A rossz emlékű, három éve bemutatott "Baljós árnyak" után joggal vélték a rajongók, hogy az űrmese atyja, George Lucas a "Csillagok háborúja" előzményének szánt újabb három epizódjával le fogja rombolni az eredeti trilógia mítoszát. A félelem jogosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a harmatgyenge, nevetséges és unalmas első rész után rajongói mozgalmak szerveződtek, és követelték különböző szereplők eltávolítását (lásd Jar Jar Binks), illetve bizonyos színészek távol tartását a szériától (Leonardo De Caprio), sőt egyesek csak a rendezői szék átadásában látták az űreposz megmentésének kulcsát. Mindenesetre ezen előzmények hatására e sorok írója is csak a bemutatót követő ötödik napon kockáztatta meg, hogy megtekintse az előzetesekből unalomig ismert, előle utált tini-Darth Vader újabb kalandjait.

Nos, Lucas részben megfogadta a tanácsokat, és bár a rendezést nem engedte át másnak, maga mellé vett egy forgatókönyvírót, és létrehozták a "Klónok támadását", amely talán nem volt a legeredetibb címválasztás. Elmondandó: hiba lett volna "kötözködő szemszögből" nézni a filmet, merthogy ez esetben újfent kiröhögtem volna a nevetséges "videós" wipe-okat két jelenet között, amelyeket már egy harmadrangú amatőrfilmes sem engedne meg magának, a meglehetősen gagyi történetet, valahol Nemere István (minden tiszteletem egyébként) régi sci-fijei és az "űrgolyhók" között, nem beszélve a konfliktusokról és azok megoldásáról (- Ki törölhette le az adatbankot? - Csak egy Jedi tehette!)

A dialógusok néhol hamisíthatatlanul lucasiak voltak, nem csoda, hogy ezektől már húsz éve is borsódzott az olyan kaliberű színészek háta, mint például Alec Guiness (az öreg Obi-van Kenobi), de ez a sorozat sosem arról volt híres, hogy bergmani mélységekbe kalauzol, annak ellenére, hogy távol keleti tanítások (illetve hétvégi megvilágosító tanfolyamok közhelyei) köszönnek vissza a Jedi-tanításokban. Parodisztikus volta miatt röhejt váltott ki a még-nem-annyira-öreg Yoda-mester virtuóz párbaj-jelenete is, nem is beszélve Thripio "fejvesztéséről" és az azt kísérő beszólásokról, amelyek talán már a magyar fordító humorát prezentálták. Oscar-gyanús színészi alakításokat se keressünk, bár ha belegondolunk, hogy a szereplőknek a forgatás alatt mindvégig kék vászon előtt kellett eljátszaniuk, hogy épp az űrben, támadó szörnyek kereszttüzében, vagy épp egy hatalmas kohóban tartózkodnak, és a tényleges háttér csak a számítógépes utómunka során került rá a képre, nos talán megérdemelnének egy szobrocskát a "legjobban meglepett színész, aki a vetítőteremben először szembesül azzal, hogy milyen filmben is játszik" kategóriában.

Számomra nem vált valóra az ifjú Anakin Skywalkerrel kapcsolatos jóslat, miszerint a "nyál" megjelenésű ismeretlen színész elrontja a "Darth Vader-imázst". Egyelőre kellemes csalódás volt a valóban "rikimartinos", srác, főleg, amikor a végső párbajban a kék fénykard fényében villogott a szeme, vagy amikor John Williams zeneszerző egy percre előásta az azóta mobilcsörgéssé alacsonyított Darth Vader-témát mutatva, hogy most gonoszodik a fiú. Örömmel láttam azt is hogy az ifjú Anakin megtanult úgy menni, mint annak idején David Prowse (Darth Vader) tette, bár lehet, hogy csak a fekete köpeny, netán a digitális grafikus munkája dicsérhető. És poénnak sikerült vennem (remélem annak szánták) azokat a konkrét utalásokat is, amelyek igyekezték a nézőt emlékeztetni, hogy ez ám egy előzmény, és gyorsan felismertették az új arcokat, miszerint: "ő a barátnőm, Beru..."

Idegesítő lehet, és külön fórumokat tölthet meg annak ecsetelése, hogy bizony az élő emberek mozgásának megrajzolása még mindig Walt Disney szinten van, illetve volt valami zavaró abban például, amikor Padme királynő bekapta a körtefalatot, pontosabban a computergrafikus eltüntette, merthogy éppen repült a gyümölcs. És itt kizökken a néző, a laikus fejében a "miért van erre szükség?" kérdés, szakmabeliekében pedig különböző erős kritikák jelennek meg. Már-már meglepő volt, amikor egy romantikus jelenetben egyszerű zöld mező tűnt fel, mint helyszín, bár nem kizárható, hogy a szereplők egy kék linóleumon ültek, és utólag került alájuk a pázsit...

Eredetiségről azért se beszéljünk, mert volt itt "Ötödik elem" utánérzés (merénylő üldözése), és listázni lehetne a sablonokat is a "menjünk a könyvtárba kutatni" klasszikus jelenetétől "a csapos mindent tud" jelenségig, sőt még a kocsmajelenet is visszajött az eredeti trilógiából, merthogy Obi-van Kenobi nem tud úgy bemenni egy szórakozóhelyre, hogy ne balhézna. Volt miből fércelni tehát, de az első részben még erre sem vették a fáradtságot.

Mindenesetre a legenda feltámadt, legyőzte a baljósan sikerült, és már el is felejtett első epizódot, a rajongóknak (így számomra is) felidézett valamit a régi naiv-rajongásból, és egyelőre ott ért véget, ahol az első trilógia második része: a közepén. (Hogy is van ez?) Minden elindult már, a Gonosz megszületett, a főfontosságú szerelmi szál elindult, és következik a legkomorabb harmadik rész, ahol végre megtudhatjuk, hogy miképpen válik a fiatal Anakin Skywalkerből minden idők leggonoszabb Jedi lovagja, Darth Vader. Három év múlva...