Miről szól a filmterved?
A bizonytalanság és más dolgok, amikkel együtt kell élni egy harmincéves fotós, Mia története, aki Benivel közös életük következő nagy kalandjának képzeli a gyerekvállalást. Aztán a világot járó, élettel teli nő világa lassan rendelőkre, naptárakra és vizsgálati eredményekre szűkül. Ahogy az ismétlődő kudarcok egyre inkább elhatalmasodnak rajta, Mia minden erejével megpróbálja irányítani azt, amire valójában nincs ráhatása. Miközben egyre görcsösebben kapaszkodik a vágyott jövőbe, lassan elveszíti a kapcsolatot mindazzal, ami korábban teljessé tette az életét: a munkájával, a barátaival, Benivel és önmagával.
A film ezt a szeretettel, dühvel és abszurd humorral teli időszakot követi, és azt, ahogy Mia elkezdi visszavenni a helyét a saját életében, újra kapcsolódni Benihez, és a bizonytalanság mellett is teljes életet élni.
Mióta és miért foglalkoztat ez a téma?
Hét lombikkezelésen vagyok túl, így ez a téma évek óta a saját életem része. Közben egyre inkább az foglalkoztatott, miért érezzük úgy a férjemmel, hogy ezt a küzdelmet kettesben, valódi támogatás nélkül kell végigcsinálnunk. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint élete során minden hatodik felnőttet érint a meddőség, mégis rengetegen cipelik ezt a láthatatlan terhet úgy, hogy a környezetük alig tud róla. Ezért kezdtem el nyíltan beszélni a tapasztalataimról a közösségi médiában is. A filmmel szeretném megtörni ezt a csendet, és elindítani egy párbeszédet: vajon társadalomként valóban megadjuk-e az érintett embereknek és pároknak azt a figyelmet és támogatást, amire szükségük van?
Milyen műfajban gondolkodsz és milyen vizuális világot képzelsz el a filmhez?
A film humorral átszőtt, intim dráma. A családi helyzetekben, a kéretlen tanácsokban és a kezelések mindennapjaiban a fájdalom és az abszurditás gyakran elválaszthatatlan egymástól. Fecske Flóra operatőrrel közösen a természetes fényekből, az intimitásból és a melegségből indulunk ki. Az az ellentét érdekel minket, ahogyan a képek közelséget és melegséget sugározhatnak, miközben azt mutatják meg, milyen kegyetlen tud lenni a természet a női testhez, milyen súlyos fizikai megpróbáltatásokkal járnak a beavatkozások, és milyen hatással van mindez minden érintett lelkiállapotára és kapcsolataira.
 (1).jpg)
Moodkép - We Live In Time/Fotó: A24
Mennyire látod magad előtt a kész anyagot, és mekkora szabadságot hagysz a változásnak?
Az érzelmi ívét és a hangját már elég tisztán látom, és vannak jelenetek, amelyek nagyon konkrétan élnek bennem. Ugyanakkor, én magam benne vagyok ebben a folyamatban, így folyamatosan érnek olyan élmények, vagy hallok más érintett nőktől olyan történeteket, amelyek új gondolatokat indítanak el bennem.
A személyes élmény adja a történet alapját, de nem szeretném, ha korlátozná is azt: a filmnek önálló alkotásként, a saját dramaturgiája és igazsága mentén kell működnie.
Kapcsolódik a tervhez valamelyik korábbi munkád?
Korábbi filmes munkáimhoz közvetlenül nem kapcsolódik, de az elmúlt három évben a mindennapjaim része lett ez a világ, amelyet azóta írásban és a közösségi médiában is próbálok megmutatni. Néhány videómat világszerte több mint kétszázezren látták, a meddőséggel való együttélésről írt esszémet pedig több mint százhúszezerszer olvasták. Több száz nő írt nekem a világ minden részéről, és osztotta meg velem a saját történetét. Ezek a beszélgetések is formálják a filmet, és megerősítenek abban, mennyire fontos, hogy őszintén beszéljünk erről.
Kikkel, milyen csapattal jelentkeztél az Inkubátorba?
A filmen a Palbionnal, Rockov Slavica és Szemerédy Zsófi produkciós cégével dolgozom, az operatőr Fecske Flóra, a gyártást Szász Bori viszi. A végleges gyártási felállás még alakul. Különösen érdekes számomra, hogy különböző életszakaszokban járó nőkként mennyi ponton kapcsolódunk a történethez és egymás tapasztalataihoz. A női létnek sok olyan nehézsége van, amely mélyen meghatározza az életünket, mégis alig beszélünk róla, mert kényelmetlen vagy tabunak számít. Ezeknek a kimondása és megértése mindannyiunk számára fontos része a közös munkának.
.jpg)
Sztepanov Sofija
Dolgozol jelenleg bármi máson, vagy csak a pitchre koncentrálsz?
Most a pitch és ennek a filmnek a fejlesztése van előtérben, de Francesca Niderrel közösen dolgozunk a This Is It című sorozattervünkön is, amelyet a European Writers Club egyéves, több fejlesztőtáborból álló programjában fejlesztettünk. A történet egy eutanáziát kínáló wellness központban játszódik, és humorral, szeretettel közelít a halálhoz, amely mindenki életének része, mégis nehezen beszélünk róla. A két projekt sokat ad egymásnak: az írás és a közös beszélgetések során újra meg újra felmerül, hogyan élünk együtt azzal, amit nem tudunk irányítani, és mi teszi számunkra értékessé az életet.
Sztepanov Sofija szerb–magyar író, rendező és producer. Több rövidfilmet írt és rendezett: első munkája, a Tinder Will Understand (2016) a Raindance Filmfesztiválon mutatkozott be, majd a LA Femme Filmmakers Festival (2017) programjában is szerepelt. Legjelentősebb projektje, az Antifeminist, a Reykjavík Nemzetközi Filmfesztiválon debütált, elnyerte a Legjobb Külföldi Rövidfilm díját a 73. Salernói Filmfesztiválon, valamint a Legjobb Rendező és a Különdíj elismeréseket Firenzében és Londonban. A film emellett hivatalos kiválasztásban szerepelt New Yorkban, Berlinben, Madridban, Glasgow-ban, Isztambulban, Kínában és számos más nemzetközi fesztiválon. Sofija 2017-ben a Velencei Filmfesztivál Giornate degli Autori szekciójának zsűritagja volt, valamint a LUX Filmdíj nagykövete. Részt vett a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál Ontario Creates Financing Forumján, a Torino Film Lab Next – Comedy programjában és a Reykjavík Nemzetközi Filmfesztivál Talent Programjában is. Jelenleg a Nemzeti Filmintézet támogatásával fejleszti A bizonytalanság és más dolgok, amikkel együtt kell élni című nagyjátékfilmjét, valamint a This Is It című sorozattervét, amelyen a European Writers Club egyéves fejlesztőprogramjának keretében dolgozott.
