A spanyolországi Santiago de Compostela, ahol Szent Jakab sírhelye található, Jeruzsálem és Róma után a kereszténység harmadik legfontosabb zarándokhelyévé vált az idők során. Az oda vezető út, az Észak-Spanyolországon átvezető Camino pedig a világörökség részeként, a maga 1800 történelmi épületével Földünk elsőszámú kulturális úticéljának tekinthető. Hívők és hitetlenek is tapossák 800 kilométeren át milliók nyomát, hisz mind a mai "macerás" világ bizonytalan, értékekért kapálózó emberei, akik a szabadságot keresik.
 
"Álarcot viselek. Ez a gondolat már évek óta foglalkoztat. Szent Jakab útján akarom megtudni, ki rejtőzik az álarc mögött." Így indult útjára a könyv zarándoka a spanyol történelem legendás tájain, lépteinek hangja elfeledett legendákat hív elő, melyek saját múltjának darabjaival alkotnak kusza masszát. Nehéz haladni a sűrű közegben, de az anyagi világ fokozatosan ritkuló képén átsejlik a felismerés: az út önmagához vezet.
 
Mind magunkat keressük, folyamatosan menetelünk, szakaszosan dolgozzuk fel és véletlenszerűen megállunk, áttekinteni. Márta István, a film zenéjének szerzője, kicsit irigyli Tolvaly Ferenc barátját, hogy ő ezt fizikailag is végigcsinálta. "Többször játszottam Eric Satti 23 órás zongoradarabját - mesélte -, ami szintén zarándokút, az ember végigtekinthet közben egész életén és magába merülhet, de nélkülözi a fizikai terhelést, ami sokat lendíthet a viszonyok kibogozásán: élet, világ, én."

"Majdnem olyan, mintha a halállal randevúzna..."
Santiago de Compostela

"A fájdalom visz előre - értett egyet Dessewffy Tibor is - elég jó fal a kommercializálódással szemben, hogy fizikailag szenved." Temesi Ferenc szerint "Aki zarándokútra megy majdnem olyan, mintha a halállal randevúzna", majd odáig jut, ahová a könyvben a külső és belső világ vibrálása is vezet: az út a jutalom.

A zarándokút Janisch Attila szerint sem más, mint egy meditáció, amin keresztül eljuthatsz magadhoz. "Az ember igazi felnőttsége, hogy megértsem, hogy egyedül vagyok. Az igazi beteljesülés az üresség, amit te töltesz fel." A könyv szerinte jobban megfogalmazza önmagunk elvesztését és megtalálását, a film legnagyobb sikerét abban látja, hogy ateista létére iszonyú vágyat érez, hogy végigjárja azt az utat, magához.

Hogy mit tegyen az, aki nem tud idemenni? "Legegyszerűbb, hogy olvassa el ezt a könyvet és nézze meg ezt a filmet. Aki belőlem olvasót csinál, az író." - mondta az író, hozzátéve, hogy bár a könyv néhol átmegy útikönyvirodalomba, szépen követhető a főhős lelki fejlődése a megrajzolt belső úton.

"Az értékválasztások zakatoló világunkban elkerülhetetlen belső pszichológiai feszültségekhez vezetnek, de a projectalapú identitás csak azt eredményezi, hogy a spirituális értékeket nem a hagyományos formában keressük" - mondta Dessewffy Tibor szociológus, de hogy ki milyenben, azt ő sem tudja megmondani. "Hogy hogyan találja meg az ember az utat? Keresni kell. Nem tudom."