Csík Judit: TollasA harmadik film (Tollas, rendező: Csík Judit) az előzőektől eltérően nem a marginális társadalmi csoportok jellegzetesen extravagáns ember-példányait állítja a középpontba, hanem éppen egy nagyobb kolóniát vesz célba és közös problémáikra helyezi a hangsúlyt. Narrátor ismerteti az orosházi cigányok iskolázottsági, munkavállalási adatait, szociális helyzetük elégtelen színvonalát. A családok egyetlen komoly, folyamatos pénzkeresési lehetősége a libatépés. Busz hozza-viszi az alkalmazottakat s az ide-oda furikázás visszatérő motívuma közben kibomlanak a munkálkodók sors-töredékei. A különös munkahely, amely mintha Holle anyó evilági pihe-birodalma lenne, veszélyben van, mert az Európai Unió szabályrendszere nem engedélyezi az élő állatok megtépését. Ténylegesen elég riasztó, amint az alig vánszorgó kopasztott libákat futni engedik, miután „befoldozták” az esetlegesen sérülő bőrfelületet. De mindenki csinálja, végzi teljesítménybéres dolgát, a húsz éves praxissal rendelkező rokantnyugdíjas ugyanúgy, mint a háromhónapos terhes széparcú kismama. A film bemutatja, amint nap mint nap újra és újra elindulnak ebbe a furcsa „tollasbálba”.

Mindhárom alkotás kiemelkedően választja meg tárgyát és alanyát, és ha akadnak is szerkesztési, technikai problémák, nem oly dominánsan, hogy érdemes lenne velük komolyabban foglalkozni. A lényeg: lenyűgöző filmek születtek a Roma Média Iskola növendékeinek kezei között, a nézők bátran megajándékozhatjuk őket bizalmunkkal.