Május 14-én, a Cannes-i Filmfesztivál kezdetével egy időben a Budapest Film és a Filmklik.hu Francia filmhónap néven on-line filmfesztivált indított. A június 11-ig tartó rendezvény ideje alatt 12 olyan kortárs francia alkotás tekinthető meg a www.filmklik.hu oldalon, melyek többsége még nem került hazai forgalmazásba. Az internet mellett a szervezők a Művész moziban is bemutatják a fesztivál filmjeit.
7. Robert Guédiguian: Mitterrand utolsó napjai (2005)
François Mitterrand 1996-os halálát követően nagy szenzációt keltett Franciaországban Georges-Marc Benamou Le Dernier Mitterrand (Az utolsó Mitterrand) c. riportkötete, melyben a már halálos beteg korábbi francia elnökkel folytatott párbeszédeiről számolt be az újságíró. A korábban többnyire a munkásosztályról szóló, Marseilles-ben játszódó filmjeiről ismert Guédiguian (A nyugodt város, 2000) munkájában az államférfit alakító Michel Bouquet egy fiatal baloldali publicistával, Antoine-nal (Jalil Lespert) beszélget politikai pályájáról. Az utóbbi kérdései egyrészt azt firtatják, hogy Mitterrand államfői karrierjének – 1981-től 1995-ig terjedő – 14 éve alatt menyire maradt hű az őt hatalomra segítő baloldal értékrendjéhez, másrészt pedig arra irányulnak, hogy milyen szerepet töltött be a második világháború alatt a németbarát Vichy-rezsimben. A 2005-ben Aranymedve-jelölt film nem csak Mitterand politikusi munkájáról ad képet, hanem nagy hangsúlyt fektet a haldokló volt államfő személyének megformálására is, akiben hol a kifinomult értelmiségi, hol a ravasz politikus, hol pedig az esendő magánember szólal meg. 
8. Philippe Garrel: Szabályos szeretők(2007)
Háromórás, laza cselekményű, fekete-fehér hommage a francia újhullámnak, amiért 2005-ben Philippe Garrel rendező Ezüst Oroszlánt kapott. François, a fiatal költő, akit a rendező fia (Louis Garrel) alakít, 1968-ban csatlakozik a párizsi diáklázadáshoz, majd abból lassan kiábrándulva egy kezdődő kapcsolatra koncentrál a szobrász Lilie-vel (Clotilde Hesme) és a forradalom gondolata iránt közömbös, arisztokrata Antoine (Julien Lucas) luxuslakásán bujkál a rendőrség elől, mint katonai szolgálatmegtagadó. A Variety kritikája szerint a film formailag jobban idézi fel a kor hangulatát, mint Bernardo Bertolucci 2003-as Álmodozók-ja, melynek szintén az ifjabb Garrel alakította a főszerepét. Bertolucci erotikára kihegyezett, mai formanyelvet használó filmjével szemben a szintén a ’60-as évek óta forgató Garrel képsorai az újhullámos mozi eszköztárát idézik. A párbeszédeket például néha foszlányokban halljuk és időnként a szereplők közvetlenül a kamerának címzik mondanivalójukat. A két film célkitűzése is más: az utóbbi alkotás nagyobb részt a megbukott forradalom kiüresedett utánérzését mutatja be, míg az Álmodozók a forradalmi eszmék idealizmusát teszi érzékelhetővé.
9. Christophe Honoré: Szerelmes dalok (2007) (Chansons d'amour, Les / Love Songs)
Párizs belvárosában játszódó musical, melynek története egy ménage à trois, azaz „édeshármas” alapszituációból indul ki, és látszólag a különböző szexuális identitások játékos ütköztetése felé halad, amikor egy hirtelen fordulattal egy családtag elvesztésének feldolgozása kerül a fókuszba. Igaz, a gyászt a párkapcsolati bonyodalmak humorral fűszerezik, és Alex Beaupainnek a filmben elhangzó 13 dala nagyobb részt a szerelemről, vagy Párizsról szól. Kritikusai szerint Honoré (Cécile Cassard tizenhétszer, 2002; Anyámat!, 2004; Párizs szívében, 2006) nem kezeli kellő hitelességgel a filmben bekövetkezett tragédiát, ennek ellenére a munkája – melynek egyes jelenetei Truffaut és Godard generációja előtt tisztelegnek – 2007-ben Arany Pálma-jelölést kapott.
10. Jérôme Bonnell: Tiszta tekintet (2005)
A 32 éves Fanny (Nathalie Boutefeu) a bátyja családjával él egy francia kisvárosban, és pszichológiai problémákkal küzd, melyek többek közt a hozzá legközelebbi személyre irányuló erőszakos kitörésekben nyilvánulnak meg. Amikor egyszer maga is megsokallja a terhes együttélést, autóba ül, hogy felkeresse édesapjuk sírját Németországban. A kocsi azonban a határon túl defektet kap egy erdőben, ráadásul az éjszaka kellős közepén. Az egyre meseszerűbben szövődő történet nem is tér le erről az irányról: a megmentő királyfi szerepét egy közelben lakó, remeteéletű gazdálkodó tölti be. Ugyan kölcsönösen nem beszélik egymás nyelvét, de ez nem gátolja meg, hogy viszony alakuljon ki közöttük, akárcsak az orosz Kiskakukk (Alexander Rogozskin, 2002) finn-lapp párja esetében. A Tiszta tekintet Bonnell második játékfilmje, az elsőt három évvel korábban (Olga kontya, 2002) mindössze 23 évesen forgatta. 
11. Céline Sciamma: Vízililiomok (2007)
Párizs Cergy nevű elővárosában a kamaszok számára az egyik legjelentősebb nyári szocializációs lehetőség egy úszóklub, melynek a legnagyobb sikertörténete a helyi szinkronúszó lánycsapat. Három középiskolás lány ebben a közegben próbálja fölfedezni formálódó női identitását, és mindenekelőtt meghatározni a saját neméhez fűződő érzelmi-érzéki viszonyát. Leszboszi rítusok, vízalatti kameraállások, bolti lopások a hecc kedvéért és egy elmélyült beszélgetés a plafonok jelentőségéről. Az elsőfilmes Sciamma munkáját a 2007-es Cannes-i fesztiválon is bemutatták. 
12. Emmanuel Mouret: Csak egy csók (2007)
A Variety kritikája szerint Woody Allen és Eric Rohmer romantikus vígjátékait idézi Mouret új filmje, melynek szerepeit az előző alkotásában (Lakcímváltozás, 2006) megismert szereplőgárda alakítja. Gabriel (Michael Cohen) Párizsból Nantes-ba látogat üzleti ügyben, ahol találkozik Emilie-vel (Julie Gayet) és bár mindkettőjüknek van partnere, a nap végén egy romantikus vacsorán találják magukat. Amikor Gabriel búcsúzóul meg akarja csókolni Emilie-t, az ellenáll, mondván, hogy egyetlen csók végezetes folyamatokat is elindíthat. Indoklásul egy történetbe kezd két ismerőséről, Nicholas-ról és Judith-ról, mely a film cselekményének gerincét teszi ki, falshback-ekben visszaadva. Nicholas és Judith története ott kezdődik, ahol Gabrielé és Emilie-é épp megszakadt...
A Variety kritikája
Hivatalos honlap
IMDb
