30 éve mutatták be a Szaffit

Dargay Attila Mezőnyéken született 1927-ben. 1945-től a Képzőművészeti Főiskolán tanult, de 1948-ban "osztályidegenként" kitették. 1951-ben a Nemzeti Színházhoz került díszletfestőnek, a rajzfilmgyártásba 1951-től kapcsolódott be. 1954-ig gyakornokként, 1954-től rajzfilmtervezőként, 1957-től rajzfilmrendezőként tevékenykedett a Pannónia Filmstúdióban. Bár első önálló munkája, a Ne hagyd magad emberke (1958) karikaturisztikus elemeivel, filozofikus gondolataival a felnőtteknek készült, szinte egész alkotói pályáján a gyermekekhez szólt. 1963-ban készült a Dióbél királyfi, 1970-ben a Rendhagyó történetek. Az 1967-es Variációk egy sárkányra című alkotását a felnőttek élvezhették, említésre méltók a Hajrá mozdony (1972), a Három nyúl (1973), a Visszajelzés (1977) című filmjei. Dargay Attila rajzfilmsorozatai 1960-61-ben az Arthur, az angyallal kezdődtek. A Nepp Józseffel és Jankovics Marcellel készített számtalan Gusztáv-epizód (1965-1968) rendezőjeként a maga munkáját a főhős körül lábatlankodó valamilyen kis állattal tette felismerhetővé. Francia megrendelésre készített egy aktualizált La Fontaine meséi (1969-1970) sorozatot. További sorozatai a Vili és Bütyök (1969-1970), a Pom-Pom meséi (1978-1982) és A nagy ho-ho-horgász (1982). Hallatlan népszerűségét több gyermekgenerációnál egész estés rajzfilmjeivel érte el, ezek közül választottunk ki most ötöt, azokat, melyek nélkül a mi gyerekkorunk is egészen biztosan másképp telt volna el.

"Gyermeki kíváncsisággal látni a világot"

"Én értelmiségi vagyok. Okirathamisítást, méregkeverés, pénzhamisítás, filmkritika..." Ha Puzzola csak ezt az egy mondatot rebegi el az egész rajzfilm alatt, már csak ezért is emlékeznénk rá. De persze a disznó Loncsárral és a hirtelen haragú Feuerstein lovaggal elég sokat keverték a bajt, így volt miért izgulni, meg persze drukkolni, hogy Jónás végre megtalálja a basa kincsét, vagy legalább a boldogságot valamelyik választottja oldalán. A Szaffi (1985) forgatókönyvét Jókai A cigánybáró című műve alapján írta Dargay Attila, Nepp József és Romhányi József, mondatai szállóigévé váltak, és a mostani harmincas korosztályból nincs nagyon olyan, aki ne tudna belőle felidézni egy-egy jelenetet.

Szaffi

Ha van olyan Dargay rendezte rajzfilm, ami még a Szaffinál is népszerűbb, akkor az egyértelműen az 1981-ben bemutatott Vuk. A sztori szerint az árva kisrókát az öreg, ravasz Kag nevelte fel és tanította meg a rókaság minden csínjára és bínjára az erdőben, Vuk pedig felnőve bosszút állt a Simabőrűn, aki elpusztította a családját. Az alapot itt is egy szépirodalmi mű adta, Fekete István azonos című regénye, a forgatókönyvet pedig a rendező mellett Imre István és Tarbay Ede írta.

Vuk

"Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!" - ígérte Matyi, aztán Döbrögi legnagyobb meglepetésére tényleg úgy lett. A Fazekas Mihály azonos című klasszikusát feldolgozó művet 1977-ben mutatták be (a forgatókönyvet itt is a Dargay-Nepp-Romhányi hármas írta), a főbb szerepekben pedig Kern András, Csákányi László és Agárdy Gábor szólalt meg. A fiatal Matyi pedig Geszti Péter volt.

Lúdas Matyi

Imre Istvánnal és Nepp Józseffel Az erdő kapitánya (1988) forgatókönyvén is együtt dolgozott Dargay. Ebben egy apró ügynök, egy magát nyugdíjasnak álcázó rendőrkapitány és egy gyereknyi medve igyekszik elkapni a Zéró nevű minden hájjal megkent bűnözőt, akinek legújabb aljassága az lenne, hogy eladja az erdőt az állatok feje fölül. A mesében a piti bűnözők és az őket üldöző rendőrök mellett felbukkan még a Boldogság Kék Madara is.

Az erdő kapitánya

A madarakat előszeretettel lődöző, majd pedagógiai célzattal verébbé változtatott kisfiú történetét meséli el a Vili, a veréb (1989.). A budapesti Klauzál téren induló történetből aztán hamar kiderült, hogy a madarak élete sem állandó ugrálásból és magcsipegetésből áll, a tündérek is követhetnek el néha hibákat, egy jó kaland pedig még a legrosszabb kisfiút is felelősségteljes nagyfiúvá tudja változtatni.

Vili, a veréb