Filmhu: Ápriliy Zoltánnal ez egyetem alatt együtt hoztátok létre a Daazot. Mi adta az ötletet? Szerettetek volna csinálni valamit az egyetem mellett, vagy azt éreztétek, hogy egy ilyen oldal hiányát?
Deák Dániel: Moziban és tévében nem vetítettek kisfilmeket, fesztiválokon lehetett látni őket, de akkor még sokkal kevesebb ilyen rendezvény volt. Azt éreztük, hogy kisfilmeknek itthon nincs megjelenési formája, és akkor az internet tűnt alkalmas terepnek rá. Más webes világot éltünk, például a Facebook is alig hagyta el a Harvard falait, a YouTube sem volt ennyire meghatározó oldal, 2005-ben indult. Mi éppen akkoriban kezdtünk el ötletelni a dolgon, majd pedig a garázsverzióval 2007-ben jöttünk ki; fejlesztgettük, beletoltunk pénzt és energiát, ami akkor, egyetemistaként nagyon soknak tűnt, és legnagyobb meglepetésünkre egyszer csak kész lett. Visszatekintve elképesztő eredménynek tűnik, hogy működött, megtalálta a közegét. Befektetési ajánlatok is érkeztek, amiket nagyon büszkén visszautasítottunk.
(fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Ezt ma már bánod?
D. D.: Talán van egy részem, ami bánja, de közben azt gondolom, hogy tök jó, hogy a Daazo organikusan tudott fejlődni, és nem volt külső kényszerítő erő. Borzasztóan hittünk a saját lelkesedésünkben, és mindig is nagyon fontosnak tartottuk a függetlenségünket, persze nyilván annak is lettek volna előnyei, ha egy professzionális befektető szárnyai alatt fejlődtünk volna.
Filmhu: Egy ideig ketten csináltátok az oldalt. Mi volt az a löket, amikor úgy döntöttetek, hogy fel szeretnétek duzzasztani a Daazo-t, és nagyobb csapatot rakni mögé?
D. D.: Nyertünk az Európai Unió MEDIA pályázatán, (ezt most már Kreatív Europának hívják). Nekünk is komoly meglepetés volt. Sokan le akartak beszélni minket, mert azt gondolták, hogy ez túl bonyolult pályázat, nagy cégeknek szól elsősorban, úgysem tudjuk teljesíteni a bonyolult pályázati követelményeket. Végül mégis megkaptuk azt az összeget, ami persze valóban nevetségesen kevés volt az összes többi pályázóhoz képest. A MEDIA programról egyébként tudni kell, hogy csak akkor kapják meg a projektek a teljes támogatást, ha az összköltségvetés 50%-át máshonnan elő tudják teremteni. Meg kell dolgoznunk tehát azért, hogy megkapjuk a támogatást.
A képre kattintva online lapozgathatod a World of Shorts magazinokat!
Filmhu: Alapvetően az volt a célotok a Daazoval, hogy egy olyan oldalt hozzatok létre, ahol művészi igényű kisfilmeket lehet megtalálni a neten. Közben elkezdtetek egyre több más dolgot is csinálni, mint például a World of Shorts print magazint. Ezek olyan kiegészítő tevékenységek, amellyel meg tudjátok szerezni a másik 50%-ot?
D. D.: Abból a szempontból nehéz helyzetben voltunk, hogy a Daazo nagyon kicsi, nagyon új cég volt, ami kis országból jött, ezért fontos volt, hogy hitelesítsük magunkat. Amikor egy nagyobb piaci szereplőt felkerestünk, hogy partnerségbe lépjünk velük, nem nagyon értette, mit csinálunk. Akkor találtuk ki, hogy jó lenne egy print magazin, ami egyrészt hitelesít bennünket, másrészt pedig hirdet minket a filmfesztiválokon - ugyanis korábban azzal próbálkoztunk, hogy hirdetési felületet vettünk az adott fesztivál katalógusában, és bár munkában nyilván nem, de pénzben körülbelül ugyanannyiba került, mint egy ilyen magazint megcsinálni. Aztán a WOSH egy idő után önmagában is életképessé vált, mert nagyon sikeres lett.
(fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: És kisfilmes fesztiválba miért vágtatok bele?
D. D.: Alulról jövő kezdeményezés volt. Nem volt Filmszemle, de készült egy csomó rövidfilm, és megkerestek minket fiatal kisfilmesek, elsősorban Nagypál Orsi és Schwechtje Mihály, hogy milyen jó lenne, ha a Daazo ennek az élére állna. Az első Friss Hús két napig tartó vetítéssorozat volt a Toldiban, ennek a sikerére épülve csináltuk meg a fesztivált tavaly. Idén a nemzetközi szekcióban lesz, az Oscar-díjas kisfilm, a The Phone Call, és a Bad at Dancing, amely a Berlinalen nyert. Fontos számunkra, hogy a nemzetközi szekcióban nagyon jó filmeket hozzunk el a világ minden tájáról. A magyar program esetében pedig el kellett döntenünk, hogy mennyire szelektált, minőségi tartalmat szeretnénk bemutatni - de akkor jóval kevesebb filmet vetítünk -, vagy pedig filmszemléset játszunk, és egy teljesebb spektrumot mutatunk. Végül az utóbbi mellett döntöttünk, mert azt láttuk, hogy van igény arra, hogy a filmesek valahol össze tudjanak gyűlni. Természetesen van szelekció itt is, de inkább panorámaként érdemes rá tekinteni.
Filmhu: Minden nagyobb európai filmfesztiválon jelen vagytok. Miért tartottátok ezt fontosnak?
D. D.: Muszáj ott lenni, mert csak ott tudsz találkozni bizonyos emberekkel. Sok partnerünket fesztiválokon ismertük meg. A kisebb fesztiválok különösen alkalmasak a kapcsolatépítésre, mert ott intimebb a viszony, meg kevésbé leterheltek a résztvevők különböző programokkal. Például így találkoztam a Domenico La Portaval, aki a Cineuropanak a főszerkesztője, aki azóta jó barátom lett és erős partnerünkké vált.
Filmhu: A látogatottság tekintetében mennyire érzékelhető, hogy egyre többen ismernek titeket külföldön is?
D. D.: Szerencsére a magyar és a külföldi látogatók száma is növekszik, de szeretném, ha a külföldi kattintások száma még inkább növekedne, és főleg a nagyobb országokban, Franciaországban és Németországban, mert igazán kelet-közép Európában vagyunk erősek. De amikor közeledik Cannes, vagy a Berlinale, akkor mindig nagyobb az érdeklődés a weboldalon, mert azokon a fesztiválokon erős a jelenlétünk.
Filmhu: Látható az oldalatokon, hogy van egy “festival strategy service" szolgáltatásotok is. Úgy érzitek, hogy már vagytok annyira tapasztaltak ebben ügyben, hogy bevállaljátok kisfilmek nevezését, fesztiválokon való egyengetését?
D. D.: Rengeteg fesztivál van Európában és a világon, sőt egyre több, és a legtöbb filmes számára átláthatatlan már ez a világ. Mi pedig azt gondoljuk magunkról, hogy már régóta járunk fesztiválokra, és elég jól átlátjuk, hogy milyen filmet, milyen fesztiválra érdemes küldeni. Nincsen recept, az egyes filmeket kell valahogy pozicionálni. De nem csak ez szerepel a szolgáltatásunkban, hanem a nevezéssel járó adminisztrációt is vállaljuk.
Körülbelül egy éve vágtunk bele, és folyamatos átalakulásban van ez a szolgáltatás, mert mostanra a forgalmazással is összemostuk. Van olyan csomagunk, amelyben forgalmazóként és fesztivál ügynökségként is képviseljük a filmet. Sokan jelentkeztek ez alatt az év alatt, de mivel ez egy fizetős szolgáltatás, azok a filmek, amellyel valóban tudunk foglalkozni, limitáltabb számúak, mert a fesztiváloztatásba a filmesnek - legyen az a rendező, vagy a producer -, be kell fektetnie.
(fotó: Valuska Gábor)
Filmhu: Meghirdettetek egy kisfilmes pitch forumot is. Azt éreztétek, hogy van rá igény? Vagy úgy gondoltátok, rá férne a pitchelés a magyar kisfilmekre?
D. D.: A magyar filmes közélettel nem voltunk megelégedve. Azt láttuk, hogy nagyon kevés olyan esemény van, amin szakmai programok vannak és nagyon sok magyar filmes számára új jelenség, hogy pitchelni kell. Pedig Európában közhely: minden második bokorban van egy pitch forum.
Nem csak konkrét eredmények miatt fontosak ezek az események, nem csak azért, hogy megnyerd a fődíjat, vagy találj egy producert, hanem azért is, mert nagyon sokat tud segíteni a filmterven, ha az alkotó össze tudja foglalni öt percben, hogy miről szól a filmje, és el tudja mondani ezt egy szakmai közönségnek. Szerintem a magyar filmeseknek is meg kell tanulni azt, hogy hogyan kell pitchelni, mert nagyon sokszor azt érzem a filmeken, hogy átgondolatlanok, pont azért, mert nincs lehetősége elmondani az ötletét egy szakmai csapat előtt, nincs visszajelzés, ahol elkezdik megvitatni, és ahol rá van kényszerítve, hogy egy kicsit máshogy gondolkodjon. Erre állami támogatással nincs lehetőség a kisfilmek esetében.
A zsűrink Lovas Balázs és Ruttkai Zsófi forgatókönyvírókból, Simó Györgyből és Pusztai Ferenc producerből áll. A díjat pedig Lovas Nándi fiatal, nemrég elhunyt producer emlékének szenteljük.
Filmhu: Mennyiben változott a Daazo szemlélete az elmúlt nyolc év alatt?
D. D.: Amikor elkezdtük, radikálisan az online felületben gondolkodtunk. Ehhez képest szépen lassan hozzá értek az oldalhoz olyan tradicionálisabb dolgok, amik akkor eszünkbe sem jutottak. A WOSH magazin és a Friss Hús fesztivál nagy fontos lett a Daazo életében, már látjuk azt, hogy ezeknek van létjogosultságuk. Vannak bizonyos filmek, amelyek online felületen egyáltalán nem működnének, de egy fesztivál kontextusban nagy az érdeklődés irántuk. Ha bizonyos cannes-i, berlini, vagy oberhauseni versenyfilmet kiragadnánk az adott fesztivál kontextusából, és csak úgy felraknánk a netre, akkor talán értelmezhetetlen lenne, így meg, ha az esemény koncepciójába helyezve műalkotássá válik. Olyan, mint, amikor kiviszed azt a bizonyos piszoárt a múzeumból, akkor csak egy közönséges piszoár lesz belőle.
Filmhu: Vannak egyéb terveitek a Daazoval?
D. D.: Már most is elég szerteágazó a tevékenységünk, ezért most biztos nem fogunk még valami újba kezdeni. Amit nagyon szeretnék, ha a magyar filmes közéletet ébren lehetne tartani. Partnereket is keresünk ehhez, akár a Filmalappal, akár az NMHH-val, vagy azokkal a cégekkel, akik hajlandóak filmbe invesztálni. Fontos lenne, hogy a filmesek találkozzanak.
