"A személyiség és ezen keresztül a morál határainak elmosása így a földrajzi határátlépések leképeződésének tekinthető: a dán-svéd-norvég-brit koprodukcióban készült Testvéred feleségét… hősei valójában nem csupán azzal küzdenek meg, hogy vajon melyikük a családfő, de szimbolikusan a műegész nemzeti identitásának dilemmáját is tükrözik. A hollywoodi remake – mint eredendően önreflektív forma – csupán felerősíti ezt a sajátosságot, miközben a mű identitását egyértelműen amerikaiként határozza meg, ezzel együtt az esetleges morális skrupulusokat is kiegyengetve és nem mellékesen a tengerentúlról átszármazott zsánersémákat is visszaimportálva a forrásvidékre.” Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
„Ahogy azt az animációs dokumentumfilm meghatározása kapcsán fentebb megállapítottam, a hangsávon található dialóg az, ami a filmek dokumentumjellegéért felel és a legközvetlenebbül működik a valóság lenyomataként, lévén az élőszó az egyetlen olyan elem, amelyre a filmalkotóknak nincs befolyása.” Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról
„Az avantgárd a filmtörténet kitagadott mostohagyermeke, aki csak látszólag vigasztalódik a képzőművészet és a modern irodalom elvont formáival: a klasszikus mozifilm közönségének figyelmére áhítozva titkon a fantasztikus műfajok hatására törekszik. Ezt felismerve a tehetős és domináns családfő, Hollywood ravaszul kihasználta, és – ahogy minden más renegát formát – magába olvasztotta az avantgárd megragadhatatlan képörvényeit. Az Álomgyár által elcsábított tiszta film visszamenőlegesen vált „kísérleti” filmmé.” Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben
„Tarr azonban láthatólag nem hajlandó felnyitni mauzóleumát, a vidék Eszméjének igazsága fontosabb számára a filmnél, vagyis hajlandó magát a filmművészetet is eltemetni, ha az elbeszélni kívánt dogma immár csak a sírboltban képviselhető. Jean-Luc Nancy francia filozófus szerint az igazság manifesztációjaként felfogott művészet visszavonhatatlanul a múlthoz tartozik, a nagy metafizikus kalandnak csak a lenyomatai maradtak fenn, és a kortárs művészet ezeket a nyomokat gyűjtögetve fordul vissza rejtélyé változott eredete felé. A torinói ló is felfogható egy ilyen nyomkövetésnek, ugyanakkor félő, hogy a Mű mégis hagyja magát elcsábítani a maradványjellegét kinyilvánító rejtély által.” Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
További információ, az árusító helyek listája, megrendelés, a folyóirat honlapján: www.prizmafolyoirat.com
Ezt a szép reklámot pedig Lichter Péter készítette a Prizma folyóirat számára:
