„Három főszereplője van a filmnek, és egy különleges napjukat meséljük el, amely során egy rendkívüli jelenség nem csak az ő, de Budapest többi lakójának az életében is drámai változást hoz” – írta körül sejtelmesen a Dob-Klauzál sarok történetét Reisz Gábor, és többet nem is igazán lehetett kihúzni belőle.
„Ez egy high concept-film, és a high conceptet még nem akarom elárulni. Csak a szűk stáb ismeri a teljes történetet” – állította le az érdeklődésem. A rendező által használt filmes szakkifejezés egy egyedi, egyetlen mondatban frappánsan összefoglalható, a figyelmet felkeltő alapötletet jelent. A cinikus időjós időhurokba kerül, és újra és újra át kell élnie ugyanazt a napot. A félénk és átlagos könyvkereskedő beleszeret a híres amerikai színésznőbe, aki egy nap belép a boltjába. Ezek alapján alighanem mindenki felismerte, mely filmekről van szó.
„Ez egy sok kisrealista jelenetet felvonultató, misztikus társadalmi szatíra” – lőtte be a film zsánerét. „Mivel sokszereplős a film, vannak eltérő hangulatú szálak, az egyikbe például thrillerelemek is vegyülnek. Finom, ironikus humora van. A valóságos életekbe betoppan egy valószerűtlen helyzet, ezt próbáljuk feldolgozni úgy, hogy közben végig itt és most vagyunk. Aminek nagyon örülök, hogy a stábtagok egyöntetűen azt jelezték vissza, hogy annyira izgalmas, hogy egy szuszra végigrohantak a könyvön."
Reisz Gábor / fotó: Becsey Kristóf
Durván leegyszerűsítve a Reisz-filmek univerzumát, a VAN-t és Rossz verseket úgy lehet összefoglalni, hogy teszetosza fiatalok párkapcsolati problémáiról szólnak. Kíváncsiak voltunk, ez a vonal mennyire lesz jelen a Dob-Klauzál sarokban:
„Teszetosza fiatalok? Nem igazán. Párkapcsolat problémák? Nem. Akik az eddigi munkáimhoz hasonlító filmet várnak, azok biztos, hogy meg fognak lepődni. Korábban soha nem éreztem ennyire azt a társadalmi feszültséget, ami jellemezte az elmúlt pár évünket, elsősorban ezt szerettem volna kiírni magamból: megmutatni azt, hogy mennyire cérnaszálon függ mind a személyes, mind a társadalmi rend és a nyugalom. Ez a szorongás még a Covid előtt alakult ki bennem, de biztosan sokat hatott rá a járvány is az elmúlt egy évben.”
Súlyosabb és drámaibb filmet várhatunk a rendezőtől, és a zenehasználatban is változás lesz: ugyan továbbra is élő hangszerekkel akar dolgozni, de el akar szakadni a VAN és a Rossz versek soundtrackjének csilingelős, hálószobapopos hangzásától. „Olyan filmet képzelek el, amiben nagyon minimál módon van jelen a zene. Nagy kihívás lesz ezt megalkotni, mert egy különleges zenei világot keresek hozzá, amit a néző gyakorlatilag észre sem vesz. Régen láttam, de talán Trent Reznor zenéje ilyen A közösségi háló egyes jeleneteiben. Az a munkamódszer, amely a forgatókönyvírással párhuzamosan írt zenéket egymásra hatva kezeli, most nem indokolt számomra.”
Reisz Gábor / fotó: Berényi Kitti
Márciusban be akarják fejezni a forgatókönyvet. „Közel vagyunk a végéhez, ezt a Filmintézet is jelezte, és nem kért nagy változtatásokat. Persze biztos, hogy a stáb és a színészek bevonásával később még csiszolunk rajta, főleg a dialógok szintjén. A castingot április környékén szeretnénk elindítani, az a vágyunk, hogy nyár végén forgathassunk.”
A Dob-Klauzál sarok jelenleg forgatókönyv-fejlesztési fázisban van a Filmintézetnél, legutóbb kétmillió forintot kaptak a könyv harmadik változatának elkészítésére, a nyári forgatás akkor jöhet össze, ha a film gyártását is támogatják majd..
Reisz Gábor 2019 novemberében Jakab Juli dramaturggal, a Napszállta főszereplőjével kezdte el írni a könyvet, 2020 tavaszán adták be először a Filmintézethez. „Elég sok munka van benne, a lényegét, premissziáját tekintve nem, de szerkezetileg baromi sokat változott az elmúlt egy évben.”
Fellini: Róma
Kezdetben olyan filmben gondolkodott, amiben nincsenek főszereplők, két alkotás volt nagy hatással a tervre: Fellini Rómája és Luis Bunueltől A szabadság fantomja. Mindkét mű merészen áthágja a klasszikus történetmesélés szabályait. Aztán írás közben mégis csak alakot öltöttek a főszereplők, a kezdetben „szétfolyós szerkezet” is nagy változáson ment át. A rendezőt hallgatva a Magnólia jutott eszembe, mint lehetséges referencia a Dob-Klauzál sarokhoz: Gábor ugyan nem nézte újra Paul Thomas Anderson sok szálon futó drámáját, de elárulta, hogy sokat beszéltek róla Julival.
„Nagyon jó barátok vagyunk, és a barátságon túl van köztünk egy bizalmi, egymás életét jól átlátó viszony. Ezáltal sokkal elmélyültebben tudunk együtt dolgozni, amikor nem a budapesti pletykákról és hülyeségekről beszélünk, és a filmre fókuszálunk” - árulta el Gábor, miért szeret Jakab Julival együtt dolgozni. „Ezen felül az is segít, hogy az ízlésünk nagyon közel áll egymáshoz. Szerintem olyan film nincsen, amiről nekem abszolút jó, neki pedig ezzel ellentétes véleménye van.”
„Juli az írás alatt lett várandós és szülte meg Jolánt” - mondta el a rendező. „Az egyik verzióval úgy készültünk el határidőre, hogy másnap szült. Elképesztően büszke vagyok rá, és fogalmam nincs, honnan van ennyi energiája, hogy képes a filmre koncentrálni ilyen körülmények között.”
Jakab Juli írás közben / fotó: Reisz Gábor
Kiemelte, hogy ugyan már sokszor dolgoztak együtt, de a Dob-Klauzál sarok kapcsán egy számukra új munkafolyamatot követnek. A korábbi kisjátékfilmjeik – például az előző évtized egyik legjobbja, a Külalak - nagyrészt úgy születtek, hogy Gábor hozott egy ötletet, végigbeszélték a jeleneteket, majd Juli elkezdett írni. Az alapötletet most is Gábor hozta, a munkakapcsolatuk viszont egy magasabb szintre lépett, és még szorosabbá vált. Mivel most egy sok szálon futó történetet írnak, ezért egyes szálakért inkább Juli, másokért pedig inkább a rendező felel.
„Nagyot lendített az írás folyamatán, amikor ki tudtam szakadni a budapesti környezetből – ahol egyébként játszódik a film –, és távolról rá tudtam látni az egészre” - avatott be minket Gábor írói praktikáiba. „Ez az előző filmeknél is így volt: a Rossz verseket Párizsban írtam, a VAN-t pedig különböző nyaralókban és lakásokban. A Dob-Klauzál kiindulópontját még 2019-ben egy barátom barcelonai lakásában kezdtem el írni, de a barátnőm és Berkes Juli producer nyaralójában is sokat dolgoztam. Ezek az időszakok hasznosak: egyrészt kilépsz a hétköznapokból, másrészt határidőket adsz magadnak – hiszen nem a végtelenségig tervezel ott lenni -, és ezzel rákényszeríted magad a munkára.”
Jakab Juli színészként a Nekem Budapest Reisz Gábor által jegyzett epizódjában és a VAN-ban is feltűnt, a rendező pedig hosszas tanakodás után magára osztotta a Rossz versek főszerepét. Emiatt adja magát, hogy folyamatosan azon poénkodnak, van-e olyan szereplője a filmnek, akiket eljátszhatnának: „Több karaktert is felvillantottam Julinak, például a kopaszodó pénztárosnőt. Ezzel sokat hülyéskedünk.”
Jakab Juli írás közben / fotó: Reisz Gábor
„Komolyra fordítva a szót, Julit alkalmasnak tartom arra, hogy szerepeljen a filmben, de ez még nincs eldöntve. Főbb szerepet nem fog alakítani benne, de a rengeteg epizódszereplő közül az egyiket lehet, majd meglátjuk. Az viszont kizárt, hogy én feltűnjek benne, a Rossz versek egyszeri dolog volt. Nagyon jó élményként él bennem, de ennek a filmnek egyik szerepét sem tudnám eljátszani.”
Miért pont a Dob és a Klauzál utca sarka, és miért nem mondjuk az Apor Vilmos tér? „Ha nagyon akarnék személyes kötődést találni a Dob és a Klauzál utca sarkához, mondhatnám, hogy ott esett le a hintáról Áron a VAN-ban, de valójában ennek semmi köze a címhez. Nem akarok rendezői univerzumot építeni, egyszerűen alkalmas helyszínnek tűnik. Egy olyan helyszínt kerestünk, ami a város szívében van, és megtörténhet ott a filmet elindító különleges esemény.”
Reisz Gábor harmadik nagyjátékfilmje is a Proton Cinema égisze alatt készül, kíváncsian várjuk, milyen meglepetést álmodott meg a belvárosi utcasarokra, és hogy miképpen ülteti át saját filmes világába a mindennapjainkba beszivárgó társadalmi feszültséget. Remélhetőleg legközelebb arról adhatunk majd hírt, hogy a Dob-Klauzál sarok még közelebb került a megvalósuláshoz.
A címlapképet Vajda Réka fényképezte.
