A költözés akkor is egy rémálom, ha az apropója nem épp egy család széthullása. A megszokott élettér elhagyása végtelennek látszó dobozolással, a szekrények mélyéről előkerülő, ismeretlen okokból megtartott holmik szortírozásával, majd az összecsomagolt élet fárasztó és izzadságos átmozgatásával jár együtt. A túlságosan belakott előző fészek kitakarítása és felszámolása gyakran melankolikus élmény, ráadásul legalább annyira frusztráló is, mint az új lakás birtokba vétele és berendezése. Maga az átcuccolás pedig mindig legalább két körrel tart tovább a tervezettnél. Az alapból gyötrelmes, érzelmileg és fizikailag is megterhelő időtöltést pedig még inkább beárnyékolja, ha a helyváltoztatás egy párkapcsolat elmúlása miatt történik.

Szilágyi Zsófia új filmje arra vállalkozik, hogy egy költözés sajátos dinamikájába helyezze bele a nézőt. A Január 2. főhőse két barátnő, Ági (Jóvári Csenge) és Klára (Konrád Zsuzsanna), akik egy életszakaszhatár küszöbén töltenek együtt egy mozgalmas, rendkívül hosszú napot. Klára frissen elvált harmincas anyuka, aki két gyerekével valahonnan Zugló környékéről egy józsefvárosi bérház egyik kicsi lakásába költözik, míg férje (Pallag Márton) az egykori közös otthonban marad. Ági az év eleji reggelen piros Peugeot-jával érkezik, hogy segítsen barátnőjének átcuccolni egyik helyről a másikra. A filmben ezeket a „köröket” járjuk végig a szereplőkkel: Ági és Klára bepakolnak egy adag dobozt az autóba, elmennek egyik helyről a másikra, ott kipakolnak, majd kezdődik az egész elölről. Útjaik során pedig egy életközepi válság felé sodródó nemzedék problémái körvonalazódnak.

Az Egy nap-ban az elszegényedett középosztálybeli anyuka magánéleti krízisét betemetik a hétköznapok gondjai a gyerekek koordinálásától kezdve a tönkrement lefolyóig. A Január 2. hőseit végig egy hasonló, talán még sürgetőbb élethelyzetben látjuk. Egyetlen napjuk van az átköltöztetésre, tehát a szűk másfél órás játékidő során nagyjából mindent, saját magánéleti ügyeiket is ennek a feladatnak rendelik alá. Így sokszor elharapott félmondatok és sokat sejtető pillantások tudósítanak a szereplők közötti viszonyokról, a két nő is csak az autóban tud egymással valamennyit beszélgetni. A legfontosabb események pedig már megtörténtek korábban, így nincsenek nagy kinyilatkoztatások és könnyes összeborulások sem. Csak annyi minden történik, ami egy ilyen napon megtörténhetne. De ebbe azért bőven beleférnek az olyan kifakadások, mint amikor Klára egyszer azt mondja: „A válás olyan, mint egy tudathasadás”, ami a film tételmondataként is megállja a helyét.

Klára és Ági rutinosan, felnőttesen haladnak előre (nyilván egyiküknek sem ez az első költözése), és amikor a helyzet úgy hozza, igyekeznek egymás lelki támaszaiként is helytállni. Szilágyi ráadásul csavar még egyet azzal, hogy Ágit teszi meg főhőssé, így az ő szűrőjén keresztül láthatunk rá Klára széthullott családjára és ennek fényében értékelődik át Ági párkapcsolati hullámvölgye. A Január 2. így sokszor olyan, mint egy krimi: a rendelkezésre álló jelekből kell összeraknunk összetett viszonyrendszereket. Például azt is a nézőnek kell kinyomozni, vajon mi vezethetett odáig, hogy Klára és férje nem igazán tudnak egy légtérben tartózkodni anélkül, hogy ne vesszenek össze egymással. A rendező hétköznapi helyzetekben, pontos szcenírozással és érzékeny színészvezetéssel érzékelteti, milyen lehetett az elvált pár kapcsolata. Az egyik jelenetben Konrád Zsuzsanna és a férjet alakító Pallag Márton egymás mellett állnak a korábbi közös otthon nappalijában és összenevetnek egy más által elsütött poénon. Csak egyetlen pillanatra néznek a másikra, mégis, ebből az apró gesztusból érthetővé válik, mekkora összhang lehetett köztük és hogyan szerethettek valaha egymásba.

A Január 2. az Egy nap-hoz hasonlóan színészközpontú film, a kulcs pedig ismét a keresetlen őszinteségben és a hitelességben rejlik. Az SZFE-n Gigor Attila és Enyedi Ildikó osztályában 2021-ben rendezőként diplomázó Konrád Zsuzsanna (Kláramama uzsonnája) alakítása simán odatehető az elmúlt évek legjobbjai közé. Visszafogott játékkal, érzékenyen hozza az elvált anyukát, mozgása, kényszeredett félmosolyai és gesztusai egy traumatikus időszakról tudósítanak. Külön bravúr, hogy Jóvári Csengével közös jeleneteik tökéletesen megragadják egy régóta tartó barátság nüanszait, végig hihető, hogy ők ketten bensőséges, szeretetteljes kapcsolatot ápolnak. Ez pedig a film legfontosabb vállalása, Szilágyi Zsófia a barátság lélektanát kutatja.

A súlyos témák és a magánéleti válsággal küzdő szereplők ellenére a Január 2. meglepően vicces film, Szilágyi Zsófia bátran aknázza ki a helyzet- és a jellemkomikumot is. Keserédes humorral telítődik például Klára testvérének és apósának első találkozása („Na, örülök, hogy megismerjük egymást, most, hogy vége van”), és a költözés pillanatai is: Ági az utcán ráül Klára forgószékére, hogy alacsonyabbra engedje az ülésmagasságot, és egy kicsit játszik a gázlifttel, egy másik jelenetben pedig egy hatalmas szobanövényt próbálnak bezsúfolni az autóba. Szintén humorral oldja a feszültséget Károly karaktere, akit Göndör László alakít meggyőzően. Károly Klára új szerelme, egy sznob figura, aki néha kínosan vicceskedik, máskor pedig Áginak tart kiselőadást arról, milyen robotporszívót érdemes vásárolni. Ezek a gegek szervesen épülnek be a filmbe, de nem tompítják a társadalmi érzékenységet és a hitelességet sem.

Az Egy nap a Dardenne-eket, Ken Loach-ot, valamint a román új hullámot idéző külsőségeihez képest Szilágyi Zsófia ezúttal határozottabban a dokumentarizmus felé lép el. A filmet szikár, kézi kamerás képek uralják, Becsey Kristóf operatőr pedig kitűnően ráérez a ritmusra. Különösen szép megoldás, ahogy a kamera időről időre elidőzik az épületek homlokzatain vagy épp a Rákóczi úti üvegfalú irodaház ablakaiban tükröződő klasszicista épületen. A Január 2. ismét azt bizonyítja, hogy Szilágyi Zsófia kitűnően ismeri a fővárost. Ezúttal a külső és belső pesti kerületek, valamint az ezeket összekötő út ragadják meg a budapesti életérzést. A józsefvárosi bérház omladozó tűzfala, a kertvárosi utcácskák és a belvárosi újhullámos specialty kávézók is fontos hangulatteremtő elemek, amiket remekül aknáz ki a film.

A Január 2. az eltérő hangvételből és szerkesztésből fakadóan nem üt akkorát, mint az Egy nap, érzékenységét és témafelvetéseit illetően mégis méltó az elődhöz. Szilágyi Zsófia ezúttal is empátiával fordul a tovább zsugorodó magyar középosztály, az albérletből albérletbe költöző, egzisztenciális gondokkal küzdő fiatal értelmiségiek felé, és egy barátság rezdülései mellett egy életszakaszhatár szorongásait és a fővárosi lét keserédes hangulatát is képes megragadni.


A Január 2. október 3-tól látható a mozikban, a Cirko Film forgalmazásában.