27 (r.: Buda Flóra Anna)
Rózsaszín szexfantáziák, orgia rendőrökkel, féktelen tánc és biciklis száguldás – így néz ki Alice 27. születésnapja, aki még a szüleivel és a testvérével él együtt egy szűkös lakásban. A családi szülinap után egy barátjával, Danival bulizzák át az éjszakát, aminek a végén Alice két rendőrrel is összeakad. Buda Flóra Anna cannes-i díjas animációs filmje egy fiatal felnőtt helyzetéről mesél, aki látszólagos céltalansága elől a testiségbe menekül, a maszturbálás és a táncolás adja meg neki azt a szabadságot, amitől kényszerű élethelyzete megfosztja őt. Az intim, benyomásszerű történet szereplői olyan színészek hangján szólalnak meg, mint Stork Natasa, Fekete Ádám vagy Szabó Simon.
27
Buda filmje mintha folyékony halmazállapotú lenne, Alice előtt a két rendőr alakja finoman hullámzik, az út hazafelé biciklizés közben elfolyik, a lány és Dani a kocsmában a pohárban lötyögő italokon keresztül néznek egymásra. Ezekkel a vizuális jelekkel a rendező nemcsak a fiatalok sodródására utal, hanem a lány szexualitását is még érzékletesebbé teszi. A 27 a bizarr asszociációktól sem idegenkedik: miután Alice rendőrökről fantáziál a szobájában, kimegy a konyhába és leül az öccsével egy asztalhoz, aki egy ponton úgy csinál, mintha fegyvert fogna rá. (BA)
Szemem sarka (r.: Erhardt Domonkos)
Discman, Nokia telefon, Ikarus busz – Erhardt Domonkos animációs filmje néhány egyszerű tárggyal idézi meg a kilencvenes-kétezres évek Budapestjét, de a színek, a formák is hozzájárulnak a retró, képregényes hangulathoz. Egy fiatal srác fölszáll a buszra, és meglát egy lányt – klasszikus alaphelyzet egy romantikus történethez. A Szemem sarka mégsem egy első látásra fellobbanó szerelmet mutat meg, hanem azt a pillanatnyi érzést, ahogyan egy összenézésből képesek vagyunk megtervezni valakivel egy közös életet. Egy gondolat, amit gyorsan el is hessegetünk. Az ilyen apró elkalandozásoknak a hétköznapokban talán nem tulajdonítunk túl nagy jelentőséget, a rendező viszont pont a képzelgés egyszerű szépségét emeli ki.
Szemem sarka
Kihajolni veszélyes! – figyelmeztet a buszon a tábla, miközben a fiú az idegen lánnyal közös életéről ábrándozik, Nóvé Soma, a Middlemist Red gitáros-énekesének zenéjére. Tényleg veszélyes kihajolni? Vagy inkább azok a társadalmi normák jelentenek veszélyt, amire itt ironikusan a táblák utalnak? A Szemem sarka egy jelentéktelennek tűnő helyzetből, összetetten, humorral bont ki egy generációs kérdést, amit a Berlinale azzal ismert el, hogy beválogatta a Generations szekciójába, ahol fiatal tehetségeknek, új hangoknak adnak helyt. (BA)
Rókavadászat (r.: Sándor Lili Dorottya)
Egy rosszcsont városi kisfiú és óvatosabb barátja az erdőben kalandoznak, róka nyomában járnak elromlott dinamittal, felderítik egy óriás szemét és a teknősbéka vízmosását. A Háy János novellájából készült kisfilmben valójában nincs semmi veszélyes vagy tragikus, de néha egy kellemes kalandhoz nincs is szükség másra, mint a gyermeki fantáziára és egy napfényes nyári délutánra.
Rókavadászat
Sándor Lili Dorottya az ELTE filmszakán készült, bájos vizsgafilmje irigylésre méltó könnyedséggel idéz meg egy bizonyos gyerekkori hangulatot, két fiatal főszereplőjétől pedig pontosan annyit vár el, amit mindannyian átélhettünk ilyen korunkban – hogy egy kicsit vesszenek el a saját meséjükben. Egy klasszikus ifjúsági filmtől talán épp csak annyi választja el, hogy a végén a realitás talajára is finoman visszarángat. (HB)
A kis hatalmasok (r.: Karácsony Péter)
Az egyszerre szórakoztató és társadalomkritikus zsánerfilmekből felénk állandó a hiány, de szerencsére rendre befut egy-egy olyan izgalmasabb darab, ahol a közönségbarát műfajiság és a mélyebb tartalom organikus egyensúlyban, egymást erősítve van jelen. Az eddigi kisfilmjei alapján nagyon úgy tűnik, Karácsony Péter ezen izgalmas határterület egyik legígéretesebb rendezője. Karácsony készített már többek között frappáns buddy cop szituációba ágyazott pillanatfelvételt a migránsozás embertelenségéről (Gyros), illetve fojtogató vidéki vadászthrillert helyi kiskirályokkal (Lesen). A bevallottan Tarantino-rajongó, nem mellesleg Nyírségből származó rendező mostani diplomafilmje is ebben a félfeudális vidéki miliőben játszódik, a véres groteszk irányába nyitva a témát.
A kis hatalmasok
Míg a kiváló Lesen nagyon fegyelmezetten a thriller műfaján belül maradt, ezúttal rendre átcsúszunk az abszurd felségterületére, ami rendkívül jót tesz a végeredménynek. Az eseményeket most is egy félresikerült vadászat indítja, de a szereplők most egy tágas vidéki házban, a rotyogó pörkölt mellett próbálnak elsikálni egy számukra kínos ügyet. A rendező úgy képes sötét humorral átitatni az egyébként korántsem vicces helyzetet, hogy a látlelet nem veszít az erejéből, sőt, még torokszorítóbb lesz. A karakterek egy-két jellegzetes ecsetvonással is életre kelnek, a történet jól csavarodik, a morbid finálé pedig frappánsan aláhúzza a címben is jelzett ítéletet. Ezek után egyre komolyabb reményekkel várjuk Karácsony Péter következő filmjeit. (HZ)
Einstand (r.: Kölcsey Levente)
...amikor valakinek a tulajdonát az erősebb jogán lefoglalják.
Kölcsey Levente filmje Bodor Ádám Konyhatitok című, a Ceaușescu-érában íródott novellája alapján készült, és jól rezonál az aktuális magyar kultúrpolitikai helyzettel is. A rendező a 2021-ben elhunyt Sziopisz Marinak címezte a filmjét, aki a Színház- és Filmművészeti Egyetem ikonikus alakja volt, a tanulmányi osztály ügyintézője, akihez minden SZFE-s diákot személyes viszony fűzött. Kölcsey egy személyes viszony megidézésén keresztül, három év távlatából emlékeztet az egyetem állami kisajátítására, amiről mindenki intenzíven igyekszik megfeledkezni.
Einstand
Egy kifőzdébe ellenőr érkezik, hogy bezárassa a helyet. Nem látjuk az étkezőt, a vendégeket, csak a két nőt, akik a szűkös konyhában, korántsem ideális körülmények között kénytelenek dolgozni, de dolgoznak. Belép az idegen a talpalatnyi térbe, a szorosra szabott, 4:3-as filmképbe, szikár, sötét alak, aki fenyegetően magasodik a fehér kötényes, apró konyhásnéni fölé. A 16mm-es nyersanyagra forgatott, egysnittes, fekete-fehér film megrázóan fejezi ki az elnyomást ott, ahol nincs jelen közvetlenül a hatalom, csak suta kiszolgálója és a tehetetlen alávetettek. Kölcsey finom, szemcsés fényei, visszafogott, csöndes dramaturgiája az einstandot nem égbekiáltó igazságtalanságként, helyrehozhatatlan törésként, hanem folyamatos, magától értetődő gyakorlatként ábrázolja, ami arra neveli az áldozatot, hogy halálsikoly helyett enni adjon kifosztójának. (BA)
Remete sziget (r.: Mariai Gábor)
A MOME Anim nagy fesztiválsikerei (például Bucsi Réka, Tóth Luca vagy Andresev Nadja korábbi alkotásai) általában személyes, szerzői művészfilmek, de az utóbbi években azért egyre több, a fesztiválszférán kívül is értelmezhető műfajisággal kísérletező diplomafilm is kikerül a művészeti egyetem animációs szakáról. Ebbe az irányba sorol be a Remete sziget is, amely mintha egy kalandos anime vagy egy Cartoon Networkös sorozat első része lenne, ami köré egy nagyobb sztori is épülhet.
Remete sziget
Kiindulópontja az, hogy a bátor kislány, Cassi egy kék virág segítségével próbálja megmenteni a világot valamiféle veszélytől, de hajótörést szenved egy ismeretlen, különös szigeten. A szigeten egy tornacipős, nihilista remete igyekszik a segítségére sietni a maga módján, miközben egy csomó mókás, az alkotói fantáziát dicsérő fura teremtménnyel futnak össze. A metafizikai síkokon átvezető utazás végül azonban elveszíti a fókuszt és valódi anti-kalandnak bizonyul, ami kedvesen mutat szamárfület a világmegmentő eposzoknak. (HB)
SÁTÁN (r.: Belső Marcell, Csihar Arion)
Azt, hogy a luxuséttermek konyhái mennyire pokoli helyek, bemutatja szinte minden gasztronómiai témájú film, de a METU-n készült vizsgafilm talán az első, ami szó szerint értelmezi ezt a toposzt, méghozzá majdnem Michelin-csillagos eredménnyel. A kisfilm metálrajongó főhőse, Dani egy passzív-agresszív séf mini-diktatúrájában gürizik éjt nappallá téve a különböző ételremekeken egy állandó szerződés és rangot jelképező vörös gallér reményében. Az évek során viszont már annyira besokalt szigorú főnökének abuzív viselkedésétől, hogy összeesküvést sző ellene annak jobbkezével. Elkeseredett próbálkozása során viszont szembesülnie kell azzal, hogy mi is az igazán fontos neki, és hogy miről hajlandó lemondani annak megszerzése érdekében.
SÁTÁN
Ónodi Eszter maga a megtestesült gonosz a beosztottjait ördögi mosollyal lealázó és megszégyenítő címszereplőként, míg Patkós Márton ismét meggyőzően ölti magára a karizmatikus lázadó szerepét, akinek egy ponton el kell számolnia a saját elveivel. Az alkotók pontosan tudják, hová szeretnének kilyukadni, hiába játszódik nagyjából egyetlen szűkös konyhában, az egész feszes, tempós, és a remek színészgárda (köztük Gulla Péter, Nagypál Gábor és Vilmányi Benett) mellett az igényes operatőri munka és a precíz vágás is egy prémium kategóriás produkció hatását kelti. Az egyetlen gond, hogy a legutolsó jelenettel túlmagyarázzák az ügyes csattanót, miközben tök nyilvánvaló, hogy hol lett volna érdemesebb elvágni. De ezzel együtt is tartalmas lakoma, eszünkbe sem jutna visszaküldeni a konyhára. (HB)
A szív kertje (r.: Hegyi Olivér)
„A légzésemre figyelek, és elképzelem, hogy a szívem egy hatalmas virágos kert.”
Mindenki más stratégiát választ olyan stresszhelyzetekre, mint amilyen például egy képzős felvételi: Dani MP3 lejátszón hallgat meditációs gyakorlatot, a monoton hang pedig előcsalogatja lelke összes kis bogarát. Képzeletében pillanatokra sikerül kertté változtatnia az egyetem kőmonstrumát, félelmei, szorongásai pedig bogarakként csimpaszkodnak rajta. Egy katica az orrára kapaszkodva retteg, a meztelencsiga az apafigura megtestesítőjeként nyáladzó szájjal csábítaná vissza a családi vállalkozásba, a vakond viszont abban segít, hogy mindenki mást totál hülyének nézzen. Hegyi Olivér (Holi) egy rapper ritmusérzékével adagolja a banalitást, a cukiságot, az elvárásoktól való szorongást, a tehetségtelenségtől való rettegést, a többi ember ostobaságától való irtózást.
A szív kertje
A gyerekrajzos vizuális világ eleve humorral keretezi a borzasztóan komolyan vett képzős felvételi alaphelyzetét, amit tovább fokoz, amikor megszólalnak a karakterek – Dani és néhány bogár hangját maga a rendező adja, aki olyan érzékkel torzít, kerekít, sipákol, motyog el szavakat, ahogyan azt semmilyen színész nem tudná, de nagyon találó az is, hogy az egyik felvételiztető tanár hangját Szirtes János performanszművész, a MOME tanára adja. A szív kertje felvillantja a művészeti képzések általános dilemmáit, és közben elképesztő svunggal visz végig egy felvételi kínos-szorongós-felszabadító folyamatán. (BA)
Fox Tossing (r.: Mira Zénó)
A 18. századi kastély kertjében rizsporos parókás arisztokraták hódolnak egy barbár mulatságnak. A rókadobálás még a brit arisztokraták körében mai napig dívó rókavadászatnál is kegyetlenebb és értelmetlenebb szokás volt, a kifinomult, tussal megrajzolt, hegyes arcú figurák viszont hatalmas örömüket lelik benne. A ketrecből kiengedett róka fejvesztve menekül a nyitott kertkapu felé, ám ehhez pányvákon keresztül vezet az útja – amikkel a két oldalt felsorakozott udvarhölgyek az égbe repítik a ravaszdit, aki ezután nagyot puffan és elhallgat. Az egyik róka viszont társaival szemben meglátja a tényleges szökés lehetőségét.
Fox Tossing
Mira Zénó Annecy-t megjárt MOME diplomafilmje megrázó alkotás és nem csak azért, mert egy különösen kegyetlen (és szerencsére) homályba merült sportot mutat be, hanem azért is, ahogyan eljátszik a szabadság ígéretével. Rámutat, hogy az uralkodó osztály a barokk korban és a napjainkban is hasonló lelkesedéssel lógatja be megkaparintható nyereményként a kiszolgáltatottaknak, és szórakozik el azon, ahogy megtöri azt, aki megpróbálja megragadni a szabadságot. (HB)
Affrikáta (r.: Gyimesi Anna)
A helyzet ugyan valamelyest javulóban, de az anyaság még mindig amolyan szent tehénként él a köztudatban, aminek csak a szép és jó oldaláról lehet beszélni. Gyimesi Anna ráadásul többszörösen is terhelt témát választ, hisz ötven feletti hősnője nemcsak egyedül neveli tinédzser lányait, de egyikük fogyatékkal élő, akit nyilván extrán félt mindentől. A horvát nyaralásból kibomló, csendesen izzó karakterdráma mégsem lesz tételszerű, a rendező ugyanis rendkívül magabiztosan teremt atmoszférát és kiváló színészekkel dolgozik.
Affrikáta
A szülői szeretet, a kötelesség, a személyes vágyak és a bűntudat szétszálazhatatlanul összetett kérdésköre minimum Kosztolányi Pacsirta című regényéből ismerős lehet. A rejtélyes Affrikáta cím egy hotel neve, itt próbál hősnőnk kikapcsolódni a lányaival, de a féltés reflexét nem lehet csak úgy kikapcsolni. A tengerparti nyaralás motívuma már csak azért is szerencsés választás, mert egy ilyen helyzetben a hétköznapi rutinok más megvilágításban, sokkal élesebben rajzolódnak ki, azaz nem kell túlbeszélni őket. Az anyát alakító Kováts Adél szavak nélkül is képes megjeleníteni a karakterben kavargó, egymásnak ellentmondó vágyakat és érzelmeket. Gyimesi Anna kisfilmje az év elején Kárpáti György Mór Jövő nyár című filmjét kísérve látható volt a mozikban. Aki anno lemaradt róla, most bepótolhatja. (HZ)
A 11. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivált június 1. és 7. között rendezik meg a budapesti Puskin moziban.
A cikket Babos Anna, Horváth Bálint és Huber Zoltán állította össze.
