A Libération című napilap szerint a Delta annak a bizonyítéka, hogy harmadik filmje után Mundruczót "nagyon közelről kell ezentúl figyelni". Legújabb művének szereplői magányos világot alkotnak a konszenzusokra épülő paranoiás társadalommal szemben, amely saját elvei nevében minden másságot elpusztít - véli a kritikus, hozzátéve, hogy egy világvégére helyezett szimbolikus Magyarország jelenik meg a filmben, ahol a kamera már messziről látja a veszély eljövetelét.
A Le Monde szerint "a fiatal új magyar generáció tehetséges rendezője", aki filmről filmre ügyesen vált stílust, ezúttal a fenséges természet világába helyezte történetét, a Duna-deltába, ahol az állatias vadság az emberek részéről fenyeget. A mértékadó párizsi lap szerint bár a rousseau-i környezetben a testvérek ellenállhatatlanul vonzzák egymást, mégsem a vérfertőzés a film témája, amit épphogy csak sugall a rendező. Mundruczó víziója metafizikus: a minimalista történet elátkozott szeretői a mitológiai konfliktusokat és a görög tragédiák pszichológiai összetettségét idézik. "Szigorúan és pontosan filmezett gyászmese, elégikus költészet. Tiszta művészet" - írta a Le Monde.
