Az MMKA először tartott nemzetközi sajtótájékoztatót a Filmszemlén. Olyan jelentős változások történtek az MMKA életében az elmúlt időszakban, hogy arról tájékoztatni szerette volna a közvéleményt – nyitotta meg a tájékoztatót Tóth Erzsébet.
Grunwalsky Ferenc bejelentette, hogy a 2006-os év nagyon termékeny volt, kivételesen sok film készült és a filmtörvény óta javultak a filmes kondíciók. A MMKA nem csak egy pénzelosztó szervezet, hanem annál sokkal több: a filmes szakma szellemi központja. A Kuratórium elnöke beszélt arról, hogy míg a filmek össznézőszáma 30 %-kal esett vissza, a magyar filmek nézettsége nőtt. Azt is említette, hogy a napokban aláírtak egy együttműködési szerződést a Magyar Közszolgálati Televízióval, ezért nagyon bizakodó.
Bod Péter Ákos beszámolt arról a kormányrendeletről, amely értelmében a Mafilm Rt. és a Magyar Filmlaboratórium Kft. az MMKA tulajdonába került. Régi igénye teljesült ezzel a szervezetnek, hiszen a maradék filmvagyon szakmai kezekbe került.
Tóth Erzsébet hozzátette, hogy már 10 éve vártak erre a döntésre. Problémát jelent az, hogy nincs megfelelő stúdió és sok esetben ezért sem maradnak Magyarországon a külföldi produkciók. Megtorpant a befektetési kedv a hiányos infrastruktúra miatt.
Hol tart a filmipar, hogy áll az MMK? Erről kérdeztük Tóth Erzsébetet, a szervezet főtitkárát.
filmhu:Röviden: Hogy alakult az év az MMK szempontjából?
Tóth Erzsébet: A legnagyobb eredményünk egyértelműen az volt, hogy annyi év előkészítés és filmszakmai kerekasztal után megszületett az a négyéves filmfinanszírozási konstrukció, amely végre kiszámíthatóvá és tervezhetővé teszi a filmkészítők munkáját. Nyilvánvaló volt, hogy az évről évre változó támogatási rendszer nem vette figyelembe a filmkészítés igényeit, hisz egy produkció elkészítése évekig tart, így ezzel a megoldással – 2010-ig garantálva van az a pénzösszeg, amelyből gazdálkodhatunk. Igaz, ez jelenleg csökkenést jelent, ugyanis a tavalyihoz képest 30 százalékkal kevesebb pénz áll a rendelkezésre idén, ám mindez lassan növekedni fog, és eléri a tavalyi szintet. Ez a csökkenés pedig, bár nem örvendetes tény, nem veszélyzeteti alapvetően a filmes alkotómunkát.
filmhu:A dokumentumfilmesek számára azonban végzetes lehet ez a csökkenés.
T.E.: A dokumentumfilmek esetében inkább ott van a gond, hogy amennyiben nem állami forrásból jutnak pénzhez, a televíziók nem tűzhetik őket műsorra. Ez a médiatörvény hibája, amit a legközelebbi változtatáskor korrigálni kell. Amúgy az MMK fontosnak tekinti, hogy a médiatörvény egyéb okokból is szükséges változtatásai mögé álljon, és szakmailag koordinálja a folyamatokat – elég csak a közelgő 2012-es időpontra gondolni, ami a digitális televíziózás itthoni időszámításának a kezdete. Ez nagyon komoly előkészítést igényel.
filmhu:Milyen eredmények születtek még idén?
|
| Sok olyan térség van, ahová a magyar film nem tud eljutni |
T.E.: Annak is örülhetünk, hogy szintén hosszas előkészítés után, egy tízéves folyamat végének eredményeképpen január 29-től a Mafilm és a Magyar Filmlaboratórium részvényei átkerültek a filmalapítványhoz. Ezzel adott lesz a két szervezet közös szakmai irányítása, ami sokkal hatékonyabbá teszi többek közt a források felhasználását is. Emellett pedig elindulhat az filmes infrastruktúra reorganizációja is, amelyre már épp eleget kellett várni.
filmhu:Emelkedett az elkészült filmek száma is.
T.E.: Igen, és míg a tavalyi szemlére elkészült 33 film összesen kevesebb, mint 7 milliárd forintból készült el, addig az idén megvalósult 34 már 12 milliárdból gazdálkodhatott, és ennek kevesebb, mint a fele csak az állami pénz.
filmhu:A 2003-as mélypontot követően a magyar filmek nézőszáma egyre nő, tavaly elérte a kétmilliót, s a jegybevétel is évről évre nő – miközben a külföldi filmek nézettsége és bevételvonzó képesség csökken. A köztévével tegnap létrejött 1,5 milliárd forintos megállapodás is egy komoly partneri viszony megszületését jelenti. Ugyanakkor bár a magyar filmek tavaly is sikeresek voltak a külföldi fesztiválokon – minden A-kategóriás nagy fesztiválon volt magyar résztvevő, és a díjazottjaink is számosak –, a filmek külföldi exportja mégis döcög.
T.E: Ez a nyilván szerteágazó probléma nem az MMK direkt lépései nyomán fog megoldódni: az államnak külföldi forgalmazói, kereskedelmi szerepet nem kell és nem is szabad vállalnia. Elsősorban a filmes piaci szereplőknek kell elgondolkodni azon, hogy miért nincs egy olyan vállalkozás sem, amely a magyar filmek külföldi értékesítésével foglalkozik. Ugyanakkor megoldást kell találni arra a problémára, hogy a itthon is sok olyan térség van, ahová a magyar film nem tud eljutni, mert normális, emberi távolságon belül nem találni mozit. A terjesztés elősegítésére itt akár alternatív megoldásokat kell választani, akár a regionális, akár az eljövendő digitális tévék segítségével.
