Tavaly fejeztem be A boldogság templomai című regényem forgatókönyv-változatát, amelynek támogatására egy sor magánszemély és üzletember vállalkozott, így már tavasszal el tudom kezdeni a munkát - tájékoztatta a Magyar Nemzetet Hernádi Gyula. 

"A film főhőse egy idősebb író, akit történetesen ugyanúgy hívnak mint engem. Nos, ez a Hernádi Gyula meghívást kap egy vidéki nagyváros színházától saját színdarabjának megrendezésére. Már csak nosztalgiából is szívesen elvállalja, hiszen legifjabb éveit vidéken töltötte. A város patriarchális légkörében lubickolva, közben a helyi társulattal ismerkedve feltűnik neki a színpadon egy huszonöt éves, különlegesen szép lány, aki ugyan jogi egyetemet végzett, de olyan őrült módon szereti a színházat, hogy beállt segédszínésznek. Az író első látásra beleszeret, és neki adja a főszerepet. A lányt magával ragadja a mesterből áradó fluidum, éteri és földi szerelmük a közös alkotómunkában és az intim pillanatok ünnepeiben már-már templomian földöntúli boldogsággá teljesedik." 
 
"A befejezést megcsavarom. A szállodába érkezik egy rendőrtiszt, és elkezd érdeklődni Hernádi Gyula felől, mit keres itt állandóan, ugyanis még a Kádár-diktatúrában vagyunk. A hoteligazgató elmondta, hogy igen gyanúsan viselkedik, három napja ki sem mozdult a szobájából. Rátörik az ajtót, s ő ott hever eszméletlenül, súlyos infarktusban. Tehát az egész három mennyeien boldog nap az író képzeletében játszódott le. Végig költői lebegésben szeretném tartani a film légkörét, amely azt a hitemet fogalmazza meg, hogy a szerelem képes legyőzni a halált is."

A megfilmesítési nehézségekről az író elárulta, hogy "Nem ártana még egy kis támogatást szerezni, de mivel nem lesz drága film, kisebb megszorításokkal a jelenleg rendelkezésemre álló költségekből is be tudom fejezni a forgatást. A rendezőn, az operatőrön és a színészeken múlik a siker vagy a bukás. Az író alakmását három ismert színész közül választom ki. A női főszereplő keresésének kedvéért több szépségkirálynő-választás zsűrielnökségét elvállaltam. Mindent összevetve, a női szereplőről, aki valószínűleg amatőr lesz, szintén megvannak a konkrét elképzeléseim. A filmes adaptáció nehézsége abban áll, hogy A boldogság templomainak van egy erőteljesen filozofikus mélyrétege, huszadik századi, vallásos egzisztencialista Orpheusz és Euridiké történetté kerekedett. Azt üzeni a nézőnek, hogy az ember nem tudja kikerülni a halált, de nem nyugszik bele.