Agapé
Beleznai Márk Agapé című kisfilmjének három főszereplője van: Gryllus Dorka, Kenéz Ágoston és a bicikli. A Cirko-Gejzír mozi tinédzser jegyszedőjének és egy vonzó, kissé szétszórt középkorú nő rövid kapcsolatának története a Mrs. Robinson-filmeket idézi, de jóval reálisabban mutatja be a vonzalmat, ami a két, látszólag teljesen külön világban élő ember között létrejön egyetlen napra, illetve estére. Kibontakozó érzelmi kötődésüknek tanúja a srác bringája, amely elválasztja a sétáló párt, miközben apropót is ad a finom érintésekre. Kapcsolatuknak szép szimbólumává válik a srác citromsárga egysebesességű kerékpárja és a nő szobabiciklije egymásnak döntve.
A bringák hangsúlya szándékos volt a filmben: a METU-s projekt eleve úgy indult, hogy az alkotók azt a kikötést kapták a másodéves vizsgafilmjükhöz, hogy fontos szerepe legyen benne a kerékpárnak. Márk fejében először a szobabiciklinek támasztott országúti bringa született meg: „tetszett ez a kicsit feszült, ellenpontos aura, ami ezt a képet jellemezte” – mondta a Filmhunak.
Mivel tudjuk, hogy Márk nagy bringás, ezért arra is rákérdeztünk, hogy milyen viszony fűzi a kerékpározáshoz: „Utálok várni a tömegközlekedésre és tömött villamoson, buszon, vagy metrón utazni, ezért ha nincs nagyon hideg, általában bringával közlekedem. Lehet, hogy nepotizmus, de magától értetődő volt, hogy a már-már egészségtelen mértékig imádott citromsárga single speedem kapja a bringa szerepét. A próbákon helytállt, tökéletes volt a szerepre, a külsejét sem kellett túlságosan megváltoztatni, a matricák fele már amúgy is rajta volt. Nemrég sajnos el kellett búcsúznom tőle, legalábbis a váztól, mert végzetes felsővázcső-repedést diagnosztizáltak nála. Ha valakinek van citromsárga 59-60-as országúti váza eladó, keressen meg!”
Senki szigete
Ha valahol megjelenik Jakab Juli, nem tudjuk levenni róla a szemünket. Különösen akkor nem, ha biciklizik. Török Ferenc Senki szigete című filmjében Jakab Juli szökött menyasszonyként tűnik fel, hogy aztán megismerjünk általa két zűrös embert, akinek élete pont akkor fordul jobbra, amikor Julival találkoznak. Jakab Juli tejfölszőke, hullámos haja, könnyed játéka, fesztelen viselkedése, néma megfigyelése csak úgy sugározza a nyugalmat. Amikor a tűzpiros Csepel bringáján teker az utcán, olyan, mintha egy angyal suhanna át a városon. Jakab Julitól a világ is picit jobb hely lesz.
Szerelmes biciklisták
Bacsó Péter 1965-ös filmjében három srác fogja magát és egy hátizsákkal meg egy gitárral tekernek le a Balatonra, ahol pénz nélkül, nomád módon, sátrazva, ismeretlenek bulijába keveredve, ha kell a szénában éjszakázva töltik a nyarukat. A film nyitánya egy háromperces óda a csodálatos esti Budapesthez, ahol bizony még ma is nagyszerű dolog éjszakai bringázni. A fiúk már a megérkezés pillanatában szóváltásba keverednek a stopposok klikkjével, akik menőbbnek tartják a stoppolást, a bringás kirándulást pedig ódivatú dolognak. „A bicikli nálunk világnézet! Ott állunk meg és oda megyünk, ahova akarunk. Nem kell vonatjegy, nem kell benzin [...] Azonkívül olyat érzünk, fiacskám, amit te még sosem: a teljesítmény örömét.” – hallatszik a replika a fiúktól, akik a szabadságot és függetlenséget szeretik a kerékpározásban – akárcsak mi.
Dealer
Fliegauf Bence filmjének főszereplője egy kábítószernepper, akinek egyetlen és végzetes napját követjük nyomon. A helyszín és idő nem behatárolható, a köznapi helyek is olyan formát öltenek Fliegauf lencséjén keresztül, mint a legidegenebb, legföldöntúlibb tájak. A Dealer szereplői nyomorult, groteszk alakok, egyetlen kislányt kivéve, aki az utolsó fénysugár a díler elkárhozott életében. De hogy jön ide a bicikli?
A címszererplő egy hófehér egysebességes országútival közlekedik az egész filmben, ami megtöri ezeknek a nyomasztó mikrovilágoknak a végtelen ürességét. A főhős teljesen érzelemmentes, szinte gesztus nélküli kommunikációja azokban a jelenetekben törik meg, amikor a testét fizikai erőnek teszi ki, hogy aztán szuperközelibe váltson a kamera, és a néző is láthassa, hogy a férfi arca szenvtelen, üres. Így a kerékpározáshoz kapcsolódó szabadságérzet átfordul gépiességbe, lélektelen és végeláthatatlan pokoljárásba.
Grand Prix
Sós Bálint kisfilmjén minden bringás szíve megszakad: pénzhiány miatt az apa eladja a kisfiának tartogatott családi örökséget, egy 1968-as Peugeot Grand Prix-t, mellyel még a nagypapa lett kerékpáros bajnok. A kisfiú már alig várja, hogy elég nagy legyen ahhoz, hogy használhassa, addig viszont lelakatolva őrzi a csodás zöld bicajt a szobájában.
Mészáros Máté zseniálisan alakítja a lecsúszott apát, aki ugyan bármit pénzért tenne, mégis süt róla a morális vívódás. Végül csak felülkerekedik a lelkiismerete, de már túl későn, és még nagyobb árat kell fizetnie a leckéért. Mint megtudtuk, a rendező is sokat közlekedik bringával, a filmbéli kerékpárt pedig interneten találták: a Grand Prix elnevezés annyira megtetszett az alkotóknak, hogy azonnal meg is vették. A kisfilmet most meg is lehet nézni itt:
Gusztáv csal
Gusztáv, a gyarló kisember figurája Nepp József 1961-es Szenvedély című egyedi filmjében tűnt fel, majd a következő két évtizedben négyévados sorozat is készült a karakterével. Az egyes epizódok Gusztávot különböző hétköznapi élethelyzetekben ábrázolják, ezek viszont többnyire nem alakulnak fényesen. Néhány balszerencsét a férfi okoz, de leginkább elszenvedője ezeknek a viszontagságos szituációknak.
A Gusztáv csal című epizódban például egy kerékpárverseny résztvevője, amin minden létező módon megpróbál csalni: teherautóba kapaszkodik, libákkal húzatja magát, lepedőből vitorlát köt a bringára vagy épp szögeket dobál. Persze minden tettének megvan a következménye, amiket a balek kisember kitartóan elvisel, hogy aztán újabb sportszerűtlenséget kövessen el. Mindezt olyan képi gegek kíséretében, mint a nullás rajtszám, a kerékpárpumpával felfújt emberi test, a rúgásra rendbe jövő kerékpár, vagy az egy csapásra hajtánnyá varázsolt bringa.
Cycle Me Home
Éppen idén volt 10 éve, hogy Klára Levente, az SZFE vágó szakos diákja Madridban volt Erasmuson, a kint töltött időben pedig elhatározta, hogy nem vonattal, autóval vagy repülővel utazik haza, hanem a fixijén, filmes révén pedig adott volt, hogy dokumentálják az utat. A 38 napos bringatúrát nem egyedül csinálta végig, vele tekert országútival egy dán vágó srác, és egy egész mozgalom nőtt ki az ötletből. Minden országban csatlakozott hozzájuk valaki egy rövid távra, és mindenhol barátként fogadták a bringásokat és az őket autóval követő ministábot.
De nemcsak a forró aszfalttekerést láthatjuk, hanem a random alakuló éjjeli bulikat, a tenger megrohanását, a sátrazást a semmi közepén, a segítőkész bringaszervízeseket, mosakodást az utcán, sok csajozást és még egy óriási taknyolást is. Az út alatt életre szóló barátságok kötődtek, itt találkozott a Blind Chic. magyar táskabrand két alapítója is, és további nemzetközi tekerések csírái is megszülettek. Nem véletlen lett az a film és az egész mozgalom mottója, hogy sosem tekersz egyedül (You Will Never Ride Alone).
A Madrid-Budapest túra után 2013-ban Angliát, 2014-ben pedig Erdély útjait is bevették a srácok, és mint kiderült, újabb Cycle Me Home-film készül, de ez már részben fikciós lesz. Levi azt is elárulta, hogy az eredeti film zeneszerzője, Dusty Kid szintén részt vesz az új projektben. Levi évekig futárkodott a CMH fixijével, aminek a vázát a mai napig őrzi, de azért a filmszakmában is dolgozott: vágója volt többek közt Reisz Gábor Külalak című kisfilmjének, majd újra együtt dolgoztak a Nekem Budapest nyolcadik, Péter című szegmensén.
Egynyári kaland
A zseniális Egynyári kaland legjobb karaktere kétségkívül Luca. Walters Lili csodálatosan formálja meg ezt az önfejű, dacos, cinikus, de a lelke mélyén nagyon is érző lányt, aki ráadásul a sorozat legsokoldalúbb szerepelője: a táncsulit otthagyja, emberutálata ellenére elvégez egy turisztikai OKJ képzést, majd végül a fotózásba szeret bele. Kipróbálja magát szállásadóként, takarítóként, idegenvezetőként, pultosként, énekesként, fotósként és bringás futárként is.
Megkérdeztük Zomborácz Virágot, az Egynyári kaland író-rendezőjét a második évadtól, hogy miért esett a választásuk a bringafutárkodásra mint Luca alkalmi munkájára: „A dolog humorát kerestük, nehézséget, leküzdendő akadályt a szereplő számára.” Volt is sok leküzdendő akadály Luca számára: az eleve túl nagy méretű bringa, Budapest utcáinak teljes ismerethiánya, a hatalmas csomagszállítmányok és az elolvadó grillázsszobor, meg hát Luca egyáltalán nem vágta a futárszlenget.
Ám nemcsak Luca bringázik a sorozatban. A harmadik évadban tűnik fel a szépfiú Dávid, Szalay Bence karaktere, aki a tipikus hipsztert testesíti meg: mindenmentesen étkezik, szereti a tengeri ételeket, termelői piacozik, nem szereti a tömegcikkeket és egy fekete fixivel jár munkába, aminek a kormányán még csomagtartó is van, hogy még hipszterebb legyen a szett. Virág elárulta honnan volt Dávid fixije: „A karakter szempontjából fontos volt, hogy milyen a bicikli. A felvételvezető, Nevigyánszky Márton ajánlotta fel a sajátját, amit saját kezűleg épített cirka tíz évvel ezelőtt, városi rohangálósnak.” Aktív egysebis bringásként kissé fájó volt látni hogyan támasztja le a fixit Dávid, illetve elegáns cipőben fixizni sem láttam még senkit pedálszíj nélkül, de ezek is csak erősítik a karakter felszínességét.
De ne feledkezzünk meg a második évadról sem, amiben Zsófi (Schmidt Sára) és Bence (Rubóczki Márkó) bringatúrára indul a Balatonon, az itt szerzett élmények pedig meghatározók lesznek a kapcsolatuk alakulásában. Zsófi és Bence arról panaszkodik a barátaiknak, hogy nem töltenek együtt elég időt, ezért elmennek egyet tekerni a közelben. A kezdetben idillinek induló túrából lassan érzelmi aknamező lesz: defektet kapnak, Bence becsiccsent, aztán egy nudista strandra tévednek, majd napozás közben ellopják a cuccaikat és a szabad ég alatt kell éjszakáziuk. Minden adott volt ahhoz, hogy szétmenjenek a túra alatt, de ez a balszerencse-sorozat újra összehozta őket.
Társas játék
Korunk másik legjobb magyar sorozata éppen idén 10 éves: 2011-ben mutatta be az HBO a Társas játékot, ami ugyan külföldi mintára készült, mégis nagyon magyarrá tudták tenni az írók, a legjobb értelemben. A sorozat egyik fő szála Léna (Martinovics Dorina) és Dávid (Simon Kornél) kalandos egymásra találása, aminek legalapvetőbb eleme a bicikli. A két évadot megélt széria nyitójelenetében a járdán tekerő Dávid véletlenül elsodorja Lénát, így elegyednek beszélgetésbe. Léna Dávid tinédzserkori szerelme, úgyhogy a srác mindent megtesz, hogy randizzon a lánnyal, akinek később egy csodaszép kerékpárt is épít, és megtanítja bringázni is.
Aztán persze egy egész évad kell, mire végre összejönnek, és kezdődhessen a második etap, amikor az idilli kapcsolatuknak egy bringabaleset vet véget és Léna deréktól lefelé lebénul. A második évad végén újra fontos szerephez jut a bringa, de ezt a megható befejezést nem spoilerezném el. De hogy még erősebb legyen a bringás érintettség: Dávid anno menő reklámszakember volt, aki a reklámos karrierjét adta fel a bringaszerelését, melynek helyszíne a ma is létező Bajnok szerviz.
