Szomjas részletesen mesélt pályájának kezdetéről. A műegyetem építész karáról került át a második Herskó-osztályba, 1200 jelentkező közül választották ki. Piarista neveltetése és a családját ért kitelepítések nem voltak épp a legkiválóbb ajánlólevelek, de az Aczéllal jó kapcsolatot ápoló osztályfőnök keresztülvitte akaratát. A főiskolára bekerülve többek között osztály-, majd később alkotótársa lett a Könnyű testi sértés operatőre, Grunwalsky Ferenc is.
A rendező beszélt a szabad szellemű oktatásról és arról, hogy Herskónál elvárt volt a filmforgatást megelőző kutatómunka, amiben kifejezetten otthon érezte magát. 1968-ban végzett a főiskolán és a BBS-ben kezdett dolgozni, ami számára „egy antidemokratikus rezsimben egy teljesen demokratikus sejt volt”. Itt plenáris viták folytak a forgatókönyvekről, és a „nincs bemutatási kötelezettség” jelmondata okán szabad kezet kaptak. Többek közt Grunwalsky Ferenccel, Gazdag Gyulával, Magyar Dezsővel és Ember Judittal létrehozták a szociológiai filmcsoportot. Ő maga ezzel a témável szemben mindig is érzékeny volt: „lefényképeztük azt, amit találtunk”. Látásmódját legfőképp két átélt dolog határozta meg: az egyik '56, a másik a rock' n roll. Mesélt a zene fontosságáról életében. Ott volt az Illés indulásakor és hamar rákapott a Táncház-mozgalomra. Mire első nagyjátékfilmjéhez jutott, ezek nála összeforrotak. Filmbeli gyökereit emellett a kaland-történetekben találta meg, ami magyar vonatkozásban a betyárvilágot jelentette számára. Ehhez nem volt rest vidéken sok időt folklór-gyűjtéssel tölteni.
Könnyű testi sértés - részlet
A Könnyű testi sértést sikeres film lett. 1984-ben Berlinben jelölték az Arany Medvére, később Wim Wenders cége forgalmazta az amerikai mozikban. A film világának ötlete az volt, hogy létre kellene hozni egy valóságra épülő, mai történet, amiben megvan a kalandfilmek izgalma és érdekessége is. Szomjas magáról a sztoriról egy újságcikkben olvasott. Felkereste az eredeti szereplőket, kit a börtönben, kit a lakóházban, hogy magnóriportokat készítsen velük. Operatőre Grunwalsky Ferenc lett, akivel ez volt az első közös munkájuk. A koncepció egyszerű volt, a film pedig olcsó, nagyjából fele egy akkori nagyjátékfilm költségvetésének.
A történet komikus alaphelyzetét az adja, hogy a börtönből kiszabaduló Csaba (Eperjes Károly), Éva felesége (Erdős Mariann) és annak új pasija, Miklós (Andorai Péter) egy kétszobás lakásban kénytelenek elviselni egymás társaságát. Szomjas elmondta, hogy általában nincsenek konkrét elképzelései egy adott figuráról. Csak jó történet és hozzá jó szituációk kellenek, amiben hagyhatja színészeit érvényesülni, legfeljebb farag belőlük. Szerinte a harmadik felvételre mindig összeáll a jelenet, utána már csak romlik. A film egyfajta klausztrofób hangulatának, az állandó bezártságnak politikai éle is volt: a börtönből ki - börtönbe be érzés a rendszer zárt világát jellemezte, akár az ágy mellett álldogáló rendőr pofátlansága. A rendező mesélt a szereplőválogatásról is. Szamócának, azaz Eperjes Károlynak nem volt túl jó imázsa akkoriban, erre felhíták a figyelmét is, de ő ragaszkodott hozzá (és milyen jól tette). Erdős Mariann civilként vállalta a főszerepet, korábban egy intézetis lányokról szóló dokumentumfilmben hívta fel magára a figyelmet. Szomjas célja az volt, hogy a bevágásra került interjúrészleteket az eredeti szereplőkkel vegye fel, de az anyán kívül senki sem vállalta, hogy a kamerák előtt is elmondja a történetét. Így ezek a szerepek is kiosztásra kerültek, a színészek pedig a magnófelvételek hanganyaga alapján teremtették meg a karaktereket.
A filmet nézve – ami a formanyelvet illeti – egy kísérlet szereplőjeként éreztem magam. Szomjas szeret elidegenítő effekteket alkalmazni, azaz a befogadóban tudatosítani, hogy filmet lát. Míg más munkáiban ezt a célt szolgálják a feliratok, a Könnyű testi sértésben erre hivatottak a bevágott interjúk, illetve, hogy egyazon mozdulatot akár kétszer is visszajátszik, de nem pont ugyanabból a kameraszögből vagy plánból. E mögött ott van az a gondolat, hogy az adott történésnek bizony több szemszöge létezik, így az elidegenítésen túl ez formai metaforája a relatív nézőpontnak. Grunwalsky Ferenccel közösen választott személyes stílusuk egyik alapja tehát az elidegenítés. E személyes közlésmód fontos mottója továbbá „a rendetlenség szépsége”, azaz, hogy minden kissé „csálé”. Ebbe beletartozik az is, hogy a kompozíció középpontja nem ott van, ahol lenni szokott, vagy a színek merészen váltakoznak (sárga, kék, natúr színes, fekete-fehér), a fénybeverés, a dekomponáltság, netán az azonos plánok egymásra vágása, sőt, még a vegyes nyersanyagra forgatás is (persze ehhez az alacsony költségvetésnek is volt köze).
A szabálytalanságok e szenvtelensége teremti meg azt a személyes szemszöget, amit ők képviselnek, emellett ezekkel az eszközökkel képesek folyamatosan fenntartani a nézőben a feszültséget és a figyelmet. A rendező és operatőr között folyamatos volt a diskurzus a forgatások során. Ennek oka az is, hogy Szomjas György képérzékeny rendező lévén nem hagyta rá a képalkotást teljes mértékben az operatőrére. Ez annyira fontos volt számára, hogy a technikusokkal beépítetett a kamerába egy kis keresőt, pedig monitorról dolgozni akkoriban pedig ritkaságnak számított.
Az anekdoták, fotók, érdekességek és kulisszatitkok után, ahogy ez a filmklubban lenni szokott, Szomjas röviden reagált a magyar filmszakma jelen helyzetére és alakulására, miszerint Andy Vajna rendszerét elvben nem, de a gyakorlatban elfogadja.
