És valóban fent is jártunk a felhők felett, hiszen nagyon erős mezőny alakult ki a regionális szemlékről továbbjutott ill. az országos fesztiválra nevezett, előzsűri által megszűrt filmekből. Kiváló alkotásokat láthattunk a versenyprogramban, amiket esténként az öttagú zsűri értékelt: Vincze Teréz, filmesztéta; Bakács Tibor Settenkedő, filmkritikus; Bereményi Géza, író, filmrendező; Pólik József, filozófus, az egri filmtanszék docense és Reichenberger János, az OKM filmügyi szakreferense.
A csütörtökön Iván és Igor Buharov Lassú tükör című filmjével startoló fesztivált Csáki László képregény-kiállításának megtekintése után a város polgármestere, dr. Balázs Árpád nyitotta meg, majd a polgármesteri hivatalban Czabán György Balin készült egzotikus fotóiból láthattunk egy csokorra valót.
Akik a főtéren kezdődő Kiscsillag koncertre voltak inkább kíváncsiak, azok nem tölthettek túl sok időt az ünnepélyes állófogadáson, hiszen a szabadtéri előadást időben el kellett kezdenie a zenekarnak, tekintettel a közelben lakók nyugalmára.
A pénteken kezdődő versenyprogram már délelőtt is tartogatott meglepetéseket. Második nagyjátékfilmjével (Deus Ex Machina) jelentkezett Szalay Kristóf, de a később közönségdíjat nyert alkotás a rengeteg jó ötlet, fordulat és poén ellenére sem ütött akkorát, mint ahogy azt a két évvel korábbi Nomen est omen alapján várhattuk volna. Új filmje ugyanis nagyrészt a dialógusokra, és a színészi játékra épít, ám az amatőr szereplők sajnos nem ütik meg azt a szintet, amit a láthatóan szívvel-lélekkel és rengeteg munkával, szinte zéró költségvetéssel elkészített mű megérdemelne.
Szirmai Márton hatpercese több szempontból is kilógott a sorból. Egyrészt, mert 16 mm-es nyersanyagra forgatták a Szalontüdő-t, másrészt, mert mind a színészvezetés, mind az operatőri munka, mind az atmoszférateremtés kiválóan sikerült. Egyszóval igazi remekművet láthattunk! A talponálló büfében konfrontálódik egy hajléktalan és egy üzletember, korunk két tipikus és meghatározó alakja. Egy tányérból esznek, egy pohárból isznak, és egyikük sem érti igazán, hogyan kerülhetett ilyen abszurd szituációba. Mindez egyetlen szó nélkül, pontosan felsnittelve, nagyszerű színészi alakításokkal. Nem is értem, hogy a Magyar Filmszemlén hogyan hagyhatta a zsűri díj nélkül! (A filmkritikusok díját viszont megkapta januárban – A szerk.)
Egy hajléktalan és egy üzletember, akik egy tányérból esznek
Szalontüdő |
A délutáni program ugyanolyan jó filmekkel folytatódott, amilyenekkel a délelőtt zárult. Gát Balázs Gypsy Side-ja a „nyóckeres repperekhez” visz el bennünket. Döbbenten nézhetjük és hallgathatjuk az utca poétáit. Hihetetlen, hogy mennyi tehetséges gyerek és fiatal él köztünk úgy, hogy a hip-hop szubkultúrán kívüliek még csak nem is sejtik, hogy ilyesmi Magyarországon létezhet.
A Sztálin kantáta érdekes módon még 1978-ban S8-ra forgatott, de csak most befejezett filmet takar. Péter M. László saját gyermekkorából idézi fel az 1949-ben a szovjet vezér 70. születésnapjára meghirdetett rajzversenyt, ahol morbid módon egy illegálisan birtokolt egydolláros bankó ornamentikája adja a később díjat nyert rajz alapmotívumait.
Arany Gold Zoltán és Dudás Miklós ródmuvi című filmjével a Somló-hegyre kalauzol bennünket, mégpedig a kultikus „3 csöcsű-1 pöcsű” felkutatásának ürügyén. A forgatócsoport bejárja a hegyet, közben érdekes találkozásokban van részük a helyiekkel, akik közül senki nem hallott róla. A véletlen találkozások során szerzett élményekkel gazdagabban, de sikertelen keresés kudarcával térnének haza hőseink, ha az utolsó pillanatban nem találkoznának a mű egyik alkotójával.
A ródmuvi után a változatosság kedvéért egy road movie következett, kilométerben számolva azonban egy sokkal nagyobb léptékű vállalkozás Pálos Péter és S. Takács András alkotása. A két, mindössze 17 éves fiatalember megmutatta nekünk, milyen is az igazi fiatalos lendület. Egészen New Yorkig mentek, aztán meg vissza. Közben találkoztak Stinggel, sok New York-i magyarral ill. budapesti amerikaival, jól megkeverték, összerázták, és egy háromnegyed órás koktéllal kedveskedtek viccesen, ugyanakkor elgondolkodtatva. New York – Budapest című munkájukkal jelezték, hogy érkezik az új filmes generáció! Az idősebbek meg jól teszik, ha összekapják magukat, ha lépést akarnak tartani velük.
Függetlenfilmes értékelés |
A politika útvesztőjébe vezet Simonyi Balázs és Tóth Barnabás Egy szavazat című, igazán aktuális valóság-paródiája. A választási bizottság már épp készülődne haza, amikor az utolsó szavazó, a mindenki által ismert és köztiszteletben álló nyugdíjas tanárnő holtan esik ki a szavazófülkéből. Támad aztán ebből olyan bonyodalom és civakodás, ami csak és kizárólag a mai Magyarországon képzelhető el! Mindezt sikerül úgy megoldani, hogy a film (és készítői) mindvégig politikailag semlegesek tudnak maradni.
A 35 éves Gyurika, azaz Orsós György lenyűgöző egyéniség. Ahogy megismerjük Fehér Zsuzsa filmjéből, szinte elkezdünk vágyni arra, bárcsak mi is ilyen szépnek, csodával telinek láthatnánk a világot. Ártatlan őszinteséggel mesél a 35 éves, rajztehetséggel megáldott gyermek: nekünk, a felnőtteknek, és mi elhisszük meséjét, miközben rettenetesen szeretnénk, ha a világ tényleg oly csodálatos lenne, mint ahogyan ő látja. Lehet, hogy bennünk van a hiba.
Négy háromperces egysnittest fűz egy csokorba a Villanás a végtelen időben, Balogh János, Boros Ferenc, Csóka Miklós és Horváth Zoltán munkája. Az elmúlás szimfóniáját látjuk-halljuk, ahogy kerreg a szuper 8-as vetítő, és néhány perc alatt a gyermekből aggastyán válik.
A megbízhatóan jelenlévő filmes Káldy László |
A Távol rendező-operatőre, Kotnyek István is a nagy öregek közé tartozik, akitől az ember csak tanulhat. A tökéletesen megkomponált képek közé ezúttal bekerült néhány kevésbé jól eltalált snitt, és egy-két helyen a vágáson is finomíthattak volna az alkotók, de ennek ellenére egyszerűen jól esik nézni a Kamera ’67-iskola különleges atmoszférájú kísérleti filmjét.
A legfiatalabbak táborát erősítette Mester Ákos, aki a nevéhez méltó filmmel tette le névjegyét. A mindössze négy perces Hiány az egyszerű, egypoénos, de nagyszerűen megoldott alkotások tipikus példája. Zseniális ötlet, tökéletes kivitelezés jellemzi a szeretethiányról szóló kisfilmet, valódi szimbólumot teremtve egy kabát cipzárjának felhúzásából. Kézenfekvőnek is tűnhet az ötlet, de másnak nem jutott eszébe! És ez is szuper 8.
Szabó Simon és társai filmje megosztotta a nézőket. Amit egyesek a mű erényének tartottak, mások azt érezték negatívumnak, néhányan trágárnak gondolták, mások nagyszerű, életszagú dialógusokat fedeztek fel a Megyünk-ben. A filmben az tartja fent a feszültséget, hogy nem látjuk a nagymamát, és sokáig azt sem tudjuk, kit szállít a furgonban a két fiú. A nagyit ugyanis bealtatózva „elrabolja” unokája, hogy halála előtt legalább egyszer életében láthassa a tengert.
Manapság nem divat a burleszk. Kár, mert az itt bemutatott A huszár és a pásztorlánykaszellemesen, viccesen meséli el a címszereplők szerelmének kibontakozását, miközben feltűnik egy medve is, akitől a leány elrabolt libáját szerzi vissza a vitéz úr. Mindez abszolút minimalista eszközökkel, semleges háttér előtt, némi sminkkel és jelmezzel, mégis megvan benne a mágia. Ez a szép a független filmekben!
A szemle végére szembeszökő néhány változás: a szuper 8-as technika reneszánszát éli, hiszen a drága, de ugyanakkor teltebb színekkel rendelkező nyersanyag egyre több fiatal szívét hódítja meg a videó ellenében. Másrészt arra a következtetésre jutottunk, hogy a független filmek legalább olyan jók, mint a profik, hisz az itt látott alkotásokat nyugodt szívvel oda lehet tenni a Magyar Filmszemlén bemutatottak mellé, viszont a büdzsét nézve összehasonlíthatatlan a kettő.
Én mindenesetre szurkolok a függetleneknek!