Fliegauf koherens szellemiségű alkotása rendkívül egységes, magas színvonalon kivitelezett formában ölt testet. Az epizodikus szerkezetű Dealerben nincsenek a Rengeteghez hasonló hullámhegyek és hullámvölgyek, a címszereplő utazásaival összekötött jelenetek a groteszk árnyalatával kisebb-nagyobb mértékben átszínezve, de nagyjából végig ugyanabban a szorongató tónusban bomlanak ki. A korábbi filmekből ismert szereplők természetes visszafogottsággal, lenyűgöző koncentráltsággal oldják meg feladatukat. A legnagyobb terhet természetesen a címszerepet alakító Keresztes Felicián cipeli, akinek játékát a szavak, gesztusok érzelmi beszűkítettsége és az éber, folyamatos belső harcot eláruló tekintet ellentéte teszi hallatlan feszültté. A sok szünettel tagolt, lassan folyó párbeszédek és a drog által felpörgetett monológok közti ritmusváltások egyazon légüres, mégis nyomasztóan sűrű térben zajlanak. Hideg, zöldes árnyalatú színek, félhomály és nagy-nagy elhagyatottság uralkodik Szatmári Péter hosszan, lassan köröző képsorain. Álomba dermedt világ, ahol nem telik az idő. Túlvilági utazók földi porhüvelyeinek időtlensége. Ezt az iszonyatos magányt teszi még hátborzongatóbbá és otthontalanabbá a Raptors’ Kollektíva a Rengetegből jólismert, lynchi atmoszférájú, tömény hangzásvilága. A korábbi filmek minden tiszta hangja egybecsendül a Dealerben. Minden csillag együttáll. Nagy film született.