2005. 05. 19. Szlanárs Emese
Május 19. és 25. között a Spanyol Nagykövetséggel közösen kerül megrendezésre a Spanyol Filmhét a Művész moziban. A programsorozat nyitófilmjeként mutatják be David Serrano Futballszezon című alkotását, mely a nálunk is sikerrel vetített Vágyastársak című film folytatása. A történet bár nem dramaturgiailag kapcsolódik a 2002-ben készült filmhez, a stáb szinte ugyanaz, a rendező személye cserélődött csupán. A forgatókönyvíró vette át a direktor szerepét, s bár a Futballszezon kevésbé profi alkotás, mint elődje, a téma most sokkal-sokkal izgalmasabb.
A film expozíciója kitűnő, a közel három percben Serrano remek jellemzést ad szereplőihez egy-egy jellegzetes mozdulat, vagy személyiségjegy segítségével. A karakterek persze némiképp elnagyoltak, köszönhetően a sok szereplőnek, hisz a hat, vagyis a később csatlakozó hetedik sporttárs egyidejű bemutatása és kidolgozása lehetetlen. A nők karakterei sokkal izgalmasabbak, kidolgozottabbak és színesebbek. Igaz csak hárman aktív szereplői a történetnek, nagyobb érzelmi skálán mozognak, mint férfi társaik, ők a probléma forrásai, vagyis az ő érzelmi ingadozásaik a meghatározóak. Bár a film egy focicsapatról szól, kitűnő jellemrajz a nőkről, az elvárásaikról és csacskaságaikról is. Serrano Almodóvarhoz hasonlóan finoman és érzékenyen beszél a nőkről, összetettségükről, bonyolultságukról és szerethetőségükről.
A Futbalszezon egyetlen gyengesége a hossza. Talán stílszerűen elég lett volna a hosszabbítás nélküli 90 perc. Serrano rengeteg szereplővel dolgozik, talán ez is oka, hogy nagyon szerteágazó és zsúfolt alkotás. Ennyi karakter történetét kibontani szinte lehetetlen. Egyenetlen a film ritmusa, a történetfolyam hullámzik, néhol leül a sztori. A Futballszezon ezzel együtt is kitűnő vígjáték a tettvágyról, örök optimizmusról és legfőképp az esendő (európai) emberről.