Peter Bradshaw kritikus szerint a különös hangulatú film leginkább egy groteszk vígjátékként fogható fel, amiben nem tudjuk, hogy éppen a hasunkat fogva nevessünk vagy szemünket eltakarva borzongjunk. Bradshaw a filmet leginkább David Cronenberg bio-horrorjaihoz, a Monthy Python humoros-groteszk világához kapcsolja - sőt még Emir Kusturica hatását is érzékeli. A cikk szerzője továbbá kiemelte a film lenyűgöző vizuális világát, provokatív szellemiségét és rámutatott azokra az egyetemes emberi gondolatokra, amik a film rengeteg rétege lehántása után felszínre kerülnek: elidegenedés, magány, halál.
„Egy film, aminek saját világa van” – ezekkel a szavakkal méltatta a Guardian másik kritikusa Phil Hoad a Taxidermiát. A kritikus véleménye szerint a film olyan erős egyéni és koherens világot tükröz, amit az elmúlt évek csak kevés európai filmje tudott felmutatni. Hoad szerint a három részre tagolt film nem okoz törést a narrativában, a gondolati és érzelmi kapcsolódási pontok jól követhetőek. Hoad a mélyen elgondolkodtató film sok rétege közül külön méltatta a film ironikus hangvételét, gyakran groteszk humorát.
A harmadik kritikus, Phelim O’Neill szintén dicsérte a film egyéni világalkotását és egy egészen eredeti alkotónak tartja a rendezőt. „Egy új hang a méltán elismert Szabó István és Tarr Béla mellett” – foglalta össze cikkében O’Neill. A kritikus rámutatott a Taxidermia érdemeire, melyből kitűnik, hogy értelmes és érzelmes munkának látja Pálfi filmjét, magát a rendezőt, pedig olyannak tartja, aki méltó helyet foglalhat el egy invenciókkal teli új magyar filmes generációban.