat meg még sok minden, nem fog változni. Akkor még azt gondoltuk, hogy a rövidfilmet nem fogjuk annyira mutogatni. Benevezzük a Filmszemlére, lesz, ami lesz, aztán eltesszük, megjelenünk a nagyfilmmel és azt visszük mindenfelé. Csak hát nincs az a hülye, aki kihagyná Cannes-t! Utána viszont mindig az első nagyjátékfilm a fontos, kíváncsiak rá mire vagy képes egészestés filmnél. Ezt a lehetőséget nem lehet ellőni ugyanarra a filmre, amivel odakerültél. Az egész stáb nagyon lelkes, hogy leforgassuk a nagyjátékfilm változatot, én is nagyon lelkes vagyok, de még nem tudom hogyan lesz pontosan.
Nincs az a hülye, aki kihagyná Cannes-t! Fotó: Valuska Gábor
filmhu: Mikor jött az ötlet a játékfilmhez? Amikor az Itt vagyok-ot forgattad? Vagy amikor már befutott?
Szimler Bálint: Összevágtam az anyagot úgy, ahogy le volt írva a forgatókönyvben. Kijött 52 perc, amit megnéztünk Rév Marci operatőrrel és Muhi Andris producerrel. Megbeszéltük, hogy ebből vagy csinálunk egy játékfilmet vagy sokkal rövidebbre vágjuk. Aztán nem vágtam sokkal rövidebbre, és bennem maradt a folytatás lehetősége. A vizsgán volt egy megbeszélés, többen mondták – a normálisabb arcok -, hogy ők is el tudják képzelni nagyjátékfilmként. Gondolkoztam rajta, hogyan lehetne kibővíteni, és eszembe jutott egy ötlet. De ez meg a másik dolog, hogy Viktorral ilyen formában nem fogunk együtt dolgozni többet, pedig benne sokkal több van, mint ami a filmben átjött. Próbáltam a figuráját redukálni, mert féltem, hogy teljesen szerteágazó lesz a film sztorija, mondanivalója. Sokat tudna még mondani, gondolni.
Szimler Bálint a kisjátékfilmes Arany Orsóval
filmhu: Megmaradna az Itt vagyok vizualitása, a fekete-fehér, főleg állóképek?
Szimler Bálint: A meglévő anyagokat felhasználnánk. Ez megint egy ilyen furcsa helyzet, mert ilyet még senki sem hallott. Mi az, hogy a meglévőt? Lement, látta mindenki, aztán azt felhasználva csinálsz egy játékfilmet. Újrakezdeni már nem akarnám. Bennem ez így mozog, ez művészi ambíció, nem forgalmazói. A történetről annyit tudok mondani, hogy a feszültség, ami elvileg van az Itt vagyok-ban... egyszer a film során történni fog valami. Ami koncepció volt a rövidfilmben, hogy semmi sem történik meg, amire számítanánk, a nagyfilmben éppen ellenkezőleg, megtörténik, amire nem számítunk.
filmhu: Magyarországi forgalmazók nem kerestek meg az Itt vagyok miatt?
Szimler Bálint: Forgalmazók nem. Csak producerek. De ők sem a film jövője, hanem más nagyjátékfilm miatt.
Semmi sem történik meg, amire számítanánk (Fotó: Rév Marcell)
filmhu: Már több helyen is elmondtad, hogy az Itt vagyok-nál nem volt teljes forgatókönyv, hanem csak vázlatok, jelenettervek. A kész film mennyire tükrözi azt, ahogyan elképzelted?
Szimler Bálint: A kiindulópont Viktor volt. Egy dolog mozgott a fejemben, hogy amit kitalálok, Viktorhoz mennyire passzol. A jelenetek ugyanakkor hozzám sokkal közelebb állnak, mint Viktorhoz. A benne szereplő emberek, a hangulatok nekem fontosabbak. Azok nem Viktorról szólnak, csak ő van benne ezekben a helyzetekben. A jelenetek meg voltak írva, volt elejük és végük, megvolt, hogy mi a dráma, mi a konfliktus. Most újra megnéztem a forgatókönyvet, annyi a különbség a könyv és a film között, hogy a mellékszereplőknek sokkal jobban ki volt dolgozva a drámája. Mindnek volt valami baja, sokkal több, mint ami végül a filmben lett. Berger Dalma jelenetében például eredetileg az volt, hogy Dalma egy részeges csaj, nagymenő énekes, jól elvan, látszik, hogy teljesen ki van békülve magával. Aztán szépen lassan kiderül, hogy vannak bajok az ő életében is, amikről el is kezd mesélni. Van ez a pillanat, amikor Viktor kihajol az ablakon, Dalma pedig rászól. Ez lett volna az első jele annak, hogy nem ennyire laza csaj. De a vágásnál végül máshogy használtuk ezt az ablakos dolgot. Ugyanez volt Murányi Szilvinél is az elején. Ő egy modell csaj lett volna, aki nagyon hamar felnőtté válik, kokainozik, minden baja van. Aztán kiderül, hogy kislány még, az anyukája nem engedi el sehova, és Viktornak is az ablakon át kell távoznia. Eredetileg azt akartam, hogy minden mellékszereplőnek meglegyen a saját problémája, viszont túl sok volt és Viktor eltűnt egy kicsit köztük. Volt, ami a vágásnál került ki, volt ami helyszínen, volt ami próbánál. Lehet, hogy a nagyjátékfilmbe ezek pont belefértek volna.
A kiindulópont Viktor volt (Fotó: Rév Marcell)
Ezek nem feltétlenül azt jelentik, hogy rossz lenne, vagy nem sikerült a forgatókönyv, ennél szerintem összetettebb. Az osztályfőnökömnek Enyedi Ildikónak, van egy kedvenc kérdése, amit rendszeresen hallunk egy film megnézése után: „Milyen döntéseket hozott a rendező?” Ezek ebben az esetben döntések voltak a részemről. Ha jól sül el akkor jó, ha nem, akkor érdemes visszagondolni, hogy hol rontottad el. Mégha a forgatókönyv nem is egyezik pontosan filmmel, mégis az alapdolgokat, amiket feljegyeztem, hogy ezekről szeretnék beszélni, ezek fontosak, ezek érdekesek, azok mind visszajöttek, ami nagyon jó érzés.
filmhu: Az Egymás mellett is ugyanennyire képlékeny volt? Az Itt vagyok-hoz képest sokkal határozottabb a szerkezete. (Az Egymás mellett Szimler Bálint előző kisjátékfilmje egy furcsa párkapcsolatról, a főszerepben Czukor Balázs és Tóth Orsi - a szerk.)
Szimler Bálint: Talán még képlékenyebb volt, mert van ugyan eleje és vége, de a forgatókönyvben voltak eldöntetlen pontok. Az volt a bonyodalom azzal a filmmel, hogy a téma, amiről beszélni akartam, túl közel állt hozzám. Ezért nem nézhettem külső szemmel, többet is bíztam a színészekre. Az Itt vagyok-nál több minden adott volt: a konfliktus, a fordulatok, a karakterek, és hogy ők nagyjából hogyan reagálnak egymásra, stb. Tulajdonképpen a forgatókönyv. Az Egymás mellett-nél is volt persze, de nem akartam eldönteni, hogy ezek a karakterek milyenek, hanem rábíztam a színészekre. Nem mondtam, hogy te ilyen vagy, te olyan vagy. Motivációkat, irányokat adtam nekik, megpróbáltam meglepni őket a másik motivációjával, vagy váratlan húzásával, de sokszor nem tudtam, hogy a konfliktusnál mi fog történni.
filmhu: Az Itt vagyok kiindulópontja Vida Viktor. Az Egymás mellett-nek mi volt a személyes katalizátora?
Szimler Bálint: Én voltam az. Egy valamennyire személyes történetemet próbáltam átírni forgatókönyvbe, de meg is változtatni, hogy lássam kívülről, értsem. A színészeket választottam, de egy kicsit Tóth Orsihoz alakítottam a karaktert. Annál a filmnél sok minden sokkal spontánabb volt. Amit nem bánok utólag, nem azzal van szerintem a baj.
filmhu: Akkor mivel van baj?
Szimler Bálint: Hú. Elsősorban dramaturgiai bajok vannak vele. Bizonyos jelenetek inkább csak hangulatot adnak át, bizonyos jelenetek pedig úgy tesznek, mintha itt valami sztori alakulna ki. Kicsit drámaibbra sikerült, mint ahogy én azt elgondoltam. Nem tudom, hogy jó film-e, de az Itt vagyok-ot azért szeretem, mert azt a határvonalat a humor és a dráma között sikerült úgy meghúzni, amit szeretek, meg kedvelek. Az Egymás mellett-nél ez kevésbé sikerült.
Ezt a nagy Budapestet belesűríteni egy szürke és fekete-fehér betonvilágba
filmhu: Nemcsak hangulatban, hanem környezetben is különbözik az Egymás mellett. Pesten játszódik, megjelenik benn a belváros, a Kuplung, a Madách tér, az Itt vagyok viszont főleg egy lakótelepen. Pontosan hol?
Szimler Bálint: A történet szempontjából mindegy. Amúgy a Práter utca és Kőbánya között valahol. Fotózható lakótelepet kerestünk. Az volt a lényeg, hogy nem panelfilmet csinálni, hanem ezt a nagy Budapestet belesűríteni egy szürke és fekete-fehér betonvilágba. Azt akartam, hogy ez az underground-fíling, hogy a világhírű énekesnő is ott lakik a panelban, átjöjjön. Én ezt is Budapest-filmnek gondolom, csak a helyszín van elrajzolva. Kifejezetten ódzkodtunk ezektől az egyértelmű lakótelep-jelenetektől, amik a mindenki által ismert lakótelepi hangulatot hozzák maguk után. Az volt a lényeg, hogy szürke legyen és jól behatárolható.
filmhu: Ezért nem értettem soha, amikor generációs filmnek hívják az Itt vagyok-ot. Egyrészt nem csak egy generáció szerepel benne, másrészt pedig azt gondolná a néző, hogy egy ilyen film a generációja ikonikus helyszínein fog játszódni.
Szimler Bálint: Igen, ezt én is sokat hallom. Ez viszont sosem volt szempont. Ha azonban az én véleményemet kérded, szerintem ez a nihil, ami a filmben van, nem a generációt, hanem az országot tükrözi valamilyen szinten. Lehet, hogy ez kicsit túl nagy mondat, de amúgy ez sem volt soha szempont a film készítésénél, maximum a tudatalattiban. Bár fogalmam nincs mit jelent az, hogy generációs film, de szerintem azért is gondolják sokan, mert van egy nagy hájp körülötte és mert benne van az Esclin Syndo, meg Berger Dalma, meg fiatalok vannak benne, akik randiznak meg söröznek.
Randiznak meg söröznek
filmhu: Viktor volt a kiindulópont, de az ötleteid sajátok. Ő hogyan fogadta, hogy rajta keresztül készíted el a te filmed?
Szimler Bálint: Eleinte próbáltunk olyanokat csinálni, hogy együtt dolgozunk a könyvön és beszélgetünk róla. Egy idő után rájöttem, hogy ezt egyedül kell megcsinálnom, mert annyira mást akart ő látni, meg másképpen képzeli el magát, mint ahogy én elképzeltem ezt az egész filmet. Néha kérte, hogy legyen már egy-két olyan ember, akivel megérti egymást, akivel tud beszélgetni. Hozzá az ilyen emberek - akik a filmben szereplő karakterek, nem állnak különösképpen közel. Ami mondjuk koncepció is volt. Amikor megnézte a filmet, nagyon izgult és félt tőle. Utána azt mondta, hogy tetszett neki. Érti, hogy ez az én filmem, de ő nem így csinálta volna meg.
filmhu: Ha leforgatod a játékfilmed, marad még Viktorban bármi, amit később felhasználhatsz?
Szimler Bálint: Azt gondolom, hogy ilyen szinten nem lehet használni. Szeretnék még vele dolgozni, de az biztos, hogy ugyanígy nem fogok tudni. Nem színész és a film azt az érzést kelti, hogy mindent megtudsz Viktorról. Odajönnek hozzám emberek, és azt mondják, hogy hát a Viktor ugyanolyan! Közben nem, csak ugyanúgy beszél, ami szerintem amúgy nem kellene, hogy furcsa legyen. Persze nincs semmi kizárva. El tudom képzelni, hogy Viktor elég intelligens ahhoz, hogy más szerepeket is megértsen és eljátsszon.
Ezt egyedül kell megcsinálnom
filmhu: Több osztálytársad filmje szerepelt az idei szemlén. Ők mit szóltak a sikeredhez?
Szimler Bálint: Barátok vagyunk. Még nem hallottam olyat, hogy valaki irigykedett volna. Emlékszem, hogy amikor először megnéztük közösen a filmet, egészen pozitív visszajelzéseket kaptunk mindenkitől, ami nálunk elég furcsa. Amennyire nekik meglepetés volt a siker, annyira volt az nekem is. Az egész Filmszemle meg a buli a Toldiban... Nem hallottam még rosszindulatú dolgot, elég jó fejek.
filmhu: Nekem azért tetszett nagyon az Itt vagyok, mert lehet, hogy nem generációs film, de mégis a mi korosztályunkról szól. Az Éjfél (r: Kárpáti György Mór) például gimnazistákról szól, a Halotti beszéd (r: Szeiler Péter) pedig harmincasokról, pedig az osztálytársaid rendezték. Te ösztönösen forgattál a saját körödről vagy gondolkoztál azon, hogy kilépj belőle?
Szimler Bálint: Gondoltam rá. Az Itt vagyok is egy olyan sztorira épült, ami másról szólt volna. De ez igazából filmkészítési metódus kérdése, mindenki másképp dolgozik. Szeiler Petiről tudom, hogy leül, gondolkodik és megírja a forgatókönyvet, mellesleg jókat. Én akkor érzem jobban magam, ha magamból vagy az engem körülvevő dolgokból indulok ki. Ehhez ugyanakkor azt is meg kell tanulni, hogyan kell elmesélni egy olyan történetet, ami nem közvetlen veled történt meg. Ha nagyon személyes, az is bonyolít a helyzeten, mint ahogy az Egymás mellett-nél mondtam. Ott egészen egyszerű dolgokat nem tudtam végigvezetni, hogy ez van, ez van, ez van és ez van. Öt etap kellett volna és ebből kettő van meg, az eleje és vége.
Elmesélni egy olyan történetet, ami nem közvetlen veled történt meg
filmhu: Nekem tetszett az Egymás mellett, de nincsen olyan egyértelműen érzékeltetve benne az idő múlása, mint az Itt vagyok-ban. Az előbbiben nem tudod, hogy napok, hetek vagy hónapok teltek el. És nem tudod, hogy csak az idő múlt vagy valamiből ki is maradtunk.
Szimler Bálint: Igen, az időmúlás nem volt érzékelhető. A vágásnál gondolkodtunk, hogy dramatizáljuk-e nagyon vagy menjünk rá arra, hogy ezek hangulatok és nem fontos, hogy melyik pillanatnál vagyunk. A szövegben viszont elhangzanak olyan dolgok, amiket én mondtam a színészeknek, amik a háttérsztorira utalnak. Nem tudom, hogy a következő filmemnél mi lesz a metódus. Kipróbálnám magam egy szigorú, történettel rendelkező, klasszikus színészi játékkal előadott filmen. De egyelőre nem hiszek a klasszikus színészi játékban mostanában Magyarországon.
filmhu: Kipróbálnád magad más forgatókönyvével is?
Szimler Bálint: Ha jó a sztori, akkor igen. De amikor elkezdesz dolgozni egy forgatókönyvön, akkor többen is dolgoztok rajta. Attól még átalakulhat a tiéddé, akkor is, ha a sztorit más hozta. Most elég nehéz helyzet van, mert van egy ilyen film, amit sokan szeretnek és őrült nagy a hájp, és most kell csinálni valamit. Beindul ez a... beindul bennem az, hogy nem lesz-e unalmas, ha ismétlem önmagam, vagy hogy milyen irányba menjek. Érdekes dilemma ez, hogy most hogyan lépek tovább. Két forgatókönyv-ötletem van nagyjátékfilmre, mindkettő olyanról szól, ami hozzám közel áll, de nem annyira, mint Viktor.
Most kell csinálni valamit
filmhu: Maradsz a kétszereplős jeleneteknél is? Az Itt vagyok-ban a legtöbb jelenetben nincsen két szereplőnél több, vagy ha igen, akkor nagyrészt passzív a harmadik.
Szimler Bálint: Amikor írom a jelenetet, nem gondolok arra, hogy hányan szerepelnek majd benne. Engem általában a főszereplők szoktak izgatni. Egy karaktert megmutatni. Szeretném, hogy az ő életét élhessem egy kicsit. Vagy tudjak úgy gondolkodni, ahogy ő gondolkozik. Esetleg olyan szabadnak lenni, mint Viktor. Ezekből a érzésekből kiindulva, kezdek el filmen gondolkozni. Kell valami hasonló kapaszkodó.
filmhu: Az Itt vagyok-kal sikerült úgy gondolkodni, ahogy Viktor?
Szimler Bálint: Sikerült sok mindent megmutatni Viktorból. És az a gondolatmenet, amit végigvittünk a filmen, az rólam is sokat mesél, hogy én mit gondolok az egészről. Egyszer feltette nekem azt a kérdést forgatókönyvírás alatt, hogy mennyire lesz ez az én filmem. Utólag megértette, hogy mennyire lett az, de akkor azt válaszoltam neki, hogy az ő figurája már eleve sokat mond el rólam. A film maga, attól a ponttól kezdve, hogy ránézel, de a története is, a világszemlélete is nagyon közel áll hozzám.
Esetleg olyan szabadnak lenni, mint Viktor
filmhu: A YouTube-on van a neved alatt egy rövidfilm, Bölcstelenség címmel. Azt te rendezted?
Szimler Bálint: Azt csináltam a felvételire. Sokat elárul arról, hogy Enyedi Ildikó hogyan gondolkozik a főiskola felvételi rendszeréről. Nem az volt a szempont, hogy pöpec kis filmek legyenek, hanem hogy valami eredetit gondolj és azt próbáld megfogalmazni.
Gimnazista hév volt bennem, meg akartam mondani, hogy az egész világ rosszul működik, hogy ezek a szociális kötöttségek, amik minket meghatároznak, ezek szörnyűek. Egy egész világképet akartam megváltoztatni azzal a filmmel, ez volt az alapvető baja Ildikónak is a forgatókönyveimmel. Mindegyik egy didaktikus valami volt. Körülbelül úgy zajlott, hogy elküldtem a nyolcadik változatát a forgatókönyvnek, már elegem volt és fűnyírás közben rájöttem, hogy van egy csomó ötletem, nem érdekel, leforgatom, csak ne piszkáljanak már ezzel. Úgy döntöttem, megcsinálom viccesen, ahogy kedvem van hozzá, de azért benne maradt egy csomó minden, amit előtte gondoltam a világról, meg a társadalomról. Másnap felhívtam a barátaimat, meg a mozgókép-tanáromat, aki a film elején van. Feljöttek és megcsináltuk minikamerával és recsegős állvánnyal. Hogy mennyire filmélmény, azt nem mondanám meg, de azt a filmet is szeretem valamiért.
filmhu: Cannes-tól vársz valamit?
Szimler Bálint: Fogalmam sincs, mire számítsak. Tizenhárman vagyunk a szekcióban és ebből hárman kapunk díjat. Egyáltalán semmit nem tudok a többi filmről. Nem tudom, hogy mennyire tudnám felfogni, ha nyernénk, nem is tudom, hogy kell-e nekem, hogy nyerjek bármit is. Az, hogy kint vagyunk, a karrierem szempontjából nagyon biztos pont. Most kell bebizonyítani, hogy nem véletlenül vagyunk ott.
Fú, most mi lesz
filmhu: Azt gondolná az ember, hogy szépen fokozatosan lehet eljutni Cannes-ba, nektek viszont nagyon gyorsan sikerült.
Szimler Bálint: Ez ugyanolyan, mint amikor bekerülsz a főiskolára. Hatszáz emberes valóságshow, hat fordulós, ismeritek egymást, „sírtok”, amikor a másik kiesik. Aztán amikor bekerülsz, akkor nem az van, hogy hú, végre bekerültem, itt vagyok, hanem hogy fú, most mi lesz. Szerintem mindenkiben van egy görcs, ami aztán szépen lassan leépül és nyugodtan tud dolgozni, de ugyanez van most Cannes-nal kapcsolatban, hogy ugyanannyira félek, mint örülök. Aztán majd meglátjuk.
Néznivaló: Az Itt vagyok nyitójelenete
Néznivaló: Szimler Bálint és Vida Viktor a Szemlezárón
Olvasnivaló: Minden az Itt vagyok-ról
