10. Reménytelenül - József Attila pszichoanalízise (r.: Rózsa Gábor)
Bátor vállalás a 20. század egyik legjelentősebb költőjéről filmet készíteni, Rózsa Gábor ráadásul egyáltalán nem abban érdekelt, hogy piedesztálra emelje, vagy tovább mitizálja a főszereplőt. A Reménytelenül arra vállalkozik, hogy feltárja a borderline személyiségzavarral küzdő József Attila zseniális, mégis ön- és közveszélyes elméjének működését. A főszereplő azonban nem csak, sőt, nem elsősorban a költő, hanem az őt kezelő terapeuta, Gyömrői Edit.
A film gerincét József Attila kezeléssorozata adja: miután több szakember sem boldogult vele, Gyömrői Edit (Michl Juli) elvállalja a költő (Sütő András) kezelését. Kettejük beszélgetései során nyerhetünk betekintést a pszichés zavarral küzdő, a terápia idején már ismert és elismert József belső világába. Michl Juli és Sütő András között izzik a levegő, de közben a foglalkozások a páciens-pszichoanalitikus viszony keretei között zajlanak, amiket a költő indulatos kitörései és váratlan vallomásai egyre gyakrabban és erősebben feszegetnek. Rózsa Gábor és maroknyi stábja képesek emberivé tenni a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját, árnyalt jellemrajzot tesznek mögé, és jó érzékkel mutatják meg a Gyömrői Edit és József Attila közötti eleinte szakmai, később viharos viszony fontos pillanatait. (PVÁ)
9. Sárkányok kabul felett (r.: Dyga Zsombor)
Az amerikai hadsereg 2021-ben kivonult Afganisztánból, és vele tartott a teljes nemzetközi békefenntartó kontingens. A tálib hatalomátvételtől és véres megtorlástól (joggal) rettegő lakosság fejvesztve rohamozta meg Kabul repülőterét, hogy feljusson valamelyik külföldre tartó járatra. Ebbe a kaotikus helyzetbe a honvédség magyar különítményt rendel ki, hogy segítse a kint dolgozó hazai civileket a biztonságos hazajutásban. Csakhogy az akció ennyivel nem ért véget: hamarosan más külföldi személyek kimenekítését is a nyakukba varrták a lőporoshordóként izzó afgán fővárosból. A Sámán Pajzs-műveletet dramatizáló film tehát erre, a valóságból merített helyzetre épül, de Jászberényi Gábor által alakított Bálint hadnagynak személyes elintéznivalója is támad, ugyanis a tálibok túszul ejtik a helyi kórházban dolgozó magyar doktornőt (Mészáros Blanka), akihez korábbi kiküldetése során közel került.
A magyar honvédség együttműködésével készült Sárkányok Kabul felett népes katonai statisztériát és rengeteg hadifelszerelést mozgat, és annak ellenére, hogy az alkotók a film készítése során nem hagyták el kis hazánkat, képesek elhitetni a nézővel, hogy valóban a kaotikus sivatagi városban és a súlyos események helyszínévé vált kabuli repülőtéren forgattak. A Sárkányok központi elemét viszont mindenképpen a látványos akciójelenetek képezik, amelyeket Dyga Zsombor rendező erős kézzel és profi módon vezényelt le. A robbanások, lövöldözések és autós üldözések mind a helyükön lennének akár még egy amerikai produkcióban is, ugyanakkor a film sosem lépi át azt a fajta eltúlzottságot vagy erőszakfetisizálást, amit a hollywoodi katonai filmek gyakran árasztanak magukból. Ehhez hozzájárulnak a színészek – főként Jászberényi – erős alakításai, akik földközelben tartják a heroikus cselekményt. (HB)
8. Kell egy oroszlán (r.: Visky Ábel)
Marék Veronika kedves, inspiráló és tanulságos meséin generációk nőttek fel – és ez nem csak Magyarországra igaz Visky Ábel dokumentumfilmjének tanúsága alapján. A Kell egy oroszlán fókuszában a Marék-életmű egyik kedvelt darabja, a Laci és az oroszlán áll, amiben egy kis piros oroszlán tanítja meg a főhőst arra, hogyan álljon ki magáért. A kis oroszlán bátorsága pedig nemcsak Lacira és a magyar gyerekekre, hanem számos japán olvasóra is átragadt. A szigetországban ugyanis évtizedek óta kultusznak örvend Marék könyve, még merchandise is épül rá. Visky Ábelnek van tapasztalata a mesék erejével és életre keltésével kapcsolatban is (lásd előző filmje, Mesék a zárkából), így ideális útikalauz arra, hogy Budapesttől Japánig és vissza kövesse az oroszlán nyomát.
A dokumentumfilm egyik része Marék Veronika nem csak portréja, hanem a könyv japán megjelenésével, az ebben szerepet játszó emberekkel és a könyv helyi rajongóival foglalkozik, a másik pedig a Laci és az oroszlán meséjét kelti életre különleges módon japán és magyar gyerekek segítségével. Ez alapján is látható, hogy nem könnyű besorolni, gyerekeknek vagy Marék-rajongó felnőtteknek ajánlott-e igazán, az viszont biztos, hogy kedves és szívmelengető történetét tárja elénk egy magyar mesekönyv kontinenseken átívelő sikerének, amiről nem is hinnénk, mennyi ember életére volt így hatással. (A film kreatív producere a Filmhu kiadója. - A szerk.) (HB)
7. Apám lánya (r.: Podhradská Lea)
Vannak gyerekkori emlékek, amik egész életünkben végigkísérnek. Vannak olyanok, amelyek nem hagynak nyugodni és akadnak emberek is, akik nehezebb emlékeket cipelnek, mint mások. Közéjük tartozik Podhradská Lea is, az emlékeiben egy idősebb nővérrel, aki egyszer csak eltűnt a család és az ő életéből. A kis Lea varázslatos fantáziavilágában Denisa, a nővére szinte éteri lényként jelenik meg, hiszen egészen kicsi kora óta nem hallott felőle, és a tudás birtokában lévő felnőttek is mélyen hallgatnak a család fekete bárányáról.
A felnőtt Lea, mára egy SZFE-n szerzett dokumentumfilmes diplomával a zsebében kezd el kutatni Deni után. Először a családtagjait keresi fel, aki távolságtartással, és a felelősséget hárítva fednek fel valami sokkal sötétebbet, mint ami Lea gyerekkori fantáziavilágában élt. A rendező saját családja után kezd nyomozni a film során, mi pedig lélegzetvisszafolyvta követjük ezen a szívfacsaró úton. „Az Apám lánya lehetne egy megrázó rejtélyre épülő, izgalmas családi kirakós kerek megfejtéssel vagy életszagú happy enddel, de témája ehhez túlságosan bonyolult és feldolgozhatatlan. Így marad az, ami: fájdalmas szembenézés és erős vallomás” - írtuk kritikánkban. A családi elhallgatások filmjét mindenkinek látnia kellene, hogy megismerjük, hova vezet, ha nem nézünk szembe tettein következményével. (MJA)
6. Jimmy Jaguár (r.: Fliegauf Bence)
Titokzatos démon szállja meg a magyar vidéket, nők és férfiak a Dzsének nevezett entitás hatása alatt önjelölt igazságosztókká válnak, és további híveket gyűjtenek maguk köré. Ebbe a zárt közösségbe tekint bele egy dokumentumfilmes stáb, hónapokon át követnek egy-egy tagot, köztük egy behálózott újságírónőt (Jakab Juli) is, akit a démon időközben teherbe is ejt.
Fliegauf Bence a Rengeteg 2. - Mindenhol látlak után egy sötétebb tónusú függetlenfilmmel tért vissza a mozikba, ami az eltorzult párkapcsolati és családi dinamikák után most szélesebbet merít a magyar lélekállapotból. Kollektív és egyéni bűnösség, a szenzációhajhász média és az elnyomottak lázadása is előtérbe kerül a fülbemászó gyerekdal után elnevezett filmben. Hogyan reagálna a racionálisan gondolkodó rendőrség, a pszichológia, az antropológia vagy a média egy-egy képviselője, ha egy démon felütné a fejét a magyar hétköznapokban? Fliegauf válasza elgondolkodtató és mélyen pesszimista, amit a sajátos kísérleti filmes megoldásaival kelt életre. Ahogy a Jimmy Jaguár ismert sorait (“Gör-gör-göri, a göri-göri, Szu-szu-bébi, a mexikói…”) is nehezen tudjuk kiverni a fejünkből, Fliegauf misztikus közérzetfilmje is sokáig velünk marad.
5. Véletlenül írtam egy könyvet (r.: Lakos Nóra)
A 12 éves Nina (Demeter Villő), aki híres író szeretne lenni. Kár, hogy kistestvérét (Hárs Bonca) nem nyűgözik le a saját kútfőből kitalált esti meséi. Nina szerencséjére azonban a szomszédban egy valódi írónő lakik (Zsurzs Kati), aki örömmel megosztja vele a tudományát. A gyerekeket az anya elvesztése óta egyedül neveli rajzfilmkészítő édesapjuk (Mátray László), akinek néha a nővére segít be (Tenki Réka). De miközben Nina kutatni kezd anyukája emléke után, édesapja életébe új szerelem lép be (Rujder Vivien). A kamaszkor határán álló kislánynak pedig nemcsak a veszteséggel, hanem az új anyajelölttel és az első szerelemmel is meg kell birkóznia – amiben az írás van a segítségére.
Az ifjúsági film egykor virágzó és népszerű szeglete volt a magyar filmgyártásnak, ám a rendszerváltást követően szinte teljesen kiveszett a hazai mezőnyből. Néhány kisebb próbálkozás után azonban idén látványos visszatérésének lehettünk tanúi: a Véletlenül írtam egy könyvet a szó szoros értelmében vett családi film, amely a fiatalabb és idősebb nézőknek is bőven tud adni valami fontosat érzelmes és tanulságos meséjével. Az ifjúsági- és gyerekfilmek iránt filmfesztivál-alapítóként is elkötelezett Lakos Nóra második nagyjátékfilmjében remek stílusérzékkel, színesen, szerethető gyerek- és felnőttszereplőkkel mesél a kamaszodásról, a gyászfeldolgozásról és a családról. A Véletlenül az év során sorra nyerte a nemzetközi díjakat, de hazai mozis sikere jelzi, mennyire szükség van itthon is az ilyen történetekre. (HB)
4. Sünvadászat (r.: Schwechtje Mihály)
Aki kisgyereket nevel, az minden nap harcban áll az elemekkel. Állandó rohanás intézménybe vagy különórára, közben etetni, szórakoztatni, türelmesnek kell lenni, szó szerint életben kell tartani egy másik embert. A szülői lét elképesztő nyomását rendkívül hitelesen és feszültséggel teli módon helyezi át egy ártatlan bébiszitterre Schwechtje Mihály, aki a második nagyjátékfilmjében a szerény Bogi (Mari Dorottya) egyetlen napját követi végig. A énekesnői karrierre készülő lány sűrű napját unokatestvére (Polgár Csaba) és felesége (Jakab Juli) gyermekeinél, a válságban lévő házaspár csatározásainak kereszttüzében kezdi, miközben inkább egy sorsdöntő vizsgára kellene lelkileg és fizikailag felkészülnie. Egy incidens a kisebbik gyermekkel azonban mindent felülír, Bogi pedig komoly dilemma elé kerül.
„Te mennyit bírsz el?” - kérdezik tőlünk a film alkotói, és Bogi kálváriáját látva cikáznak is a gondolatok a fejünkben. De nem csak a nyomás alatt összeroppanni készülő lány mizériája emlékeztet a saját, előttünk tornyosuló válságainkra, a válni készülő házaspár tagjai is egy reális élethelyzetet tárnak elénk, miközben a lánnyal kapcsolatban is hibát hibára halmoznak, a rokoni kapcsolaton keresztül sokszorosan kihasználják a jóindulatát. A 40-es, értelmiségi, dolgozó (és ezáltal bűntudattal teli) szülők és a fiatal pályakezdők hétköznapi terheit is pontosan járja körül a rendező, filmjéből sugárzik a téma közeli ismerete, beleértve az ártatlan, gyermeki lélek érzékeny működését is – saját gyerekeinek szerepeltetése is ezt a személyességet erősíti tovább. (PJ)
3. Minden csillag (r.: Olasz Renátó)
Olasz Renátó egész estés rendezői debütálása közérzetfilm, ami egy harmincas baráti társaság karácsonyi lerészegedésén keresztül érzékelteti egy sodródó nemzedék szorongásait. A Minden csillag különösen betalálhat az életközepi válság felé öles léptekkel menetelő Y-generáció tagjainál, azoknál pedig főleg, akik maguk is egy vidéki kocsma idilljét élvezték kései tinédzserkorukban.
A film egy specifikus élethelyzetet jelenít meg: vidéki fiatalok visszatérnek a szülővárosukba, hogy ott találkozzanak a régi baráti kör tagjaival. Ez egy komplex, és ellentmondásos élmény, a Minden csillag legnagyobb erőssége pedig éppen az, hogy képes megragadni ezt a különös érzést. Olasz Renátó saját élményeiből ihletődve jeleníti meg a vidéki nihilt, miközben végig érződik, hogy ezek a figurák a régi szép időket szeretnék újra átélni. A kocsmák, vagy ha úgy tetszik, közösségi terek már bezártak, nemcsak éjszakai élet nincs, de úgy igazán élet sem. Ezzel együtt a Minden csillag nem azt állítja, hogy ma a magyar vidéken minden rossz, akik pedig ki tudtak onnan szakadni, azoknak minden jó. Olasz Renátó egy teljes generáció útkereséséről, és elveszettségéről mesél, ám ezt szórakoztató, gyakran önironikus megközelítéssel teszi, amitől a Minden csillag jóval több lesz, mint egy fásult közérzetfilm. (PVÁ)
2. Minden rendben (r.: Sós Bálint)
Te mit tennél, ha azt vélnéd látni, hogy a gyereked valami helytelen dolgot tesz, amelynek súlyos következménye lesz? Sós Bálint, aki két eleven fiú apukája, elgondolkodott ezen és az Inkubátor program segítségével ebben a témában készítette el első nagyjátékfilmjét. A Hajdu Szabolcs által alakított Sanyinak komoly dilemmával kell szembenéznie: vállalja az igazság terhét és a fia életét romokba döntő következményeket, vagy hazudjon róla, ami viszont a fiú lelkivilágát torzítja el egy életre? „A Minden rendben egy morális dilemmával szembesíti a nézőt, a puszta erkölcsi és pedagógiai kérdéseknél azonban sokkal érdekesebb az, ahogyan megformálja a világot: egy minden mozzanatában zaklatott, kakofón, név nélküli várost tár elénk, ahol elvileg az erkölcs uralkodik, valójában mindenki a saját belső iránytűjét keresi” - olvasható a kritikánkban, amit a film Berlinale-n való bemutatója után írtunk.
A Minden rendben látványvilága sem mindennapi: brutalista épületek között rögzített fekete-fehér képei különleges világot alkotnak, nem véletlen, hogy a rendező mellé a film operatőrét, M. Deák Kristófot invitáltunk meg egy podctast felvételre, ahol többek között arról is meséltek, hogy milyen színekre festették a falakat annak tudatában, hogy nem színes filmre fognak rögzíteni. Sós Bálint a reklámok világából érkezett, a Kinopravda kreatív ügynökség rendezőjeként jelentős szakmai tudást szedett össze az elmúlt 15 évben, első mozifilmjénél pedig rendkívül élvezte az alkotás szabadságát, vagy ahogy ő fogalmazott: „kreatív játszótér volt minden egyes nap.” (MJA)
1. Árva (r.: Nemes Jeles László)
„Az Árva nemcsak egy trilógiát zár le, de egy izgalmas új hangot is jelent Nemes Jeles László életművében. A rendező személyes érintettsége érzelemgazdaggá teszi a filmet, ami az alkotócsapat mértéktartása miatt nem válik szépelgővé, sem szirupossá" - jegyeztük meg kritikánkban a premier idején. A Saul fia és a Napszállta rendezőjének új filmje témaválasztását és történetét tekintve jól illeszkedik az említett munkákhoz: a tizenéves főhős, Hirsch Andor (Barabás Bojtorján) Ausländer Saulhoz és Leiter Íriszhez hasonlóan a családjához szeretne kapcsolódni: a háborúban eltűnt apukájával kapcsolatos kétségeit kellene helyretennie, és valahogy megszemélyesíteni a feje felett lebegő, megfoghatatlan apaképet. Mindezt, a korábbi filmek hőseihez hasonlóan egy történelmi krízishelyzet környékén, az ‘56-os forradalom utáni bágyadt, beletörődött hangulatú Budapesten, egy frissen kiépült diktatúra kulisszái között, 1957 tavaszán.
Nemes Jeles László eddigi legszemélyesebb hangvételű filmjét készítette el, az Árva a rendező édesapjának, Jeles Andrásnak a személyes történetére épül. Ennek megfelelően a film érzelemgazdagabb, mint a korábbi munkák, és a hangsúly is elsősorban Andor identitáskrízisére helyeződik. Az Árva céltudatosan vezet végig a főhős apaképpel kapcsolatos átalakulásának állomásain, miközben vizuálisan is a gyermeki nézőpont érvényesül. A rendező és állandó alkotótársa, Erdély Mátyás operatőr légies kameramozgásokkal, felülnézeti képekkel, és szemcsés, barnás-sárgás árnyalatú, jellegzetes hangulatú képekkel érzékeltetik az '50-es évek Budapestjének hangulatát, ami izgalmas kontrasztot teremt a megrázó családdrámával. A rendező a főhős apátlanságát a teljes magyar társadalomra kiterjeszti: az Árva nemcsak Andor apakereséséről szól, hanem arról is, hogyan uralhat le egy diktatórikus berendezkedés szinte észrevétlenül egy magára hagyott nemzetet. (PVÁ)
(Megjegyzés: Listánkat az idei évben magyar bemutatót kapott alkotásokból állítottuk őssze, így bár nagyon szerettük, Enyedi Ildikó Velencében bemutatott és itthon eddig csak elővetítéseken látható Csendes barátja nem fért fel rá, mivel a film hivatalos hazai mozipremierje 2026 elején esedékes.)
