Noé legújabb filmje egy megható és rendkívül erőteljes tanulmány a magányról és a szeretetről. A Cannes-i Filmfesztivál Premiere szekciójában debütált film egy idős házaspár (Françoise Lebrun és Dario Argento) életébe enged betekintést, akik párizsi lakásukban töltik szeretetteli napjaikat, melyeket nagyban megnehezít a nő elhatalmasodó demenciája.
Javarészt osztott képernyőn követhetjük nyomon, ahogy külön-külön és együtt néznek szembe a mindennapi élet nehézségeivel. Mikor a kezdeti feledékenység után elkezdenek megjelenni a betegség egyre súlyosbodó tünetei, már a fiuk (Alex Lutz) sem tudja kezelni a szellemi és fizikai leépülés okozta gyötrelmeket. Egyaránt lenyűgöző és szívszorító film, amelyben Gaspar Noé elrugaszkodik korábbi munkái világától mind léptékben, mind ambícióban.
„Készítettem már olyan filmeket, amik megijesztik az embert, olyanokat, amik felizgatnak vagy megnevettetnek. Most szerettem volna rendezni valamit, ami féktelenül megríkat. (...) A könnyeknek tényleg van valami bódító hatásuk amint elhagyják a szempillát, ez teszi őket az egyik legmámorítóbb szerré, ami csak létezik" - mondta a rendező a Vortexről.
Gaspar Noé, akit egyesek a kortárs mozi egyedülálló hangjaként tisztelnek, míg mások csak egyszerű provokátorként tartanak számon, ma is ugyanolyan ellentmondásos, mint amikor két évtizeddel ezelőtt, az I Stand Alone című debütáló filmjével (1998) berobbant a köztudatba, elnyerve a Cannes-i Filmfesztivál Critics' Week szekciójának fődíját. A széles közönség körében Noé sokszor felszínes, visszataszító filmeket készítő bajkeverő hírében áll, ám munkássága nem gyerekes provokáció, sokkal inkább sokkterápia, amelynek célja az érzékek felébresztése.
A Noé-filmek alkalmat kínálnak a forma és a tartalom, a tudatos alkotás és az ösztönös teremtés örökös vitájára. 2002-ben, illetve 2009-ben a Visszafordíthatatlan és az Enter the Void című filmjeivel szerepelt a cannes-i versenyprogramban, az utóbbi években a Szerelem (2015), az Eksztázis (2018) és a Lux Æterna (2019) című munkáival vált korunk kiemelkedő, formabontó alkotójává.
A Cinema Niche egy olyan vetítéssorozat, ahol itthoni mozikban korábban be nem mutatott, kortárs filmeket lehet megnézni nagyvásznon, magyar felirattal. Keressük azokat a kíváncsi embereket, akiknek elhozhatjuk a nemzetközi fesztiválokon látott korszakos mesterműveket és más személyes kedvenceinket. Segítünk az óriási zajban felhívni a figyelmet olyan filmélményekre, amiket kár volna kihagyni bárkinek, akit érdekel ennek a művészeti ágnak a fejlődése vagy csak szeret különleges és emlékezetes filmeket nézni. A Cinema Niche legutóbb Apichatpong Weerasethakul meditatív-misztikus remekművét, a Memoriát hozta el a magyar nézőknek.
A szeptember 23-i vetítésre már kaphatóak a jegyek a Toldi honlapján.
