A monostor gyermekei: Buddhizmus a Facebook korában

Gyembo és húga, Tashi családja már több generáció óta a helyi kis monostort és az ott lévő szent ereklyéket őrzi Bhutánban (amely pár éve még a legboldogabb ország címét viselte). A fiatalok apja lelkiismeretesen végzi a munkáját, miközben Gyembonak is hasonló jövőt szán a szerzetesi iskola befejezése után. A fiatal fiút azonban sokkal jobban érdekli az angol tanulás, a foci, a gitározás és persze a lányok is, de apja akaratának sem szegülne ellen. Tashi már egészen kicsi kora óta fiúsan öltözik és viselkedik, az ő gondolatai is csak a foci körül forognak, legfőbb vágya, hogy a nemzeti csapatba is bekerüljön. A csodálatos környezetben és az ezeréves kultúrával a hátuk mögött a két testvér a teljesen átlagos tinédzserek életét éli: a Youtube-on keresik a góltrükköket, amiket leutánozhatnak, lányok üzenőfalait nézegetik vagy épp videójátékoznak, miközben álmaikról és  a reménybeli jövőről beszélgetnek.

Forrás: BIDF

Zurbó Dorottya és Arun Bhattarai filmje olyan finom eszközökkel mutatja be tradíció és modernizáció egymásra gyakorolt hatását, ami messzebbre nyúlik Bhután zárt kultúrájánál és értelmezhetővé válik a világ bármely olyan pontján, ahová elért a technológia fejlődése. Gyembo és édesapja ellátogatnak a szomszéd város szerzetesi iskolájába, amihez az idős férfi nagy reményeket fűz, mert neki a monostor őrzése mellett sosem volt esélye iskolába járni. A modern ruhákat viselő iskola vezetői arról panaszkodnak, hogy ma már senki sem akar szerzetesnek tanulni, miközben Gyembo az internet használatról kérdezi az udvaron focizó diákokat (amit amúgy nekik is szabad, amikor nincs feladat vagy imádkozás). Tashi sorsa talán még bátyjáénál is ködösebb: a még kimondatlan transzneműség egyelőre bármilyen modern kultúrában sok kérdést hagy maga körül, de egy olyan zárt közösségben, mint az övé, talán sosem lesz esélye arra, hogy identitásának teljes valójában éljen kiegyensúlyozott, boldog életet.

Forrás: BIDF

A fiatal rendezőpáros elsőfilmes hibáktól mentesen, biztos kézzel érintenek több, egészen aktuális témát, csendes megfigyelésükkel (és Balázs Ádám autentikus, atmoszféra-teremtő zenéjével) egyszerre mutatják be a tinédzserkori útkeresést, identitás-kérdést, egy elszigetelt közösség lassú bomlását és a hagyományok megőrzését egy olyan világban, ami rohamosan túl akar már lépni mindenen, ami régi, és csak az újra, a másra akar koncentrálni.

A filmet a 4. BIDF programjában láttuk, ahol a napokban még több alkalommal megtekinthető.