A magyar irodalom és filmművészet kimagasló alakja volt. Az utóbbi években a Jancsó-filmek szereplőjeként is felbukkant, ahol a két idős mester ironikusan eljátszott az elmúlás gondolatával.
Jancsó Miklós így mesélt Hernádiról a filmhu riporterének az Ede megevé ebédem című filmjének forgatásán: "A Gyulával az volt, hogy állandóan elmélkedtünk a minket érdeklő dolgokról. A forgatókönyvek is inkább az ilyen dumapartik alatt születtek, mint az íróasztalnál. Érdekes, hogy míg az Oldás és kötés, vagy a Szegénylegények esetében még minden le volt írva, és tartottuk is magunkat a leírtakhoz, később már egyre kevesebb mindent rögzítettünk írásban, vagy a papírra vetett ötletek zömét forgatás közben elvetettük. Az Allegro Barbaro forgatásakor például, amely elviekben a Gyula könyvéből készült, a könyvnek kevés köze van ahhoz, amit végül filmre vettünk, mivel úgy éreztem, abból a könyvből nem tudnék filmet készíteni. De van más példa is: a Még kér a nép esetében előbb volt kész a film, s csak aztán született meg a Hernádi-novella: Gyula végignézte a filmet, és a látottakat vetette papírra."
Hernádi Gyula 1926. augusztus 23-án született a ma már Szlovákiában található Oroszváron. 1944-ben a győri Bencés Gimnáziumban érettségizett, majd orvosi karra iratkozott be. 1945-ben orosz hadifogságba esett, 1947-ben tért haza. Utána közgazdász tanulmányokat folytatott, majd két évet tisztviselőként dolgozott a Városépítési Tudományos és Tervező Intézetben. 1974 óta szabadfoglalkozású író. '79 és 83 között a budapesti Népszínház vezető dramaturgja, utána pedig '85-ig a kecskeméti Katona József Színház művészeti vezetője.
1959-ben jelent meg A péntek lépcsőin című kisregénye a Magvető Kiadónál, valamint még ebben az évben Deszkakolostor címmel elbeszélései. Utána már rendszeresen jönnek az újabb kötetek: regények, novellák, drámák és versek is többek közt: Sirokkó, 1969; Az erőd, 1971; Vörös rekviem, 1975; Hasfelmetsző Jack, 1981; Drakula, 1983; A boldogság templomai, 1986, utóbbit forgatókönyvvé is átdolgozta 2003-ban. Műveit több európai nyelvre is lefordították. Sok drámáját mutatták be a fővárosban és vidéken, írásaiból tévéjátékok is készültek.
1976-ban József Attila-díjat kapott, 1996-ban a Szép Ernő-díj mellé elsőként neki ítélték az Alternatív Kossuth-díjat. 1999-ben pedig az igazi Kossuth-díjjal is megjutalmazták.
Fizikai halála nem jelenti azt, hogy művészi, intellektuális örökségéről elfelejtkezünk. Ennek az örökségnek része a magyar film európaivá tételéért folytatott tevékenysége. Hernádi Gyula irodalmi teljesítménye mellett felbecsülhetetlen hatást gyakorolt az elmúlt jópár évtized magyar filmművészetére is. Állandó alkotótársa volt Jancsó Miklós filmrendezőnek, akivel először az 1963-as Oldás és kötésben dolgoztak együtt, egy Lengyel József-novellát írtak át filmre. A sor folytatódott: Így jöttem, Szegénylegények, Csillagosok, katonák, Csend és kiáltás, Fényes szelek, stb. - egészen a rendszerváltás után készült Kapa-Pepe művekig: Nekem lámpást adott kezembe az Úr Pesten, Anyád!... a szúnyogok, Utolsó vacsora az Arabs Szürkénél, Kelj fel, komám, ne aludjál, A mohácsi vész. A záródarabot szintén együtt írták az Ede megevé ebédem címmel, amely ősszel kerül a mozikba. Jancsó mellett írt forgatókönyvet Grunwalsky Ferenc filmjéhez (Vörös rekviem, Utolsó előtti ítélet), Mészáros Mártának (Örökbefogadás, Kilenc hónap, Anna), Az erőd című regényét Szinetár Miklós vitte vászonra, a Kiáltás és kiáltást pedig Kézdi-Kovács Zsolt.
A Kapa-Pepe filmek három témakörben is telibe találtak: a pusztító magyar történelem és reálfantasztikum, abszurd a 80-90-es évek rendszerváltó Magyarországán, a vadkapitalizmus és politikai katyvasz a mai magyar társadalomban.
