MAGYAR MŰHELY
Soós Tamás Dénes: Az utolsó modernista (Beszélgetés Nemes Jeles Lászlóval)
„A vizuális kockázatvállalás pedig abban áll, hogy megkérdőjelezzük az objektivitás filmbeli
használatát, vagyis a külső nézőpontok, a magyarázó kamerapozíciók és a mindentudó
narrátor kódjait, amit manapság a mozi már-már egyetlen lehetséges formájának tekintenek.
Ahogy a Saul fiából is látszik, engem a szubjektív filmkészítés érdekel, és a határok
feszegetése.”
Pazár Sarolta: Próféta voltál? (Zolnay Pál portré – 2. rész)
Szivák Bernadett: Sellők és Rinocéroszok (Beszélgetés Traub Viktóriával)
Varga Zoltán: Oroszlán/idomár (Leo és Fred animációs sorozat)
Tóth Péter Pál: A Hugó (Domokos János: Jutalomutazás Dárday Istvánnal)
Mészáros Márton: Könnyű leckék (Beszélgetés Zurbó Dorottyával)
A SOÁ EMLÉKEZETE
Ádám Péter: A feledés mélyvízében (Claude Lanzmann – 1925-2018)
Závada Pál – Rózsa János: A szerződés (filmterv)
A MESEÍRÓ MESÉJE
Fekete Tamás: Mese-terápiák (Meseírók filmes életrajzai)
Varró Attila: A képzelet pikareszkjei (Terry Gilliam meséi)
Pethő Réka: Feminista mesevilágok (Angela Carter-adaptációk)
A 80-as évek óta a tömegfilmben egyre gyakrabban kerül elő a meseteremtők (írók, rendezők)
és hőseik közötti reflektív viszony, legyen szó Pán Péter-filmverziókról, Terry Gilliam
átértelmezett meséiről vagy a mágikus realizmus alapműveinek filmadaptációiról Margaret
Atwoodtól Angela Carterig: ahogy a klasszikus mesék posztmodern adaptációinak szövetén
minden esetben átdereng a valóság, az életrajzi filmekben is rendre összemosódik alkotó és
teremtmény világa.
A TITKOS ITÁLIA
Paár Ádám: Szicíliai tragédia (Olasz maffiafilmek)
Kovács Patrik: Kallódó emberek (Új raj: Paolo Sorrentino)
A Szicíliát uraló megszállók, a spanyol, pápai, osztrák és Bourbon-rendőrállamok évszázados
tapasztalatai alakították ki ezt a mentalitást, amely a maffiát egykor létrehozta, ez a módszer
azonban a demokráciával már semmiképp sem összeegyeztethető. A szicíliai maffia regionális
problémából mára az olasz társadalom egészét sújtó átokká vált, így továbbra is filmek és
tévésorozatok visszatérő témája.
PERZSA TÜKÖR
Varró Attila: Harminc madár (Teheráni Filmfesztivál)
Kránicz Bence: A tiltás virágai (Jafar Panahi és a cenzúra)
Benke Attila: Csador nélkül (Iráni rendezők amerikai filmjei)
Jafar Panahit, a ma élő legnevesebb iráni rendezőt pályakezdése óta vegzálják a hatóságok:
már első nagyjátékfilmjét, A fehér léggömböt (1995) is nehezen tudta leforgatni, A tükör
(1997) elkészítése után pedig semmilyen állami támogatást nem kapott. 2010-ben végleg
eltiltották a filmkészítéstől és házi őrizetre ítélték. Panahi azonban nem adta fel, négy filmet
készített azóta.
FESZTIVÁL
Schreiber András: A változatlanság diadala (Sehenswert/Szemrevaló)
KRITIKA
Baski Sándor: Kijutni a labirintusból (Kenyeres Bálint: Tegnap)
Czirják Pál: Magányos kamaszok (Schwechtje Mihály: Remélem legközelebb sikerül
meghalnod:))
Kránicz Bence: Az ébredő erő (Spike Lee: Csuklyások – BlacKkKlansman)
