Állítása szerint mindenhol nagy sikert aratott az Este, különösen tetszett neki a látvány, hogy – az amerikai hagyományoknak megfelelően – mikor megérkezett, a mozik előtt több száz ember fogadta, a New York-i bemutató alkalmával pedig vörös szőnyeg és estélyi ruhák pompája emelte az alkalom fényét; a film felkonferálásakor Koltai megosztotta a közönséggel Szabó Istvánnal való közös titkukat, hogy általában addig forgatnak egy jelenetet, amíg nem látni, "ahogy az angyalok elszállnak a kamera előtt”. Szerinte ebben a filmben temérdek angyal szálldosott a jelenetek forgatásakor, őket ajánlotta a kinti nézők figyelmébe, akik a filmet követően biztosították, látták az angyalokat...
 |
| A lediktált elalvás jelenete - Vanessa Redgrave és Natasha Richardson |
Felmerült a kérdés, hogy tetszett a könyvhöz képest Gálvölgyi Juditnak a film, aki méltatta Koltai érzékeny filmjét, ám szerinte a két művet teljesen külön kell kezelni, hiszen alapvető különbségek fedezhetők fel közöttük. A regényben például a főhősnőnek öt gyermeke van, a filmben pedig mindössze kettő, emellett pedig a szerepek hangsúlyai is megváltoztak Koltai művében. „Michael Cunningham tényleg alaposan átírta a regényt, ami eredeti változatában megfilmesíthetetlen volt, akármekkora sikert is ért el Amerikában” - regált Koltai, hozzátéve, hogy a könyv szerzője, Susan Minot is írt korábban egy, a regényhez sokkal hűebb forgatókönyvet, de egyszerűen eladhatatlan volt, egyik stúdió sem vállalta be. Aztán került a képbe a Focus Features, akik Michael Cunninghamet kérték fel a történet filmváltozatának megírására, Susan Minot-val teljes egyetértésben. Azért ő volt az ideális választás Koltai szerint, mert senki más nem ért jobban az időhöz – erre az Órák című film a bizonyíték.
Tehát Koltai hangsúlyozta, Cunningham szabad kezet kapott, és élt is a lehetőséggel: átgyúrta a történetet, ami olyannyira jól sikerült, hogy a forgatás során már nem is akart senki változtatni rajta. Ő is elégedett volt: néha úgy érezte, a stúdió felé muszáj kis színjátékot produkálnia, ezért kihúzott részeket, amiket később visszacsempészett. A forgatókönyvíróhoz hasonlóan Koltai is szokatlan szabadságot élvezett, amit a produkció minden szakaszában érvényesíteni tudott. Állítása szerint a Sorstalanság-nak köszönheti a stúdió és a színészek bizalmát, hiszen a Focus Features-nek annyira tetszett a Kertész-adaptációja, hogy a casting során az összes színésznek az első feladata a Sorstalanság megtekintése volt, és bizony – amint a rendező elmondta – a legtöbbjüket ez győzte meg, akár egy kifizetődőbb ajánlat ellenében vállalják el a szerepet.
Koltaival való beszélgetésünk során felvetettük, az amerikai kritikák kivétel nélkül kiemelik az Este nagyszerű szereplőgárdáját és a remek színészi alakításokat: a kinti tapasztalatok alapján mit gondol, van-e különbség a magyar, illetve a hollywoodi színészek, színészet között? „Alapvető különbség, hogy nálunk olyan, hogy filmszínészet, nem létezik” - kezdte a legendásan hosszú válaszairól is ismert rendező. Tehát a magyar színész elsősorban színpadon játszik, és néha forgat. Emiatt például a Sorstalanság-ban a sokszereplős jeleneteket éjszaka
 |
| "Nem kelet-európai rendezőként kezeltek" |
Amerikában minden másképp van: a színészeknek egyszerre csak egy feladatuk van, amit teljes alázattal elvégeznek, nem is csinálhatnak mást addig, amíg az én filmemben dolgoznak – osztotta meg amerikai tapasztatait a filmhu-val a rendező. Elképzelhetetlen például olyan, ami Magyarországon elég gyakran megesik, hogy tökéletes szövegtudás nélkül érkezzen valaki a helyszínre. Egy további jellegzetesség, hogy a kinti színészek tökéletesen bezárkóznak a jeleneteikbe, előfordult velem – meséli Koltai -, amikor Robert Duvallal forgattam, hogy nem lehetett hozzászólni, mert ijesztő módon megrezdült, amikor az ember megfogta a vállát, mert a szerepében élt. Reggel fölvette a hozzávaló ruháját, és úgy maradt egész nap.
Mégis, kit tudna kiemelni az Este szereplőgárdájából? - kérdeztük. „A Buddyt alakító Hugh Dancyt mindenképpen. Eredetileg sokkal kevésbé volt lényeges a szerep, amit alakított, de annyira jól csinálta, hogy majdnem főszereppé vált” - felelte. Tipikusan olyan színésznek tartja az angolt Koltai, aki „olyan karaktereket tud létrehozni, hogy nem emlékszünk a korábbi szerepükre, ahelyett, hogy a „miért mindig ugyanazt” kérdést kéne feltenni esetében, mint egyébként oly sok magyar színésznél. „Vanessa Redgrave-vel pedig életem egyik nagy élménye volt, már önmagában a vele való találkozás is” - folytatja. „Erre – a könyv elolvasása után azt mondja, Lajos ez a szerep egy ajándék nekem.” - ő is tökéletes alázattal tette azt, amit mondtam neki, nem úgy kezelt, mint egy kelet-európai srácot, aki megérkezett Amerikába.
„Vanessával sokszor úgy beszéltem, mint egy gyerekkel – osztotta meg velünk Koltai. És elfogadta. Mondtam neki, hogy nem, még nem alszol el, még nem, még nem, most kezdesz, és így tovább... Szerettem volna érzékeltetni azt a ritmust, ahogy elalszik, és amikor felébred, a lánya (Natasha Richardson, aki az életben is a gyermeke) beszél hozzá, és visszaalszik. Hát ez egy olyan szépségű, fantasztikus dolog, azt le kellett diktálnom. Alig tudtuk kivágni ebből a filmből a hangomat a végén. Mert még mindig volt egy kicsi itt is, meg ott is. Az a nagyon pici zaj, az én hangom, az még mindig hallatszott. Napokon keresztül irtották, szerencsére már megvannak a gépek hozzá.
 |
| Hugh Dancy, aki főszereplővé játszotta magát |
Igaz-e, hogy az Este női film? – tettük fel a vetítés után sokakban motoszkáló kérdést. „Nem” - hangzik a kategorikus válasz. „Szerettem volna egyetemes kérdéseket felvetni, ezeket pedig férfiak nélkül nem lehet megoldani. Nézze meg például Buddy szerepét, ez a történet róla is legalább annyira szól, mint a női karakterekről.” Koltai szerint a film további fontos férfi-női közös problémákat vet fel, olyanokat, mint a gyerekvállalás például. „Nem lenne baj, ha női film lenne, de hát nem az.”
Mik a további tervei? Magyar film szerepel-e közöttük – érdeklődtünk? „Most akartam csinálni egy 1956-ban játszódó szerelmi történetet, de nincs meg hozzá az anyagi fedezet, se a színészek” Angolul beszélő magyar filmre készült Koltai, Amerikai játék munkacímmel. Tibor Fischer A béka segge alatt című regényéből.. „Régóta bíztatnak, hogy rendezzem meg, de nem akar összejönni. Ehelyett most úgy néz ki, megint egy amerikai filmet forgatok, az Esté-hez hasonló emberszabású történetet.” - vázolta a közeljövő terveit a filmnhu-nak Koltai Lajos.
