vitavezető: Orsós László Jakab, opponens: Németh Gábor

Orsós a bevezetőjében kiemelte, hogy ritkán történik meg, hogy egy sikeres könyvből, ilyen gyorsan készüljön film. Majd azzal a "kisiskolás" kérdéssel nyitotta meg a vitát, hogy tulajdonképpen "miről is szól a film?"
Németh elmondta, hogy azért lett szerinte ilyen nagyszerű a Jadviga párnája, mert a könyvnek egy olyan értelmezését láthattuk, ami gyakorlatilag ábrázolhatatlan, aminek a középpontjában a szenvedély bemutatása áll. Kiemelte még, hogy a film egyik erőssége, hogy értelmezéséhez, nincs szükség a könyv ismeretére.
Deák Krisztina szerint a szenvedély ábrázolása megoldható feladat, pontosan a mozgókép teszi ezt leginkább lehetővé, elsősorban az arc, a tekintet révén.

Balogh Gábor elmondta, hogy a film fényképezése is színészcentrikus volt, tekintetközvetítésre kellett koncentrálni, kiváltképpen a szeretkezéseket bemutató jeleneteknél. A szeretkezések fényképezése közben mindig látni kellett a szemet.
Deák hozzátette, hogy ezeket a jeleneteket nagyon nehéz volt megcsinálni, hiszen a filmben elsősorban a szeretkezések szólnak a lélek történéseiről, a kapcsolatokról. A próbák során ezért arra koncentráltak, hogy hol álljon a kamera, melyik az a szög, amelyből leginkább lehet látni a tekinteteket. Nagy segítség volt, hogy a könyvben ezek a jelenetek igen mélyen meg vannak írva, tehát a szituációt ismerték mindannyian, így alig kellett a színészeket instruálni.
Závada Pál, a könyv írója elmondta, neki tetszett a film, elsősorban azért, mert az eredetiregényből a legerősebb szálat ragadta meg, ez pedig a szenvedély, az érosz ábrázolása. Ezt a feladatot neki a szövegben nehezebb volt megoldani. A színészek arca a filmben elementárisan és tömören 'beszélt' erről, meggyőző volt.
A rendező a szereplőválogatás kérdése kapcsán kifejtette, hogy az igencsak tudatos volt. Egymáshoz válogatta a szereplőket. Jadviga megmagyarázhatatlan vonzódását Francihoz azáltal próbálta megjeleníteni, hogy olyan férfihoz vonzódik, aki nem vonzó, míg ott van a férje, aki imádja, akinek az egész élete csak róla szól, és erőteljesen vonzó férfi.
Jadviga arcát egyszer látjuk boldognak, amikor először adja oda magát Francinak. Ebben a jelenetben csak az ő arcát mutatja a kamera, ennek a paralellje az a rész, amikor csak Andriskó tekintetét figyelhetjük, amikor bevonulása előtt Jadviga megszánja és szeretkezik vele.
Orsósnak arra a kérdésére, hogy problematikus volt-e a viszonyok ábrázolása a filmben, Deák elmondta, hogy a forgatókönyv írása közben ez nagy problémát okozott, de a forgatáson már nem, mert pontosan követték a forgatókönyvet, hogy nehogy elcsússzanak valahol.
Orsós felvetette még, hogy nem volt-e veszélyes a vidék autentikusságához ennyire ragaszkodni.
A rendező elmesélte, hogy Romvári Józsefnek, a film díszlettervezőjének volt az az ötlete, hogy menjenek el Tótkomlósra, Závada szülőfalujába, annak ellenére, hogy Závada nem 'oda írta' a könyvét. Lementek és csodálatosképpen ott minden helyszínt megtaláltak, a falu lakói intenzíven segítették a munkájukat, kellékeket, ruhákat hoztak, még Jadviga párnáját is ők adták.
Djoko Rosic színész kiemelte, hogy őt elsősorban azért töltötte el boldogság a Jadviga párnáját nézve, mert egy olyan magyar filmet láthatott, ami abszolút európai és tudja, hogy ez csakis akkor érhető el, ha a film összes készítője a szaktudásán kívül a szívét is beleadja.