„Jensen forgatókönyvei alapjaiban rengetik meg az emberi autonómiába vetett hitünket, amely módosult formában ugyan, de Kant óta uralja a helyes emberi létről való gondolkodásunkat. Nem pusztán az fantazmagória, hogy az emberek képesek lennének racionalitásuk által önmaguk számára morális törvényeket szabni (hiszen sem nem racionálisak, sem nem eredendően morálisak); az emberek többsége egyáltalán nem a saját életét éli.” Réz Anna: Mesék egy jobb etikáról – Racionalitás és moralitás Jensen filmjeiben
„A közelmúlt dán filmjének a következő évtizedekben nyomdába kerülő filmtörténeti kötetek feltehetően bérelt oldalpárt biztosítanak, hiszen képes volt adekvát válaszreakciót kidolgozni a hollywoodi fenyegetésre. Noha a rendezők menet közben valamelyest elhagyták a Dogma inspirációjára elterjedt dokumentarista formát, és láthatóan egyre többen dolgoznak ízléses kompozíciókkal és világítással, a realizmus vezérelvét legtöbben megtartották. A Dogma- mozgalom valódi öröksége tehát az a tanulság, hogy alacsony költségvetéssel, (melo)drámai történetekkel és szakemberi tudásról árulkodó forgatókönyvekkel megteremthető, illetve
fenntartható egy nemzeti filmgyártás híre.” Roboz Gábor: A kapcsolatok rákfenéi – A kortárs dán szerzői film főbb alkotói és törekvései
„A rendező világának különlegessége végeredményben két alapvető, a filmszerű nézői élmény alapját biztosító konvenció tudatos felszámolásán alapszik. Célja az, hogy megszüntesse a nézőt levegőnek tekintő „színjátékot”, ezért egyrészt felhagy a jelenetek plánokra darabolásával, a közelik és távolik nézésirányoknak megfelelő váltogatásával, másrészt szereplői gyakran néznek közvetlenül a kamerába, vagyis a nézőre.”
Gyenge Zsolt: A jólét fasizmusa – Roy Andersson, a mozi Brechtje
„A norvég horror a természetfeletti elemek nélkülözésével, a couleur locale minden darabban feltűnően hangsúlyos szerepeltetésével és a természet törvényei szerint is gyilkosságra ítélt prédafigurák kálváriájával vissza tudta rántani a nagy múltú zsánert a valóság talajára. Az északi ország horrorfilmes termése átélhető és racionális veszélyekkel készteti nagyobb azonosulásra befogadóját, így még az ezerszer látott műfaji klisék is a lokális zsáner-egzotikumok új köntösében tárulhatnak a publikum elé.” Megyeri Dániel: Porból lettél, prédává leszel – A norvég horrofilm sajátosságai
„Az izlandi filmeseknek az utóbbi években műfajtól, tematikától vagy filmstílustól függetlenül szembe kellett néznie a lokalitás vs. globalitás problémával. Így vagy úgy, de mindannyiuknak dönteniük kellett, hogy a helyi, lokális vagy a külfödi, globális közönség kiszolgálását helyezik előtérbe, netán a transznacionális megközelítés alkalmazásával megpróbálják egyszerre mindkét célt megvalósítani.” Björn Norđfjörđ: A láthatóság ára – Az izlandi film és a kis nemzeti filmgyártások érvényesülése
"A személyiség és ezen keresztül a morál határainak elmosása így a földrajzi határátlépések leképeződésének tekinthető: a dán-svéd-norvég-brit koprodukcióban készült Testvéred feleségét… hősei valójában nem csupán azzal küzdenek meg, hogy vajon melyikük a családfő, de szimbolikusan a műegész nemzeti identitásának dilemmáját is tükrözik. A hollywoodi remake – mint eredendően önreflektív forma – csupán felerősíti ezt a sajátosságot, miközben a mű identitását egyértelműen amerikaiként határozza meg, ezzel együtt az esetleges morális skrupulusokat is kiegyengetve és nem mellékesen a tengerentúlról átszármazott zsánersémákat is visszaimportálva a forrásvidékre.” Sepsi László: Örökbe fogadva – Újraforgatott Skandinávia
„Ahogy azt az animációs dokumentumfilm meghatározása kapcsán fentebb megállapítottam, a hangsávon található dialóg az, ami a filmek dokumentumjellegéért felel és a legközvetlenebbül működik a valóság lenyomataként, lévén az élőszó az egyetlen olyan elem, amelyre a filmalkotóknak nincs befolyása.” Orosz Anna Ida: Testetlen hangok – A (magyar) animációs dokumentumfilmek hangi világáról
„Az avantgárd a filmtörténet kitagadott mostohagyermeke, aki csak látszólag vigasztalódik a képzőművészet és a modern irodalom elvont formáival: a klasszikus mozifilm közönségének figyelmére áhítozva titkon a fantasztikus műfajok hatására törekszik. Ezt felismerve a tehetős és domináns családfő, Hollywood ravaszul kihasználta, és – ahogy minden más renegát formát – magába olvasztotta az avantgárd megragadhatatlan képörvényeit. Az Álomgyár által elcsábított tiszta film visszamenőlegesen vált „kísérleti” filmmé.” Lichter Péter: A Kozmosz metaforái – Az absztrakt szekvenciák funkciója a hollywoodi filmekben
„Tarr azonban láthatólag nem hajlandó felnyitni mauzóleumát, a vidék Eszméjének igazsága fontosabb számára a filmnél, vagyis hajlandó magát a filmművészetet is eltemetni, ha az elbeszélni kívánt dogma immár csak a sírboltban képviselhető. Jean-Luc Nancy francia filozófus szerint az igazság manifesztációjaként felfogott művészet visszavonhatatlanul a múlthoz tartozik, a nagy metafizikus kalandnak csak a lenyomatai maradtak fenn, és a kortárs művészet ezeket a nyomokat gyűjtögetve fordul vissza rejtélyé változott eredete felé. A torinói ló is felfogható egy ilyen nyomkövetésnek, ugyanakkor félő, hogy a Mű mégis hagyja magát elcsábítani a maradványjellegét kinyilvánító rejtély által.” Nemes Z. Márió: A vidék gyászolása – Tarr Béla: A torinói ló
További információ, az árusító helyek listája, megrendelés, a folyóirat honlapján: www.prizmafolyoirat.com
Ezt a szép reklámot pedig Lichter Péter készítette a Prizma folyóirat számára:
