A Delta első szakmai megmértettetése az idei Filmszemlén esett meg, és sikeres volt: a külföldi kritikusok által kiosztott Gene Moskowitz-díj a Deltához vándorolt, mint ahogy a fődíj, az Arany Orsó sem értelmezhető másképpen, mint szakmai elismerésként. Nem volt egyöntetű a film iránti elragadtatás, igaz, a negatív kritikáknak leginkább a folyosói beszélgetések adtak teret.
 |
| A szerkezet zeneisége, a találó elképzelések és a természet líraisága |
Rögtön pár tekintélyes szaklap is megemlékezett a Deltáról: a Screen Daily Dan Fianaru tollából közölt kritikát. Az elismerő írás jóslásokba is bocsátkozik a film ellentmondássoságát illetően: "rengetegen kifogásolják majd a hosszát, az iramot, a hosszúra nyúlt csendeket, vagy a bonyolult narratíva hiányát. Viszont sokan magasztalni fogják a szerkezet zeneisége, a találó elképzelések és a természet líraisága miatt." Feltűnik az antik drámákra rímelő, nagyon lecsupaszított cselekményszövés motívuma, Fianaru kiemeli a táj által megjelenő "elmúló emberi - örök természeti" párhuzam erejét, és referenciákat is megad: Terrence Malick: Mennyei napok, illetve Theodoros Angelopoulos: A könnyező mező című filmjével lát hasonlóságokat. A kritikus kiemeli a filmnyelvi megoldások erejét és eredetiségét, és az erős színészi alakításokat, főleg Tóth Orsiét.
Ezután a Delta megkezdte fesztivál körútját, és Cannes-ból elhozta a Fipresci díját. A film sikert aratott , rengeteg dicsérő vélemény látott napvilágot, és ezekhez a Cineuropa is csatlakozott. A szépséghez és a természethez írt óda, a Hamlet és az Elektra szabad feldolgozása - Fabien Lemercier ezen gondolatai mellett felidézi Mundruczó gondolatait a normaszegés iránti érdeklődésről, ami elsősorban vezette a rendezőt a Delta kapcsán, illetve a hitét, mely szerint az ember a természettől fogva jó, csak a társadalom rontja meg. A Variety hasábjain Eddie Cockrell méltatja a filmet, kiemeli a teknős, mint az apa motívumát, a szereplők munkáját ("Lajkó üdítően átlagos, bár jelentéktelen arca, és örökké lesütött pillantása egy idő után fárasztó").
A filmet ezután a múlt héten a nagyközönség is megnézhette, a premier hetében a Budapesten három kópiával (országszerte összesen tizennyolccal) ringbe szálló filmet: 1716-os budapesti nézőszáma kiemelkedő a magyar művészfilmjeinek indításához képest, hiszen a legutóbbi évek legsikeresebb művészfilmjei párszázas kezdő nézőszámokat hoztak.
 |
| Az ember a természettől fogva jó, csak a társadalom rontja meg |
A Filmvilágban Gelencsér Gábor először a film biblikus-mitológiai-tragédiai motívumait veszi sorra, illetve azok működéséről beszél, eljutván a profán mitológiai fogalmáig, amely a társ-forgatókönyvíró Bíró Yvette egyik esszékötetének a címe is. Gelencsér külföldi társaihoz hasonlóan megvonja a nyilvánvaló párhuzamot Tarr és Mundruczó között, és a rendező saját életművében is elhelyezi a filmet. Végül a film belső logikáját értelmezi, amely bizonyos befogadói problémákat is okozhat: "Úgy gondolom, Mundruczó új filmje korábbi hívei számára is csak akkor válik szerethetővé, ha el tudják fogadni, rá tudnak hangolódni a Delta drámai, de nem dramatikus, nagyszabású történetet ígérő, ám hiányos elbeszélő formájára." Nincsenek okok, csak következmények, nincs igazi történet, nincs háttér, egyénítés, csak hiány - még az erőszakjelenetnek sincs igazi dramaturgiai célja. S a hiánnyal szemben nem áll szemben semmi, illetőleg a semmi áll, "a legjobb pillanatok azok, amikor éppen ez a semmi és valami közötti határhelyzet képződik meg előttünk egy-egy különleges motívum, váratlan nézőpont vagy képi-zenei hangsúly segítségével".
A Mozinetben Böszörményi Gábor az életműbe helyezés mellett a Deltán át visszamenőlegesen értékeli a Mundruczó-életművet, főleg a korábbi filmek eklektikusabb-kapkodóbb-kiforratlanabb jellegét ütköztetve a Delta klasszikusabb, lenyugodottabb filmnyelvével, szerkezetével. Böszörményi szerint a Delta igazi hatóereje a képekben rejlik, illetve a forma tökéletességében: a táj erős és fontos jelenléte, a keresztény szimbólumok, a remek színészi teljesítmények és a pont kellő stilizáció egységében.
 |
| Az antik tragédiákhoz hasonló archetipikus történet |
A Népszabadságban Fáy Miklós profi munkának tartja a Deltát, amelyet mindenki nagy, jó filmnek akart. Fáy kiemeli a filmbéli környezet ellenségességét, Lajkó "dacosan békés" arcát, Tóth Orsi "dúsan erezett fejét", Monori Lili arcának domborzatát és vízeit - vagyis az emberi alakok is a természet részeiként működő jellegét. A kritikusnak viszont a történet kikerekítése felesleges, nem esik egybe a film saját formájából következő logikával - "a történet túlságosan kiszámítható, túlságosan fordulatmentes ahhoz, hogy érdemes legyen ragaszkodni hozzá".
Az Origo Bujdosó Bori tollából közölt még a Filmszemle alatt lelkendező cikket. A lecsupaszított történet ráirányítja a figyelmet a tájra, az antik tragédiákhoz hasonló archetipikus történet pedig a két főszereplő jellegéből szükségszerűségként bomlik ki, "mint a víz hullámzása, kérlelhetetlen egykedvűséggel". A film alapszava a létezés, a cselekménynek nincs súlya, minden történik, Mundruczó pedig "hagyja, hogy ezekből, saját nehézkedésük törvényei szerint álljon össze a film". A táj a leghatalmasabb erő, "az életet adó és elvevő Delta olyan fenséges, kiismerhetetlen erőtérként jelenik meg, ami már-már transzcendens".
Az Indexen Valuska László értelmezése a filmet a mai magyar társadalmi viszonyok nyomorúsága felől közelít a filmhez: "A rendező a kelet-európai sorstragédiába telezsúfolt kulturális utalásokkal bizonyítja, mennyire rossz nekünk, mert nem tudunk beszélgetni, így megérteni sem egymást, csak az előítéletek és az agresszió viszik előre társadalmunkat." Ezután a Mundruczó-életműbe ágyazza a Deltát, vezérfonala a stilizáció fokozatos erősödése, a konkrét és durva ábrázolástól való eltávolodás. Valuskánál is feltűnik egy párhuzam, ami nálunk is megjelent: Kim Ki-duk Tavasz, nyár, ősz, tél... és tavasz című filmjének tavi háza, a természet kezelése, a metaforikusság tekintetében mérhető a Deltához. A szereplők tekintetében Valuska a jelenlétet emeli ki, de a költői testvérszerelem képét máshogy értelmezi: "Kommunikációképtelenek, csak vannak, építenek és dugnak, majd elpusztulnak." Bár ez nyilván a Mundruczó-filmek világából adódik, ebből a kegyetlen és "szar" világban, ahogy Valuska magát Mundruczót idézi is. S a végső kérdése az, hogy a rendező, akit "mindenben az erőszak érdekel", meddig megy el a stilizációban, ami "egy pontig érdekes, utána modoros és kimódolt lesz, és ezzel együtt érdektelen".
 |
| Csak vannak, építenek és dugnak, majd elpusztulnak |
A Geekz blog szemszögéből a Delta "nagy ívben szar le minket, a közönséget", mégpedig azért, mert egy invenciótlan Kelet Európa-közérzetfilm, amely csak arra jó, hogy elvegye a kedvünket az élettől. "Egy rakat embert látunk a vásznon, akiknek még nevük sincs, pláne motivációjuk (kivéve az egy szem Tóth Orsit). Tényleg az kell, hogy a külföldiek így lássanak minket?" - teszi fel a kérdést VilosCohaagen. Dicséri viszont a fényképezést, "bár, ha szép természeti képekre vagyok kíváncsi, átkapcsolok a National Geographic-ra", a színészi munkát. A szerző kitér a Delta filmszakmai elismerése mögött rejlő üzenetre is: "A kettészakított, széthúzó, összetöpörödő, önbizalomhiányos, szíriuszi magyarságnak tehát arra van szüksége, hogy 92 percig magába forduljon, majd ebből a mélyfilozófiai, mondhatnám kultúrantropológiailag determinált állapotából főnixmadárként rázza fel magát és szülessen újra, majd induljon a multikhoz igát húzni, százérbruttó." A cikk a végén még megjegyzi, hogyha ilyen filmeket támogat a hivatalos magyar kultúrpolitika, onnan senki ne panaszkodjon a nézőszámcsökkenés miatt.
A filmhu kritikája itt olvasható.
