Szirtes Tamás, a Madách Színház ügyvezető igazgatója a filmhu-nak elmondta, Zenthe Ferenc betegsége miatt az idei évben már nem lépett színpadra, ám távolról nyomon követte a társulat életét, amelynek 1952 óta tagja volt. A társulat igazgatója vasárnap este értesült a színész haláláról. "Csodás barátot és színészt veszítettünk el. A Madách Színház nagy korszakának tevékeny részese, alakítója volt. A színészet minden területén - színpad, film, tévé- és hangjáték - kiemelkedő egyéniség volt, akit méltán szeretett a közönség." - nyilatkozta Szirtes Tamás.
Zenthe Ferenc 1920. április 24-én született Salgótarjánban, s bár bányászmérnök édesapja kívánságára az érettségit követően először a Budapesti Közgazdasági Egyetemre iratkozott be, barátja, az akkoriban jogászhallgató, később színészfejedelem Pécsi Sándor bíztatására 1941-ben felvételizett a Színművészeti Akadémiára. Tanulmányait a második világháború azonban félbeszakította, 1942-ben besorozták felderítőnek a pesti zászlóaljhoz. A Don-kanyart a Színiakadémiának köszönhetően kerülte el, az intézmény vezetői kijárták számára a mentességet. Az Akadémia tanárai később is támogatták: egykori osztályfőnöke, a színészszakszervezet háború utáni elnöke, Abonyi Géza pártfogásának köszönhetően 1945-ben a Pécsi Nemzeti Színházban kezdhette meg karrierjét. Két évig maradt Pécsett, 1947-ben átigazolt a Győri Kisfaludy Színházhoz, majd két évvel később a Debreceni Csokonai Színház társulatához szegődött. 1952-ben állapodott meg, haláláig a Madách Színház tagja. Hosszú színpadi karrierje alatt számos fontos szerepet eljátszott (ezek közül néhányat kiragadva: Puck, majd Zuboly Shakespeare Szentivánéji álmából, Scalpin Moliére Scalpin furfangjaiban, Mikszáth Noszty fiúja, Gilles Corey A salemi boszorkányokból…), színészi érdemeinek elismeréseképpen fiatalon, már 1954-ben Jászai Mari-díjat kapott.
|
|
Szárnyaló sikerek
2x2 néha 5 |
A filmeknél is nagyobb népszerűséget hozott számára a televízió. Az 1964-ben indult A Tenkes kapitánya sorozat szerepére épp azok a tulajdonságok tették alkalmassá, amelyek az ötvenes évek vígjátékrendezőit is megfogták a színészben: széles mosoly, optimizmus, szerénység és sportos alkat. A sorozat népszerűségét jelzi, hogy 1965-ben moziváltozat is készült belőle. A Tenkes kapitányához hasonló országos népszerűséget váltott ki a nyolcvanas évek első hazai szappanoperájának, a Szomszédok Taki bácsijának megszemélyesítése. Zenthe Ferenc pályája során mintegy hetven játékfilmben és tévéjátékban szerepelt, utolsó filmszerepét – a kezdetekhez hasonlóan történelmi darabban – a 2004-es Magyar vándorban kapta.
|
|
Optimizmus és sportos alkat A Tenkes kapittánya |
Molnár Gál Péter így ír róla nemrégiben megjelent portrékötetében (Zenthe): „Zenthe Ferenc népi hősként szerzett filmes népszerűséget. 1963-ban forgatták vele a 13 részes A Tenkes kapitányát, amelyben Eke Máté szerepét alakította. Óriási sikerrel. Vív, lovagol, hujjog. Kuruc módra verekszik. Szeret. Foglyot szabadít. Furfangosan túljár a labancok elnehezült eszén. Ezer foggal mosolyog. Az istennyila sem árt neki. Visszacsempészi a mozivászonra Jávor szeretetreméltóságát, a kiapadhatatlannak tetsző kedvességet. Zenthe a legellentétesebb szerepeket csak akkor tudja eljátszani, ha úgy látja a néző: ez a színész nem is játszik, nem alakoskodik, csak egyszerűen van. A XVIII. század elejének osztrákokat agyabugyáló hősét nem történelmi múltba helyezve játszotta el, éppen az szerzett a Tenkes kapitányának annyi lelkes hívet, hogy aznapinak ábrázolta a történelmet. A raccsoló Hevesi Sándor elhíresült mondása egy hősszerelmes szakmányú színészhez szólt: „vigyázzon, kéjem, nem az a bonviván, akit szejetnek, hanem aki szejetni tud”. Zenthe Ferenc különös képességeként nemcsak partnernőire tud igaz szerelemmel nézni, hanem az egész emberiségre. A nézők természetesen áradó szeretetéért szeretik oly kitartó hűséggel.”
