A szerelem nevei / Le nom des gens
Ez a 2010-es belga-francia vígjáték egy furcsa párról szól, akik közt látszólag nincs a világon semmi közös: Arthur a negyvenes éveiben járó kutató, aki különös madár-elhalálozásokat vizsgál, madárinfluenza-vírust keresve. Baya egy szélsőségesen szabadszellemű és temperamentumos francia-algír lány, aki szexuális úton téríti meg az útjába kerülő jobboldali/fasiszta férfiakat. A népszerű konyhai eszközről elnevezett férfi ugyan nem jobboldali, valamiért mégis megragadja Baya fantáziáját, aki még a „kötelező a szex az első randin” kezdetű alapszabályt is hajlandó semmibe venni a férfi kedvéért. A film egy mulattató és felszínes romantikus komédia, némi politikai töltettel és furcsán disszonáns titokzatos családi múlttal és drámákkal – Holokauszt túlélő szülőkkel az egyik oldalon, és algír mészárlásokat túlélt apával a másik oldalon. A könnyed francia alkotás olyan műfajidegen témákat dob fel, mint a Holokauszt-trauma, vallás és hagyomány közti különbségek vagy a multikulturalizmus hatásai. Hangulatában talán az Isten nagy, én kicsi vagyok című Audrey Tautou filmhez tudnánk hasonlítani. A filmet a francia vígjátékok és a meztelen női mellek kedvelőinek ajánljuk.
Helyben vagyunk / This Must Be the Place
Egy gyermeklelkű kiöregedett rocker, Cheyenne a főszereplője a Helyben vagyunk című olasz-francia-ír filmnek, amely mintha Wim Wenders és Sofia Coppola törvénytelen gyerekének alkotása lenne. A Sean Penn által életre keltett gondtalan és végtelenül melankolikus ex-zenész-naplopó apja halálakor szembesül a ténnyel, hogy apja egykori auschwitzi fogvatartója amerikában tengeti életét – Cheyenne ekkor gurulós bőröndre cseréli bevásárlókocsiját és elindul, hogy megkeresse a náci bűnöst. A különös road movie egy ötvenes férfi ’felnövekedés-története’, aki kénytelen szembenézni apja tragikus múltjával, a művészi felelősség néha elviselhetetlen súllyával és saját idejének múlásával. A felnőtté válás ismérvei: nemet mondani a szexre és rászokni a cigire. A remek zenékkel, izgalmas karakterekkel és különös atmoszférával felruházott történet egyetlen gyenge pontja a célba érés, amikor a felfegyverkezett Cheyenne megérkezik Aloise Lange SS tiszt otthonába. A filmet 2011-ben Cannes-ban Aranypálmára jelölték és ugyanott megkapta az Ökumenikus Zsűri díját.
Lázadj, zsidó! / Punk jews
Ha a Zsidó Filmfesztivál (ZSIFI) célja, „hogy a levetített alkotásokon keresztül minél sokrétűbb képet adjon az érdeklődők számára a zsidóság rendkívül színes és a többség számára ismeretlen világáról, mai állapotáról”, akkor a Lázadj, Zsidó! című dokumentumfilm a fesztivál fraktáljának egyik darabja, amely ugyanezt a vállalást hozza: olyan new-yorki zsidókat mutat be, akik megpróbálják megtörni a spiritualitással, vallásosággal és zsidósággal kapcsolatos, mélyen gyökeredző sztereotípiákat, akik az intézményesített és konformizáló vallás ellen lázadnak, a hagyományok és a zsidó identitás megőrzése mellett. Az Emmy díjas Jesse Zook Mann dokumentumfilmje olyan karaktereket villant fel, mint Y-Love jiddis-héber-arámi nyelven szövegelő haszid rapper, Levi Okunov divattervező, aki a haszid öltözködés inspirálta ruhákat tervez vagy az a fiatal newsquarei aktivista férfi, aki a gyermekkori szexuális bántalmazások és azok elhallgatása ellen való küzdelemre tette fel az életét. De megismerhetünk egy 80 éves jóga-táncost, illetve azt a new-yorki underground szórakozóhelyet, ahol minden outsider zsidót szívesen látnak, aki nem tudott betagozódni egyetlen hivatalos szubkultúrába sem. A Punk Jews nemcsak egy film, hanem egy feltörekvő mozgalom tele olyan kreatív művészekkel és közösségformáló figurákkal, akik formabontó módon élik meg zsidóságukat.
9,99 $ / $ 9.99
A 2009-es Anilogue programjából lehet ismerős ez a film - az ausztrál-izraeli koprodukcióban készült alkotás a világhírű izraeli író, Etgar Keret novelláin alapszik, aki társíróként is jegyzi a filmet. A 9,99 $ korántsem az első film, amelyhez Keret írásait vették alapul, hiszen több, mint 50 története jelent meg a filmvásznon, rövidfilmek formájában, és a Medúzák (Meduzot), valamint a Csuklónyiszálók (Wristcutters - A love story) című többszörös díjnyertes játékfilmek készítői is az ő regényeit adaptálták. A 9,99 $ Tatia Rosenthal animációs rendező első egészestés stop-motion animációja. A különös hangulatú film Sidney-ben játszódik, ahol fura figurák élik mindennapjaikat, köztük Dave Peck, a 28 éves, szüleivel élő, céltalanul tengődő munkanélküli, aki egy nap a következő hirdetésre bukkan: "Gondolkodott már rajta, Mi az élet értelme? Mi célból létezünk? A válasz erre a bosszantó kérdésre most végre Önnek is elérhető!” Dave azonnal megrendeli a hirdetésben megjelenő könyvet, és a 'megvilágosodást' követően égető vágyat érez, hogy felfedezését megossza a világgal. A felvilágosító körutat szomszédaival kezdi: egy nyugdíjas úr és őrangyala, egy magányos apa, egy kicsapongó modell és egy eladósodott varázsló körében. Egy felnőtteknek szóló, abszurd mese a mindennapi életről és annak értelm(etlenség)éről, agyagfigurákkal.
Felkattantva / Connected
Tiffany Shlain amerikai filmes és a digitális világ megszállotja: ő alapította a Webby Awards elnevezésű díjat, amelyet az Internet kiemelkedő alkotóinak adnak át évente, társalapítója volt az International Academy of Digital Arts and Sciences-nek és nagyon nehezére esik, hogy ne pillantson rá a telefonjára legalább öt percenként. A Felkattantva egy széttartó dokumentumfilm, sok-sok vetülettel – helyet kap benne a rendezőnő legszemélyesebb magánügye éppúgy, mint a méhek kihalása és az emberiség hanyatlása közti kapcsolat elmélete. A film műfajilag is sokszínű és gazdagon illusztrált: a felvételeket animációk és archív anyagok színesítik. A szerkesztettség néhol kissé modorossá válik - például amikor a rendezőnő apjának halálhíre egy feliratban jut a néző tudomására - de alapvetően jól illeszkedik a témához és korunk elvárásaihoz. A személyesség és tudományosság, a csapongás, a széttartás formai megoldásai mintha az internethasználatot képeznék le – a film nemcsak tartalmában, de formájában is az internetről, a ’kapcsolódottságról’ szól. De szóba kerül a művészetek és a tudomány viszonya, rávilágít a film történelmi láncreakciókra éppúgy, mint az információszerzéskor termelődő dopamin tényére, illetve arra, hogy az internethasználat hatására új gondolkodásmód alakult ki, amelynek során mindkét agyféltekénket egyszerre használjuk. A film mégsem ettől jó, hanem a megfoghatatlanságától és kiszámíthatatlanságától – attól, hogy nem tudjuk, mi vár ránk a következő kattintás után.
