Francia Filmhónap: Vízililiomok

A Vízililiomok, habár „elsőfilm”, kétség kívül elkerüli azt a buktatót, hogy túl sokat akarna magába sűríteni, hogy „mindent” el akarna mondani egy szuszra. Nagyon szorosan követi a központi tematikát (szexuális nagykorúvá válás) és minden mellékszálat kerül, így zárt, beszűkült világot teremt, ahol csak olyan motívum jelenhet meg, amely nem téríti el a cselekményt más irányba. Ebbõl azonban furcsa módon nem következik telítettség, vagy akár szexuális túlfűtöttség (hiába vannak a filmben a tizennyolcas karikára okot adó képsorok is), hanem épp ellenkezőleg, inkább olyan érzésünk van, mintha kicsit levegõs lenne a matéria – legyen ez akár érzelmi töltet, motiváció, vagy akár dialógus. Ezzel ellentétben egy másik „elsőfilmes” vonás viszont jelen van a filmben, nevezetesen az, hogy a rendezõ olyan témát választott, amely fiatal korából adódóan, s valószínűleg személyes élményeinek köszönhetően is közel áll hozzá: tinédzser lányok felnőtté válását dolgozza fel – s ez mindenképpen a Vízililiomok elõnyére válik.