– Hukkle…– bukik ki aztán az öreg száján – hukkle… – rázkódik össze a teste. Megint csuklik. Körülötte a faluban újra zajokat hallani: felébrednek a tyúkok, a bádoglemez veri az ablakot, a házakban takarítanak, motor zúg fel a távolban, újra rákezdenek a dolgok és személyek, hogy hangjukat hallassák, még intenzívebben mint az imént, szigorúan az öreg csuklásának üteméhez igazodva, míg az eső meg nem ered, egy nagy mennydörgés mindent megszüntető hangjára, tapsnak tűnő apró kopogásaival az aszfalton.