Külön öröm az örömben, hogy az Informatikai és Hírközlési Minisztérium szárnyai alá vette a rendezvényt, a torna fővédnöke volt Dr. Csepeli György, a minisztérium politikai államtitkára, aki személyesen is kivette részét az ünnepélyes záróceremóniából. Az eseményt ráadásul nem csak a Millenárisra elzarándokolók élvezhették, a Filmmúzeumon a fesztivál estéin vetítették az előre elkészített alkotásokat, sőt, akár otthonról, SMS-ben szavazva véleményt is nyilváníthattak a távolmaradottak. A Cinetrip korábban is együttműködött a Filmmúzeummal, hetente kétszer láthatóak a csatornán régi filmeket újrakomponáló zenés képsoraik. Angliában a műfaj tévés alkalmazása fejlettebb infrastruktúrával rendelkezik, az Addictive TV-n a műsorok nagy részét zenével kísért, VJ-k által mixelt képi anyagok teszik ki, többek között a NASA archívumát hasznosítják újra ilyen módon.
A VJ elnevezés azokat a vizuális területen tevékenykedő szakembereket illeti meg, akik a DJ munkáját kiegészítve vidófelvételeket, illetve animációkat kevernek élőben a partikon, majd a végeredményt projektorral vetítik ki A fesztivál zsűrijében a VJ-zés prominens külföldi személyiségei sorakoztak fel, a Resolume VJ szoftver létrehozói, Graham Daniels az Addictive TV vezetője, valamint Andrew Stiff a D-fuse VJ-csapat tagja, és a Camberwell egyetem tanára. A magyar vizuális kultúra nevében pedig Sugár János a Képzőművészeti Egyetem Internmédia tanszékének tanára, valamint Erdélyi Zsolt aka Superman nyilvánított véleményt.
Rajtvonal
A számos külföldi és vidéki fellépőt felvonultató seregszemlére összesen 56-an neveztek, akik a kitűnő szervezésnek hála, nagy számú érdeklődő előtt mutathatták be mesterségük csínyeit. A nevezők három különböző kategóriában mérhették össze tudásukat, melyeket a következő fantázianevekkel illettek a rendezők: konzerv, sampion, illetve tusa. A vetítések kora délután kezdődtek, és az éjszakába nyúlóan folytatódtak, majd a nap végére pontot téve ismert hazai DJ-k szolgáltatták a talpalávalót az addigra káprázó szemű közönségnek.
Kiengedték a szellemet a konzervből
A délutáni blokkokban a korán érkezők a konzerv kategória nevezőinek pályaműveit tekinthették meg, melyeket a visual jockey-k otthoni laboratóriumaikban előre állíthattak össze. Sajnálatos módon a hazai pálya sok tapasztalt rókája távol maradt a rendezvényről, viszont sok fiatal VJ kaphatott visszajelzést munkájáról. Amennyiben a VJ Torna valóban hagyománnyá válik, akkor az egymással való megmérettetés hatására a természetes szelekciónak engedelmeskedve egyre igényesebb alkotásokkal találkozhatunk majd.
A Cinetrip VJ Torna01. változatos kínálatában szerepelt többek között egy a kilencvenes évek home videóit megidéző, Disneyland-béli emlékeket összegyúró kompiláció, vagy egy másik szociológiai ihletettségű mű, Csiszár Péter munkája, melyben az 50-es évek Amerikájának háztartási eszközeivel járnak táncot Anorganik zenéjére a technikásan manipulált háziasszonyok. Némi társadalomkritikát véltünk felfedezni a Telesport team opuszában, melyben a Kendermag tüntetés ellentüntetői voltak a főszereplők, sípjaik hangos ciripelésésvel csiklandozva a közönség hallójáratait. Több lírai alkotás tarkította a mezőnyt, ilyen volt a Lotusfusion öreg tripeseknek kötelezően ajánlott munkája, vagy a Strictly Vision tűzzel táncoló emberpárja, mely inkább egy hagyományos rövidfilmre hasonlított. Kult-témák is megihlették a pályázókat, láthattunk hazai deszkástrükkökből összeállított videót, és a Wonderful Days című dél-koreai anime felismerhetőség határáig roncsolt, a Decoders csapat által megálmodott változatát. A beküldött alkotások nagy része saját videók keverésére helyezte a hangsúlyt, igaz, a végeredményt legtöbben a resolume VJ-program segítségével állították össze, melynek holland készítői a zsűrizésen túl is aktív résztvevői voltak a fesztiválnak, szombaton előadást tartottak az általuk készített programról. A külföldi résztvevők magas technikai képzettségről tettek tanúbizonyságot, sok esetben lekörözve a hazai gárdákat. A Motor.automatique Fashben gondolta át az Alexanderplatz látványát, míg a brit Photon Shepperds VJ csapat egyik etűdjében egy bájosan bukfencező PVC-henger kapta a főszerepet, ugyanakkor mások a 3D területén villantottak.
„Ez élő VJ volt!”
Az est leszálltával élő VJ-szettek kerültek terítékre, a kevert anyagok repertoárja a balatoni nyugdíjas emlékcsokortól, álmos cicák és egyéb állatfajokon keresztül haveri arcok egyvelegén át ívelt. Egy szlovák ifjú saját készítésű VJ-szoftverével kápráztatta a közönséget, melynek segítségével meglepő hatásokat csikart ki a hozott nyersanyagból. A kedélyek a Horror Brigád vetítése alatt hágtak a tetőfokra, a régi horrorfilmekből benyesett rövid, velős szemelvényekben a guruló fejek és halálravált arckifejezések vitték a prímet. A média tömegmanipulációját kifigurázó vidám képsorokkal hódított Rio Rokoko, interaktív flash-animációval rukkolt elő francia nemzetiségű Phormazero. A sampion névre keresztelt élő vetítések blokkjának erénye volt, hogy a zsűri tagjai minden produkciót szóban méltattak, ezáltal az addig passzív közönséget is véleményalkotásra ösztönözték. A zsűri helyenként vitatható és szűkszavú kommentárjának ellensúlyozásaként a nézősereg zajos ellenreakcióba lépett.
A harmadik nap estéjén párbajban estek el sorra a tusa kategória nevezői, ők szereplés előtt negyed órával kapták meg a feldolgozásra váró nyersanyagot, majd helyben keverték a loopokat. Ebben a műsorszámban mutatkozott meg igazán, ki mennyire VJ a talpán. A végső összecsapás két külhoni mester, Zden és Phormazero között zajlott, az utóbbi javára.
Győzelem, babérok
A háromnapos fesztivál záróakkordjaként sor került a díjak átadására, melyeknek értékét egy profi projektor egyszeri használati joga emelte. A közönség díját Légrádi Lajos repülőgépész PAX című alkotásával vehette kézhez. Az otthon készült munkák közül a Cinetrippel korábban többször együttműködő Medence Csoport Glass House című opusza vitte el a pálmát, vagyis egy bőröndben álcázott régi monitort ábrázoló öntvényt, a Cinetrip VJ Torna „oszkárját”. A progresszívnek nem nevezhető döntés nyomán a konzervativizmus, illetve a hazabeszélés vádja is felmerült. Az élő vetítések közül a Rio Rokoko vizuális fantáziálását találta a zsűri a díjra legérdemesebbnek. A látottak és hallottak nyomán beigazolódni látszik a torna szervezőinek nem titkolt célja, a megfelelő fórumokon megindult a párbeszéd a hazai VJ-zés mikéntjéről. Három nap vizuális tobzódás után bőséges tanulsággal térhettek meg otthonukba az egyszerű érdeklődők is, és azok a szakmabeliek, akik az idei fesztiválról lemaradtak, már gyűjthetik a loopokat a jövő évi visszavágóra.
