Az én XX. századom digitálisan felújított változatának világpremierjéről elmondta, mennyire meghatotta őt a film fogadtatása. A jegyeket pár óra alatt elkapkodták, utána a teltházas terem előtt hosszú sorban álltak emberek, abban reménykedve, hogy valahogy jegy nélkül is bejutnak a vetítésre - mondta el Enyedi, aki 1989-es munkájával Cannes-ban a legjobb elsőfilmnek járó Arany Kamera-díjat nyerte el.
A vetítés előtt, a nézőkkel beszélgetve azt is elmesélte, hogy a fekete-fehér alkotás - amelyet a The New York Times beválogatott 1989 tíz legjobb filmje közé - azért készülhetett el egyáltalán, mert rendezőként nem olvasta el elég alaposan a német, filmgyártást támogató szervezet, a Hamburger Filmbüro szabályzatát, ez alapján ugyanis elvileg nem is pályázhatott volna hozzájuk. A Filmbüro szakembereinek viszont annyira megtetszett a forgatókönyv, hogy így is beszálltak a finanszírozásba, ami megnyitotta az utat a magyarországi támogatáshoz.
Az Oscar-díjról, és arról, hogy mekkora nyomás alá került az elért sikereknek hála, azt mondta, egyáltalán nem érez nyomást. „Voltam már fönt és lent is, sőt, olyan időszak is volt, amikor azon gondolkodtam, hogy elmegyek takarítani, hogy el tudjam tartani a gyerekeimet. Most felszabadult vagyok, és végtelenül boldog, hogy dolgozhatok” - tette hozzá.
Következő vállalkozásával, Füst Milán A feleségem története című regényének feldolgozásával kapcsolatban egy „nagy, nehéz járású hajó”-hoz hasonlította a munkát, amelynek elindításához rengeteg előkészítés szükséges. Példaként hozta fel annak a megoldását, hogy nyári és téli környezetben is forgathassanak majd, vagy azt, hogy egyelőre várni kell a női főszereplőre, a többek között az Adéle élete című filmből ismert francia világsztárra, Léa Seydoux-ra.
Forrás: MTI. Képek: jelenetek Az én XX. századomból
