A bevezetőben szóba került, hogy a kritikusok sokáig egyszerűen Hollywood igáslovaként könyvelték el a Magyarországról származó filmest, annak ellenére, hogy évtizedekig a Warner Brothers stúdió első számú rendezője volt. A Casablanca mellett olyan kiemelkedő klasszikusok fűződnek a nevéhez, mint a Robin Hood kalandjai, A villamosszék felé, a Hét tenger ördöge vagy a Holnap hősei. A sztárok felfedezésében sem akadt akkoriban párja, ő adta a nagyvászonnak többek között Errol Flynnt, Doris Dayt és John Garfieldot is.
Azt tartották róla, hogy öt nyelven beszélt, bár állítólag egyiken sem hibátlanul. Az angolt törte, de a színészeivel mindig meg tudta értetni magát, szólásaiból pedig híres aranyköpések, ún. “curticizmusok” váltak. (Lásd: “Bring on the empty horses. / Hozzák be az üres lovakat.”)
Lengyel Ferencet nem véletlenül kérték fel a bemutató konferálására, ugyanis pár évvel ezelőtt a Curtiz - A magyar, aki felforgatta Hollywoodot című filmben játszotta el az éppen a legnagyobb filmklasszikusát forgató hollywoodi magyar rendezőt. Mint felidézte, annak idején félelemmel vegyes örömmel fogadta a szerepet: “Boldogság megmártózni egy zseniális alkotó gondolataiban és érzelmi világában, a félelmem pedig abból fakadt, hogy milyen keveset tudunk róla. Kevés emlék maradt róla hanganyagban, de annál is kevesebb mozgókép formájában, nagyjából 40 másodperc.”
Az alkati hasonlóságon túl több más párhuzamot is felfedezett saját maga és Kertész Mihály között: színésznek tanultak, mindketten így kezdték a pályájukat, majd rendezőként folytatták. Ráadásul Kertész fiatalon abban a Szövetség utcai moziban árulta a vizet, aminek a helyén jelenleg a Pesti Magyar Színház áll - Lengyel itt dolgozott főrendezőként, amikor ráesett a választás Topolánszky Tamás Yvan filmjéhez.
Pál Ákos, a Nemzeti Filmintézet vezérigazgatója köszöntőjében elmondta, hogy az intézmény két évvel ezelőtti átszervezésekor azt a misszót tűzték ki, hogy megismertessék a világgal a magyar filmművészetet és alkotóit. Ezt a célt szolgálják az NFI különböző igazgatóságai, a könyvkiadás pedig egy olyan médiumot jelent ehhez, ami eddig hiányzott a palettáról. “Így jött az a gondolat, hogy elindítsuk a Magyarok a világ filmgyártásában sorozatot, aminek az első gyöngyszemét mutatjuk most be.”
Ráduly György a könyv bemutatóján / fotó: Filmarchívum FB
Az NFI - Filmarchívum igazgatója, Ráduly György felidézte, hogy 2017-ben, a nemzetközi filmarchívumok Los Angeles-i találkozóján ismerte meg a könyv amerikai szerzőjét, Alan K. Rode filmtörténészt. A kötetet már a hazafelé vezető repülőút során elolvasta, a magyar kiadását viszont két évvel ezelőtt kezdték el tervezni. Külön kiemelte a tavaly elhunyt filmtörténész, Balogh Gyöngyi munkáját, aki szakmai lektorként dolgozott a könyv magyar vonatkozású fejezetein. Elmondta, hogy a most induló sorozat mellett más, a magyar filmművészethez kapcsolódó témákban is terveznek a jövőben könyveket kiadni.
Az író videóüzenetben jelentkezett be Los Angeles-i otthonából. Alan K. Rode megjegyezte, hogy bár nem biztos abban, hogy Kertész értékelné, hogy a könyv a magánéletéről is lerántja a leplet, de azt egész biztosan megtisztelőnek tartaná, hogy élettörténete a saját anyanyelvén is megjelenik. Kertész szerinte a kvintesszenciális amerikai rendező, mivel a könyv bevezetőjét idézve “az amerikaiak ma is a Fehér karácsonnyal ünneplik a karácsonyt, a Yankee Doodle Dandy-t nézik a függetlenség napján, és a szerelmet a Casablanca nézése közben találják meg.”
Ennek ellenére Kertészről, mint emberről keveset lehetett tudni. “Olyan filmrendezőről akartam írni, akiről Amerikában még nem jelent meg életrajz.” Egy jó barátja, Richard Erdman ajánlotta a figyelmébe Kertész Mihályt. Richard Erdman 70 évnyi színészi pályafutását Kertésznek köszönhette, aki 1944-ben, rögtön a főiskola elvégzése után válogatta be egy filmjébe. “Ő volt a személyes bajnokom, a rendezők királya” – vélekedett Kertészről a 2019-ben elhunyt színész.
Rode akkor még nem tudta, hogy mekkora fába vágja a fejszéjét, hat éven át dolgozott a könyvön. Kertész körülbelül 180 filmet rendezett karrierje során, életét javarész homály fedte, egyrészt mert szigorúan óvta a magánéletét, másrészt pedig sosem alakult ki személye körül olyan kultusz, mint sok pályatársa esetében. Az angol nyelvvel való viszonya volt az, ami leginkább szem előtt volt a korabeli sajtóban, azt mondták róla, hogy nagy a szókincse, de rossz a kiejtése. Ebből ő maga is viccet csinált, a forgatásokon is kitett egy táblát, amire az volt írva, hogy “Itt törik az angolt”, miközben azt nyilatkozta, hogy “az összes hollywoodi magyar közül ő beszéli a legjobban az istenverte angolt.”
Az általános elképzelés szerint nagyiparos volt, aki futószalagon gyártotta a stúdiófilmeket az elé tett forgatókönyvek alapján. “Kutatásom erre teljesen rácáfolt. Kertész egy csodálatosan érzékeny művész volt, aki utolsó leheletéig küzdött, hogy a saját elképzelései szerint valósítsa meg a filmjeit. Lehet, hogy a valóságban Jack Warner és a többi producer volt a tulajdonosa a számtalan filmjének, de ő mindig is a sajátjának tekintette őket.” A kutatás szempontjából a legnagyobb kihívást Kertész magyarországi évei jelentették, ugyanakkor nagyon élvezte a korai időszak felderítését: 1912 és 1919 között a rendező fontos szerepet játszott a magyar filmipar megalapozásban, 50 hazai alkotása közül viszont a legtöbb elveszett az utókor számára. Rode összességében megtisztelőnek érzi, hogy elmesélhette Kertész történetét.
Barkóczi Janka, a Filmarchívum kutatója előadásában igyekezett jobban megvilágítani az okát annak, hogy a magyar rendező személye sokáig miért nem foglalhatta el az őt megillető helyet a hollywoodi panteonban. “Kertészre elsősorban a filmjei által emlékszünk, ezekben él tovább. Nagyon keveset tudunk a személyiségéről.” A filmkritikusok még a Casablanca esetében sem a rendező személyének tulajdonították a sikert. Kertész látszólag képes volt teljesen alárendelni a szerzői kézjegyeit az adott munkának, de az utókor azt sem vette figyelembe, hogy azon kevesek között volt, akik könnyedén átálltak a némafilmről a hangosfilmre, majd a színesfilmre is. “Kertész az örök kaméleon, számtalan technikai váltást túlélt, csúcsra jutott minden korszakban és minden filmtípusban.”
Barkóczi Janka / fotó: Filmarchívum FB
A 2000-es években azonban megnőtt az érdeklődés Kertész Mihály személyisége és művészete iránt, Barkóczi szerint talán azért, mert “most megint egy olyan korszakot élünk, amikor kevésbé a szerzőiség fontos, és a művek kerülnek a középpontba.” A kanonizálódását viszont az is nehezíti, hogy korai művei közül kevés maradt fenn, a nemzetközi kutatások pedig csak lassan tudják összeállítani életművének darabkáit. Ennek kapcsán kiemelte, hogy Kertész Mihály magyar pályája nagyon meghatározó, ő rendezte A toloncot, ami Jászai Mari egyetlen fennmaradt mozgóképes szereplése, és az első Bánk Bán-adaptációt is. Utóbbiból, és olyan más eltűnt filmjeiből, mint A fekete szivárvány csak csodás plakátokat láthattunk az előadásban.
Torma Galina szintén a Filmarchívum részéről azonban egy elképesztő felfedezését prezentált, amire az 1910-es évek filmhiradóit felújító projekt keretében bukkantak. Az 1918. szeptember 8-án készült felvétel témája a Margit-szigeten megrendezett Tüzérnap. A riportfilm megrendezésére Kertész Mihályt kérték fel, és nagyjából negyven másodpercre a kamera előtt is feltűnik, ahogy a tüzértisztek elé besétáló járókelőket igyekszik elterelni. Önmagában is remek etűd, a kamerára rácsodálkozó járókelőkkel, vásári forgataggal, ami a Margit-sziget letünt arcát is megörökíti.
Kertész egyébként hollywoodi karrierje során is a látványról és tömegjeleneteiről volt híres, hatalmas díszleteket építtetett, később a szélesvásznú technikával is kísérletezett. Műfaji sokszínűségéről árulkodott a Best of Curtiz című összeállítás, amit a Filmarchívum a leghíresebb alkotásaiból vágott össze, a bemutatón pedig élő zongoraszó kíséretében vetítették le. Az eseményt koktél kóstoló zárta: a Casablancáról elnevezett ital trópusi ízvilága pár pillanatra tényleg Rick bárjába teleportálja az embert, aki kíváncsi rá, itt találja a receptjét.
A Kertész Mihály - Egy filmes élet már kapható a könyvesboltokban.
