A filmtörténetnek és a filmnek, mint esztétikai, művészeti diszciplínának közel fél évszázados változásait, illetve a körülötte kialakult diskurzust tekinthetjük át a 60-as, 70-es években mind erősödő jelenlététől napjainkig, amikor az a különböző (tömeg-)kommunikációs szakok felé tolódott.
A bevezetőben visszapillanthatunk a mozgóképes alkotók közötti diskurzus létrejöttének gyökereire, a hatvanas évek filmklubos időszakára. Ekkor esztétikai, filmtörténeti megközelítésben alakult ki párbeszéd francia filmrajongók és magyar filmesek között. Megtudhatjuk, hogy egy lelkes nizzai olasz-francia szakos tanár, Paul Robert lelkesedése nyomán és a hazai TIT-en belül létrejött Filmművészeti Tagozat megalakulásával, közös tevékenységük révén intézményesül az először még „csak” filmes, filmtörténeti találkozó. Kiderül az is, hogy a nyári egyetem keretein belül működő filmművészeti találkozó miként alakul át napjainkra különböző alkotótevékenységeket is integráló összművészeti fesztivállá.
A könyv széles skálán, tizenegy felsőoktatási intézmény képzésformáin keresztül, mutatja be a mozgókép- és médiaoktatásban a főiskolák és egyetemek 2003 nyaráig összegyűjtött tapasztalatait, gyakorlatát. Természetesen lehetetlen felsorolni és bemutatni az összes mozgóképalkotáshoz és értelmezéshez kapcsolódó képzést vagy azoknak akár csak zanzásított történetét is. Így amit kapunk, az egyfelől a „nagy” főiskolák és egyetemek képzésének kialakulása, annak keretei és felépítése, valamint bepillantást nyerhetünk a „kisebb” intézmények képzésstruktúrájába.
A mozgókép és médiaoktatással kapcsolatos az utóbbi években megjelenő tendencia, hogy a hagyományos filmesztétikai és filmtörténeti oktatás mellett a tágabb kulturális környezetben bekövetkezett változások hatására megnőtt az igény a médiapedagógusok és a kommunikációs szakemberek iránt. Ezeket a változásokat Murai András foglalja össze előadásában. Az említett változások közül a felsőoktatási intézményekre leginkább a kommunikáció szak elindítása és a nagyon rövid idő alatt beindult tömeges képzés hatott a főiskolákra és egyetemekre. Ez a változás erősen kötődik a magyar médiatörténelem szempontjából meghatározó 1997-es évhez, amikor a rádiós és televíziós frekvenciák elnyerésére lehetett pályázni. Ekkor a vizuális oktatáson belül meglévő három nagy területen, a filmesztétikai filmtörténeti alapú, a médiapedagógusi és a kommunikációs szakember-képzésen belül végbemegy az egymástól való különválás, de bizonyos feladatok keverednek is. Megjelennek az első tisztán filmesztétikai szakok, például az ELTE-n, majd Pécsett, emellett pedig elkezdődik az újságírók szinte futószalagon zajló „termelése”. Az előadó szerint a munkaerő-piaci kényszerek hatására a tiszta helyzet teremtése a főiskolákon nehezebb feladat. E kényszer hatására a filmesztétika gyakran „becsempésződik” a kommunikációs oktatásba is. Ami nem véletlen, mert nem csak Szombathelyen, hanem más, nem friss alapítású intézményben is domináns a képzés filmes irányultsága. Azonban Duló Károly előadásában a szakmák közötti átfedésekkel és párhuzamosságokkal magyarázza, sőt szükségesnek is tartja, hogy az említett szakmák oktatása során a képzés átjárható legyen.
A legtöbb felszólalásából kiderül, hogy a (tömeg)kommunikációs oktatás során nincs mindenütt lehetőség az ismeretek gyakorlatba ültetésére, de legalább felismerték ennek a fontosságát, és törekednek a megoldására. Saját vagy alapítványi műhelyeket hoznak létre, vagy igyekeznek megegyezni helyi médiumok szerkesztőségeivel, hogy a hallgatók gyakorlathoz juthassanak, ahogy azt az egri főiskolán alapított Líceum Televízió vagy a debreceni Kölcsey Stúdió példája is mutatja. A debreceni Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskola esete arra is rávilágít, hogy ma már az egyház is felismerte a tömegmédiumok szerepét, és fontosnak tartja, hogy felkészült és gondolkodásukban az egyház mai igényinek megfelelni tudó szakembereket képezzenek, akik ismerik és képesek kezelni a legújabb technikai eszközöket is.
A filmkészítés gyakorlatának fontosságát az ELTE BTK filmelmélet és filmtörténet szakon is felismerték. Vajdovich Györgyi nemrégen a szakon végzett, ma ott oktató tanársegédként előadása során kiemelte, hogy a filmkészítés problémáinak megtapasztalása kevésbé vérmes kritikusi attitűd megjelenéséhez vezet.
Szűk Balázs: „Képben vagyunk?”
Mozgókép- és médiaismeret a felsőoktatásban
Konferencia
2003. július 30-31., Eger
Szerkesztette: Szűk Balázs (Eger, Eszterházy Károly Főiskola Közművelődési Tanszék)
Eger, 2004
A könyv korlátozott példányban ingyen (utánvéttel) megrendelhető az alábbi címen.
Agria Film -- Kiss Lajos igazgató
urania@agria.hu
