Gyuszi kollégája, a rezignált Laci (Bujtor István) is azt kéri a Széchenyi fürdőben megejtettt reggeli fürdőzés után a jósnőtől, hogy csak rosszat mondjon. Harmadik munkatársuk, Kati (Bodnár Erika) pedig többször is röhögőgörcsöt kap a buli alatt, mert a mindhármuk számára előléptetést jelentő projekt lezárása egyáltalán nem úgy sikerült, ahogy arra számítottak, a programvezetői pozíciót egyikük sem nyerte el, nem marad más, csak a részeg belenyugvás.
Meszléry Judit, Bujtor István, Horineczky Erika, Esztergályos Cecília / Forrás: Alapfilmek
Ahogy a korabeli kritikájában Zalán Vince megfogalmazta, Szörény Rezsőt a Szilveszter mitikus jelentősége foglalkoztathatta. Egyszerre foglalja magába a múlttal való elszámolást és a jövő iránti reményt, de a BUÉK! értelmiségi, középosztálybeli hősei számára egyik sem lesz már érdekes a 70-es évek Magyarországán. Az önvizsgálatuk elmarad, mivel mindannyian a maguk módján kicsinyesek és önzőek, árulások sora követi egymást, ahelyett, hogy összefognának és barátként együtt képviselnének valamit a hatalommal szemben, ahogy azt megbeszélték. A Kádár-rendszer valósága megváltoztathatatlannak tűnik, emiatt az ellenzéki hevület, illetve az akkori szocialista rendszer megjavításának szándéka kiveszett a késő harmincasokból. Ahogy Szörény fogalmaz, karikatúrát akart rajzolni a saját generációjáról, azokból a tapasztalatokból dolgozott, ami őt és a kortársait megéltek, és nem a még idealista, huszonéveseket akarta megmutatni, mint a 60-as évek társadalomjobbítónak szánt filmjei.
A 70-es évek pangásáról szóló filmek, mint A kis Valentino, az Ajándék ez a nap, a vagy a Családi tűzfészek mellett a BUÉK! a kevésbé ismert közérzetfilmek sorát bővíti, amelyben épp úgy megjelennek a kor egzisztenciális problémái is, mint a lakáshoz jutás nehézsége, kiemelve azt, hogy még értelmiségi pozícióban, karrierrel sem lehetséges a megtakarítás, a feljebb jutás, hiszen az idősebbektől kell kölcsönkérni, vagy mérgező szülőkkel vagy társbérlőkkel kell együtt lakni.
Horineczky Erika, Bujtor István, Meszléry Judit / Forrás: Alapfilmek
További 6 ok, hogy miért nézd meg a filmet:
- Bujtor Istvánt, akit később Ötvös Csöpiként szeretett meg mindenki, a BUÉK!-ban egy egészen más oldalát mutatja, itt vagány, jópofa Csöpi ellentéteként, Bujtor lazaságával és cinizmusával végtelen fásultságát és szomorúságát leplezi.
- Csodálatosak a filmben a faltól falig lakkozott lambériás szobabelsők és a plafonig érő szekrénysorok.
- Amikor összezárják a szereplőket egy szobába akkor az addig széttartó dramaturgia megtelik feszültséggel.
- Az egészen különleges vizuális- és hangjátékok is említést érdemelnek, néha Robert Altmant idéző kakofónia és káosz uralkodik el egy-egy helyszínen, és absztrakt zenei kompozíciókat is kihallani.
- A film olyan tabukat is megemlít, mint '56, a szegény társadalmi csoportok, a társaság mellé verődő szövőnő személyében és a késő harmincasok családalapítási igénye is elhangzik Laci barátnőjétől, akit leterem Kati, hogy már túl öreg ehhez.
- Egész biztosan jobban érezzük majd magunkat, ha látjuk, hogy a kötelező szilveszteri bulizás már 40 éve is nyűg volt mindenkinek.
Szintén ebben az évtizedben készült Angi Verához is kapcsolódik Szörény munkája, mivel a reformszocializmusban való hit megrendülését látjuk a BUÉK! szereplőiben is – hiábavalók a próbálkozások, valaki fentről úgyis átszervez, racionalizál. Lacinak és Katinak ezért mellbevágó az a hír, hogy Gyuszi belépett a pártba, hogy talán így majd pozícióhoz tud jutni. De mintha már ő sem hinné a saját szavait, hogy mostantól nem kívülről fog kritizálni, hanem az a tisztességes, hogy párton belül dolgozik majd azon, hogy a szakmai elképzeléseik mentén javítson legalább a szűk környezetének működésén.
A kortárs magyar szerzői film rendszerváltási utáni történetéből egyébként látványosan eltűntek a BUÉK!-hoz hasonló, az értelmiségi kortársakat megszólító filmek, amelyek nem csak a jelenünk lakhatási, egzisztenciális válságaira, vagy politikai megalkuvásaira és apatikus tehetetlenségére is reagálnának. Az Egy nap vagy az Ernelláék Farkaséknál számítanak csak erős kivételnek, amelyek egy-egy erős gesztussal reflektáltak a megélhetés kérdéseire.
Szörényt már a pályája elején foglalkoztatta az ideavesztés gondolata. Első, a Balázs Béla Stúdióban készült dokumentumfilmjét a Kivételes időszakot be is tiltották, csak néhány vetítésen, szűk körben lehetett megnézni, a vetítéseket heves viták követték. A kritikák szerint dinamikus és modern szerkesztésű filmben az 1946-48 között működő népi kollégiumok, vagyis a NÉKOSZ tagjai már felnőttként, 1970-ben találkoznak, felidézik a közös múltat, és vitáznak a jelen mozgásteréről. Az önkormányzatiságon alapuló, autonóm, politikailag tudatos fiatalokat nevelő kollégiumokra az autokrata rendszerek képviselői mindig is rossz szemmel néztek, ezért is oszlatták fel a kollégiumokat a Rákosi-rendszer alatt, de a NÉKOSZ-nak mai napig ambivalens a megítélése, sokkal inkább káderképzőnek gondolják, mint demokratikus, az alacsonyabb társadalmi osztályok segítését szolgáló intézménynek. Maga Szörény sem volt túl jó véleménnyel a kezdeményezésről és ezt nem is nagyon rejtette véka alá egy korabeli interjúban.
Horineczky Erika, Esztergályos Cecília, Bálint András, Meszléry Judit / Forrás: Alapfilmek
Későbbi munkáiban is többször foglalkoztatta, mennyire közeledhetnek egymáshoz a különböző társadalmi csoportok, tanulhatnak-e egymástól, megváltoztatható-e a nehéz körülmények között felnövők sorsa, de a dokumentarizmus vagy a nagy társadalmi, generációs megfejtések helyett sokkal inkább foglalkoztatja a fikcióban megjeleníthető játékosság. A szereplőkhöz is inkább érzelmileg kapcsolódik, nem pedig egy-egy jelenséget megtestesítő típusként ábrázolja őket. Az egyének sorsa érdekli, ahogy a mesterét, Makk Károlyt is.
Makk fegyelmezett képi világát már nem feltétlenül viszi tovább, pedig a Szerelem forgatásáról Szörény híradást is készített. Az iróniával átitatott BUÉK! lazább szerkesztésű, a részben improvizációkon alapuló dialógusok hányavetisége, a szereplők egymást közti csipkelődése, amit a magánéletük kaotikussága okoz, természetesnek hat és a viszonyok kamaszos jellegét erősíti, amit a rendező szeretett volna kiemelni. A különbségek ellenére Makk elismerően nyilatkozott Szörény munkájáról:
„Kevés embert ismerek, akiben ilyen bizarr házasságra lépett az intellektus a szenvedéllyel, a ráció a hisztériával. Keveredve, egymást kiegészítve, lényegében ezek a kettősségek feszítik filmjeit, néha bizonyos dekomponáltságot is eredményezve…talán épp a szabálytalanságai teszik olyan izgalmassá Szőrény filmjeit, kü1önösen a BUÉK!-ot…legnagyobb érdeme az észrevétlen rendezés. Belesodródunk a történetbe, melynek esetlegességei hirtelen nagyon közel ugranak hozzánk, én például úgy éreztem, mintha magam is ott ülnék a vásznon…”
Bujtor István, Horineczky Erika / Forrás: Alapfilmek
Ennek a világnak a megalkotásában a rendezőt Zsombolyai János operatőr (aki később rendezőként is dolgozott) segítette, akinek a pásztázó, dinamikus kamerája, több hosszú beállításban követi a szereplőket, szűk szobabelsőkben a kivilágított gyár báltermében és folyosóin, ahol egyébként magánélet és a munkahely zavarbaejtően összefonódik.
Szörény Rezső életműve mindössze öt filmet foglal magába és ezek közül a BUÉK!-ot a legerősebb munkájaként tartják számon. Az utolsó nagyjátékfilmjét 1983-ban rendezte Talpra, Győző! címmel, ami nem sikerült annyira jól, és az alkotóműhelye, az Objektív Filmstúdió élére is új vezető került, akit csak nagynevű rendezőkkel szeretett volna dolgozni, ezért a forgatókönyveit elutasították. Később, a rendszerváltás után sem jutott újra lehetőséghez. A haláláról több hónappal a temetése után szereztek csak tudomást a pályatársai, úgy, hogy a neki küldött levél a Filmszövetségtől visszakerült a feladóhoz és az állt a borítékon, hogy a címzett elhalálozott. Így az elfeledett munkásságáról váratlan és korai halála után született néhány visszaemlékezés például Ember Judittól vagy Surányi Verától.
Ennek ellenére is a 70-es évek filmtörténetében az életműnek és kiváltképp a BUÉK!-nak egész biztosan bérelt helye van, és szerencsére arra is vannak jelek, hogy a mai közönség újra felfedezi a filmet, a Vakfolt podcast például nemrég külön adást szentelt neki. Most elérhetővé vált online, remélhetőleg így még többen kipróbálják, milyen Szörény Rezső vegyipari bulijában szilveszterezni.
A BUÉK! elérhető a Filmio műsorán.
