"Azok a kivételezett helyzetben lévők, akik járnak fesztiválokra, már néhány éve jól tudják, hogy Mundruczó Kornél jelentős filmrendező. Harmadik játékfilmje, a Delta sokak számára a legutóbbi cannes-i filmfesztivál revelációja volt, ahol az alkotást a hivatalos versenyprogramban mutatták be és elnyerte a kritikusok díját. A tájak és a testek kirobbanó költészete nála elválaszthatatlan az emberi érzések mély igazságától. A transzgresszió és a másság rendezője, amit minden eddigi filmjében ugyanaz a színésznő, Tóth Orsi testesít meg. Olyan világ, amelyet mindenképpen meg kell ismerni" - ezzel a bevezetővel ajánlja olvasói figyelmébe Mundruczó filmjét a Positif című filmes szaklap.
Az egyik legjelentősebb francia filmes folyóirat márciusi számának címoldalán hirdeti a Deltát és tíz oldalon foglalkozik a magyar filmmel. Természetes szerelem címmel közölt kritikája mellett külön tanulmányban elemzi Mundruczó filmes nyelvét és alkotásainak visszatérő motívumait, amelyeken keresztül a rendező "a szabadságért küzdő egyént mutatja be és az amiatti marginalizálódásán kíséri" el, földrajzilag, esztétikailag vagy morálisan. Az írásokat a rendezővel készült négyoldalas interjú követi. A hivatalos bemutatót megelőzően a Positif a "mozi templomának" számító párizsi Forum des Images-ban külön vetítést is szervezett olvasóinak Mundruczó Kornél részvételével. A vetítés utáni csaknem egyórás beszélgetésen több százan vettek részt, sokan személyesen gratuláltak a rendezőnek.
 |
| A Delta francia plakátja |
A Libération című napilap szerint a Delta annak a bizonyítéka, hogy harmadik filmje után Mundruczót "nagyon közelről kell ezentúl figyelni". Legújabb művének szereplői magányos világot alkotnak a konszenzusokra épülő paranoiás társadalommal szemben, amely saját elvei nevében minden másságot elpusztít - véli a kritikus, hozzátéve, hogy egy világvégére helyezett szimbolikus Magyarország jelenik meg a filmben, ahol a kamera már messziről látja a veszély eljövetelét.
A Le Monde szerint "a fiatal új magyar generáció tehetséges rendezője", aki filmről filmre ügyesen vált stílust, ezúttal a fenséges természet világába helyezte történetét, a Duna-deltába, ahol az állatias vadság az emberek részéről fenyeget. A mértékadó párizsi lap szerint bár a rousseau-i környezetben a testvérek ellenállhatatlanul vonzzák egymást, mégsem a vérfertőzés a film témája, amit épphogy csak sugall a rendező. Mundruczó víziója metafizikus: a minimalista történet elátkozott szeretői a mitológiai konfliktusokat és a görög tragédiák pszichológiai összetettségét idézik. "Szigorúan és pontosan filmezett gyászmese, elégikus költészet. Tiszta művészet" - írta a Le Monde.
